Le tudnád írni, mire emlékszel Atlantiszról?

Lássuk csak, emlékszem mikor első alkalommal érkeztünk meg oda egy nagyobb felderítő csapattal. Én mint kezdő archeológus vettem részt a küldetésen. A város teljesen elhagyatott volt már több ezer éve. Az energiaellátás akadozott, az aktív ZPM-ekből(zero pont modul) már az utolsó energiát sajtolta ki a város hogy fent tartsa a pajzsot mely megakadályozza a vízbetörést. Ugye a város a víz alá volt süllyesztve. Akkor még nem tudtuk miért. Megkezdtük a felderítést, ám a kapu mely az összeköttetést jelentette a Föld mi közöttünk lekapcsolt. Aminek az az oka volt hogy a bolygónkról a Pegazus galaxist elérni rengeteg energiába kerül. És eleve ezt a kapcsolatot is egy félig lemerült, az Antarktiszi ős bázison megtalált ZPM szolgáltatta a földi parancsnokságból. Bár ezzel mindenki tisztában is volt, arra nem számítottunk hogy az Atlantiszon sem rózsás a helyzet.

A kapu lekapcsolt, mi ott ragadtunk. Bár a csapatunk rendelkezett naquadah generátorokkal viszont azok teljesítménye nem volt mérhető egy ZPM-hez. A kaput ekkora távolságnál nem látja el energiával. Plusz a pajzsok is épp akkor kezdték magukat megadni. A város egyes részei kezdtek víz alá kerülni, Rodney McKay a csapat esze próbált valamit tenni de hasztalan volt minden. A reménytelenség lett rajtunk úrrá. Őszintén nem gondoltam hogy az első küldetésem ily szörnyű véget ér. De akkor csoda történt, nem számított rá senki de a város önvédelmi rendszere aktiválódott és a felszínre vitte az ősök városát. Még a pajzsok összeomlása előtt. Akkor mindenki fellélegzett, a halál torkából másztunk ki. Persze ezzel még nem volt vége. A földi parancsnoksággal nem tudtuk felvenni a kapcsolatot. Bár a naquadah generátorokkal működésre bírtuk Atlantisz alap rendszereit. És berendezkedtünk hosszabb távra. Ez az állapot egy évig tartott. Közben minél jobban próbáltuk felfedezni Atlantiszt, és a környező világokat abban a galaxisban, elvégre a kapurendszer nem igényel nagy energiát egy galaxison belül. Próbáltunk ZPM-et szerezni, hogy energia éhségünket csillapítsuk. Kevés sikerrel. Végül egy év után a parancsnokság ért el bennünket. Amikor már szintén sok gondjaink voltak. Onnantól jómagam visszatértem a földi parancsnokságra, bár jólesett az az egy év, de úgy érzem most itt kell egy kicsit lennem. Még nem vagyok felkészülve a következő küldetésre.