Miért van szükség a fejlődésre? Hol a határ?

Nem volt "első" lélek. Minden egyszerre létezik, csak az individuális tudat felfogóképessége korlátozott.

A lélek teremti a testet és a fizikai valóságot.

A "fejlett" lélek eléri az emberi születést. A Védák azt mondják: athato brahma jijnasa vagyis: most, hogy elértük az emberi születést, itt az ideje, hogy tudakozódjunk az Abszolút felől!

Hogy mi a fejlődés igazából? Önmagunk megismerése, az igazság megismerése, Isten megismerése.

Kik vagyunk valójában? Ki teszi fel ezt a kérdést magának? A gondolataink, vágyaink, koncepcióink, kondicionálásunk határozzák meg?

A lélek a függetlenséget akarja megtapasztalni. Az anyagi világ azért jött létre, hogy ezt megtehesse. A lelki világ, az örökkévaló.

"A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már

létezett, többé meg nem szűnhet; nem-született, örökkévaló,

mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is

ölik, ő meg nem ölhető." BG. 2/20

Miért akar tapasztalni a lélek?

Hogy belássa a hiábavalóságát az egész tapasztalásnak.

Az anyagi világ és a lelkek világa hogyan és miért jött létre, mi a kapcsolat?

Ezt maximum megtapasztalni lehet, beszélni róla úgy, hogy mások megértsék, azt már nem.

Beszélnél nekem a szerelemről? Milyen az?

Szerintem ezt csak megtapasztalni, átélni lehet, semmi több.

Hogy alakult ki az első lélek és hogy bújt teste?

Nem tudok róla, hogy én lennék az eredet. Illetve, mivel nem volt személyes megtapasztalásom, nem állok szellemileg olyan szinten, hogy akár szimbólumokkal vagy akár egy olyan technika kidolgozásával, ami által te is megtapasztalhatod magát az eredetet és onnan "szemlélhetsz", így erre sem tudom a választ.

Még az előzőhöz.

Ha magamból indulok ki.

A lélek tudatlan, tele van "vágyakkal". Nem érti, mi, miért történik? Mivel nem érti, így fogalma sincs milyen az, amikor már nem csak a fejlődésről szól az egész.

Ezt csakis akkor tudja meg, vagyis akkor érti meg, látja át az összefüggéseket, végül továbblépve rajtuk, amikor "kiélte" az összes vágyát és tudatosodott benne, hogy csalóka tapasztalás volt az egész. Fontos, hogy szükséges, de mégis csalóka tapasztalás, ami által tudatosodott benne az egész hiábavalósága.

Amikor az ember megtapasztal mindent, végül felteszi magának ezt a kérdést.: Mire volt jó ez az egész?

Akkor indul el a megértés felé.

Akkor léphet túl a tapasztaláson, magán a lelken is.

Szerintem. De biztosat csak akkor tudnék szimbolikusan mondani, ha személyes meg is tapasztalom azt. De a legjobb, ha magát a hozzá vezető utat is tudja a tapasztaló, a megértő. Végül ezt másoknak is át tudja adni, hogy ne csak üres szavak legyenek.

A személyes megtapasztalás és ennek a felfogása tudatilag az igazi.

A többi már üres szavak. Esetleg egy útmutató egy olyan dolog felé, ami túl van az 5 érzékszerven + az elmén és a lelken, ha van ilyen.

Szerintem.