Szerintetek létezik a reinkarnáció?

"azt nem vettétek észre hogy más állatfajok ezzel párhuzamosan "szűnnek meg"?"

És azt észrevetted, hogy a növekvő emberiséggel párhuzamosan nő a haszonállatok száma is?

Az állatfajok fogyatkozás nem oldja fel a kérdést. Ekkor szokott jönni az idegen lényekre hivatkozás, de még ez sem jó, hiszen ők is vagy sokasodnak, vagy fogyatkoznak. Sehogy sem megy egy test - egy lélek rendszerben.

a 2.-nak, mivel úgy tünik nagyon silány a tudásod a témában: a reinkarnáció a tudat fejlődéséről szól, arról, hogy visszatalálunk a forráshoz, a teremtőhőz, és jutalmul megkapjuk azt a hatalmat amivel ő rendelkezik, és többé nem kell újra születnünk. A fejlődés a kő szinttől tart a nővényeken át bogarak, állatok és ember. Egy nagyon régi indiai versben így van ez összefoglalva:

Az Isten a kőben alszik,

a növényben pihen,

az állatban álmodik és

az emberben ébred föl.

Az istenekben él tovább...

Ha meg matematikailag akarod hogy megcáfoljalak, akkor nézd meg mennyi állatot irtott ki az ember az évszázadok során, kijön az a 7 milliárd. Illetve az is igaz, hogy vannak olyan lelkek akiket külön teremtettek, mint az indigókat.

"akkor nézd meg mennyi állatot irtott ki az ember az évszázadok során, kijön az a 7 milliárd."

Ahhoz, hogy 7 + milliárdan legyünk, szükségszerűen nőnie kellett a haszonállatok és növények egyedszámának. Ugyanott vagyunk.

A reinkarnáció az a jelenség, amikor az elhalt test birtokosa, a halál után egy másik fizikai testbe születik újjá. Új képességekkel, új személyiséggel, új egóval, új felfogással, új élettel... Viszont hozhatja magával a régi testében megszerzett ismeretei egy részét, ami az új testében, mint "tehetség", egyedi, kivételes képességként fog megnyilvánulni.

Reinkarnáció illetve újjászületés olyan foka, amit oly sokan ismernek, csak addig van, amíg az illető "fel nem ébred", át nem veszi az irányítást teljes mértékben az élete és "sorsa" felett, amíg hagyja, hogy mások, "isten(ek)" uralkodjanak és döntsenek a létéről. amíg teljesen fel nem ismeri a tudat korlátlan erejét és lehetőségeit. amíg a fizikai (létezés legalsóbb foka) világhoz ragaszkodik és amíg nem válik teljes mértékben tudatos spirituális lénnyé, aki örökkévaló, halhatatlan és egyedi.

Tehát ürítsd ki az elméd, a tudatalattid, minden beidegződéstől, elmélettől, hitrendszertől, vallási dogmáktól, korlátoktól, blokkoktól, világfelfogásoktól, szemlélődésektől és hozd létre, a saját HITED, mely nem ismer lehetetlent, mely bármire képes, mely legyőzhetetlen, mely halhatatlan és örökkévaló, mely a saját magad ura és nem hagyja, hogy mások, "isten(ek)" döntsenek felőled, mely önmagadra alapoz, mely teljes mértékben tudatos és mentes mindenféle korláttól...

Ne engedd, hogy a hatalmi elit, háttérhatalom és vallás megmondja miben higgy. Ezek a szervezetek már réges-rég tisztában vannak a létezés folyamataival, ezt pedig alaposan ki is használják a tudatlan birka embereken, mindenféle gátat, korlátot, blokkot és torz, hamis elképzelést próbálnak bele nevelni az emberbe, hogy teljes mértékben azonosuljon a megtévesztésekkel... Azt próbálják bemagyarázni, hogy kár is ellenkezni a "világ" dolgaival, hiszen úgyis mindent egy felsőbb terv, "isten" irányít, aki persze a makulátlan jóság, igazságos és szerető... Az "isten(ek)" pedig, ha szépen, lelkiismeretesen betartod azt a törvényt, dogmát és életvitelt amit a vallás tanít, akkor jó esetben "mennybe" kerülsz, rossz esetben meg a "pokolba"... Ez a két túlvilág, a "menny" és "pokol", mindössze a következő börtönöd, a következő létsík manipulált, torz és hamis elképzelés világa, arra az esetre, ha netán egy kicsit tudatosabb, rafináltabb vagy a többségtől és nem születnél újjá többet a fizikai világban...

Ez a két látszólagos oldal túlvilága, csupán megtévesztés. Azt szugerálják az emberbe, persze félelem mozgatóerő segítségével, hogy csak ez a két halálon túli világ létezik és valamelyiket "választanod" kell, az életviteled, gondolkodásod, cselekedeteid és hited jóvoltából...

Számtalan halálon túli (asztrál) világ létezik, ami mind-mind csak arra vár, hogy te a saját elképzelésed, hited, felfogásod és kényelmi szinted és szabad akaratod révén ezt létrehozd...!

Beadják az embereknek, hogy egy szartúróbogarak és semmit sem képesek önmaguk megvalósítani, létrehozni, teremteni, megérteni...

DE IGEN IS KÉPESEK... Pusztán "felébredt" tudat, akarat és korlátlan hit kérdése...

Miért ne létezne?

Amikor valaki megszületik, valaki más meghal.

Ezenkívül még ott vannak a le nem született lelkek.

" Már én is olvastam néhány reinkarnációról szóló könyvet, többek között az itt is említett M. Newton - lelkünk útját is. Ami nekem nagyon zavaros az az, hogy "visszatérünk" a Forráshoz. Mi az, hogy "vissza"? Voltunk már ott korábban is?"

Hát, persze, hogy voltunk ott korábban is, sőt akkor is voltunk ott, amikor az életek között voltunk, sőt minden élet között (előtt és után) ott tartózkodunk - csak ezt kifelejtettem írni neked (de most megtettem. Én voltam a 3. és a 4. hozzászóló))

"Másrészről pedig az egész termelésnek mi értelme volt? Ha jól emlékszem ezen a kérdésen Michael Newton is elgondolkodott könyvében. Egy tökéletes Isten miért hozna létre magából tökéletlent? Van a teremtésnek célja, értelme? A teremtés szükségszerű, vagy az isten csak saját szórakoztatására hozott létre minket?"

Van a "durva anyag" azaz a test, és van a finom/"szellemi"/lelki-anyag/"anyagtalan", amikor ez a kettő találkozik, ahogy mi megszületünk, az annak függvényében tesz minket azzá ami kézzelfogható illetve látható, hogy: milyen ősöktől/szülőktől származunk; milyen környezeti hatások érnek minket magzat állapotban; milyen földrajzi területen; és milyen születési dátummal rendelkezünk; a továbbiakban, meg az, hogy milyen nevet viselünk. Így vagyunk és leszünk olyanok amelyre azt mondhatod, hogy tökéletlenek. De, valójában a belsőnk, a "lelkünk" tökéletes. Ha meg az életre gondolsz, hogy tökéletlent alkotott, akkor ez is e miatt és egyéb összetett és kialakult tényezőknek tudható be, amely adva van és létrejött.

Egyébként, milyen lenne az élet, hogy ha minden egyből tökéletes lenne? Szerintem unalmas lenne.

Van aki a nyomorúságán szomorkodik, annak meg azt mondom, hogy ha annyit szenved, akkor tegyen érte, mert különben élni sem érdemes - azaz, legyen boldog azzal amivel rendelkezik jelenleg, legyen hálás, és több lesz számára az élet; másképp: Szeresd az éltet amit élsz, és egy olyan életed lesz amit szeretsz.

Az élet értelme: az élet maga. Tágabb értelemben, meg, hogy jól érezze magát az egyén az élete során. Ezért született le. Csak a társadalom és a szocializálódás megkövetel olyan dolgokat, amelyek mellett ez nem mindig egyszerű.

Az élet élni akar. Tehát valahol szükségszerű, hogy létrejöttünk, de nem azért, hogy ne élvezzük azt, ugyanis egyek vagyunk az "istennel" a Forrással, amelynek, ez, egyben egy élvezett is - és nekünk is. Hangsúlyozom, nem vagyunk tőle különállóak, olyan értelemben, hogy onnan jöttünk Tőle származunk.

"A harmadik dolog pedig, amin sokat gondolkodom: ha már visszatértünk a Forráshoz, akkor ott mi lesz? Megáll a fejlődésünk és egyfajta statikus állapotba kerülünk, vagy esetleg még ott is vár ránk majd valami új? Továbbra is individuális lények maradunk, esetleg összeolvasunk az Istennel, és elveszítjük korábbi éntudatunkat?"

A Forrásnál, megvitatjuk a sors-társ-lelkeinkkel, hogy mi volt előzőleg, azaz; mi volt addig amíg éltek, aztán, hogy hogyan legyen a következő életben. A fejlődésünk ott "áll meg" amikor olyanokká válunk, mint az "istenek". Az Istennel, akkor olvadunk össze, amikor úgy döntünk. Az éntudat nem vész el, hanem megtöbbszöröződik.