Van egy elmélet, miszerint magunk választjuk meg, kik közé születünk, szerintetek ezen elmélet szerint milyen céllal születhet valaki olyan anya mellé, akin idővel súlyos pszichés betegség uralkodik el?

Látod 10-es!

Ez egészen jó kérdés!!! Hogy mire is jó ez az egész!

"Ha szabad választás lenne, nem lenne nyomor, fájdalom, szenvedés, és betegség."

Az attól függ, milyen nézőpontból nézzük.

Van, aki földi életében is választ nyomorúságos dolgokat, hogy tanuljon belőle: pl. ritkán, de előfordul, hogy egy vállalat örököse a legalantasabb munkákkal kezdi, hogy megtanulja értékelni a munkát, az ott dolgozók erőfeszítéseit, értse őket, és megtalálja velük a közös hangot.

Ha úgy nézzük, hogy a földi lét (ami valószínűleg igen tünékeny jellegű, hiszen véges, bármilyen hosszúnak is tűnik az ittlét) egy tanító jellegű "álom", akkor érthető, ha egyesek ezt, mások azt a szituációt választják.

"egy vállalat örököse tudja, hogy miért csinálja, amit csinál"

Valószínűleg mi is tudjuk, csak nem ezen a tudatszinten. Mint ahogy nem is emlékszünk.

Úgy képzelem el az ilyen életet, mint egy szörnyű álmot; az álom során teljes az átélés (hiszen máskülönben értelmetlen volna), utána viszont helyére tudod rakni a dolgokat, jelentéseket; mi miért történt.

Az ember olyan okosnak képzeli magát, pedig valószínűleg még a saját életünkben előforduló összefüggések nagy részét is képtelenek vagyunk felfogni, értelmezni. Nem gondolom, hogy ezen a tudatszinten ez a feladat, sokkal inkább a megélés, megtapasztalás. Más kérdés, hogy sokan szeretnék megérteni a miérteket, ebben is lehet lépéseket tenni, de a teljes igazság valószínűleg úgysem tárul fel. Majd csak "odaát".

"már az 10-15 reinkarnációd után a halált választanáda folytonos újjászületés helyett"

Ezért van az életösztön, ami olyan erős, hogy alapszinten felülír sok öngyilkossági kísérletet. Például nem tudod megfojtani magadat úgy, hogy visszatartod a lélegzeted, mert előbb elájulsz, mintsem agykárosodást szenvednél - hogy csak egy egyszerűt mondjak. Persze az ember kreatív...

Ugyanez az önvédelem működik lelki szinten is: sok esetben a traumák bekerülnek a tudatalattiba, és egyfajta jótékony homály fedi az eseteket. Ugyanakkor érzelmi lenyomatként ott vannak ahhoz, hogy az illető ne tudjon teljesen normális életet élni - sok esetben.

Olyat is hallottam, ha valaki tisztában lehetne az előző életei traumájával, és azok egyszerre omlanának rájuk élénk emlékként, talán azonnal összeroppanna idegileg.

"Te szabadulni próbálnál ebből az ördögi körből nem visszamászni akarnál. Ha választásod lenne nem választanád ezt."

Ebből a nézőpontból biztos nem. De honnan tudod, hogy tágabb tudatállapotban, mindenre rálátással nem ezt választanád?

Bemész dolgozni, mert kell a fizetés, pedig sokszor nincs kedved hozzá, nem? Iskola ugyanez. Bármilyen más tanfolyam, ami mondjuk adott ideig kellemetlen vagy bűn nehéz, ugyanez.

És nem biztos, hogy ördögi kör, amelyből kimászni kell - elvileg van fejlődés, és egy idő után feleslegessé válik visszatérni - "végzel a tanfolyamon".