A reinkarnáció ellentmond a vallásnak?

Még 6 sik van a létezésen belül, vagyis a miénken kivül. Mind az 5 sik gondolati sik, belsejünkben létezik, de csak a legfelsőbb hatodik sik kapcsolódik ismét közvetlenül a fizikai sikhoz (és a tanok szerint onnan jön minden, abból az Egyből, ott van Isten és oda van teremtve az Ember is.)

Az első sik neve asztrál, az érzelmek, érzelmi állapot, érzelmi vágyak, érzelmi vágyakban megjelenő dolgok és az álmok tartoznak ide.

A második sik neve mentálsik, ez egy nagy kiterjedésü sik, ahol a gondolatok, a hangulat, mindennapi pszichikus csaták, értelem, metakommunikáció van.

A harmadik neve kauzális sik, itt reinakarnációs eszmék, hősiesség és karizmák, illetve különböző képességek vannak. A belső stilus képei is itt vannak elraktározva, és a jelenlegi élettörténeted is, ha ezt a szinted el tudod érni, korlátlanul tudsz kutatni a hosszú távú memóriádban is.

A negyedik neve buddhi sik, itt a szeretet eszközei és sugárzásai vannak. A szimpátia, az elfogadás, a szeretet és nyugodt boldogság erői itt vannak, és a reinkarnálódó Egó legbelsőbb székhelye ez. Ez még emberként tekint magára, és nem Istenként, ezért ez még az elmúlásnak van

kitéve. Elöbb útóbb minden Elmúlik, az egész Világ is, csak az Isten marad meg.

A ötödik neve atma sik, itt dicsőség és mindentudó erő eszközei vannak, zseni vonások összes tárháza, és a nyers szépség-energia is itt van, ami nekünk különböző mértékben szépiti meg a külsőnket és cselekedeteinket is. Mindenki tanitvány erre vágyakozik, ezért dolgozik, ezért mer hivő lenni és sok jót megtenni, azért a mérhetetlen dicsőségért, ami itt van, és számtalan élet után vár rá. A legnagyobb tanitók szintje.

Az ötödik, hatodik és hetedikről nem érdemes beszélni, talán annyit hogy a hatodikan Buddha leszel, a hetediket meg nem lehet elérni az életben, csak a halál utáni nirvánában.

Mi a különbség a Biblia, és a Lelkünk útja c. könyv között, azonkívül hogy másról szól?

Az égvilágon semmi...mindkettő egy könyv, amit egy ember megírt. (Azt hiszem ezzel magamra haragítom mindkét tábort :))

Abban hiszel amiben akarsz. Valaki ezt fogja mondani, valaki meg azt. Csakhogy, senki nem tért vissza a halálból, hogy elújságolja mi is vár majd ránk. Magyarul, igen valószínű, hogy mások is, csak hallott, látott, vagy olvasott dolgokból következtet hogy mi is lesz.

Hosszan írogathatnék erről, de az igazságot tudod mikor fogjuk megtudni? Amikor meghalunk, és ennyi...

A negyediket nevezik mennyországnak, de már azt se tudják, hogy ezt idelent el lehet, sőt el kell érni meditációban. Azt nevezik megváltásnak, ha az asztrál tudatosságát már teljesen elérted, és tisztába vagy már mindennel. Érzelmi kontroll, megkülönböztetés, a rossz elválasztása, könyörületesség, kedvesség, önbizalom, önnyugtató képesség és csendben maradás, mindezt jelenti. Ezzel megnyilik egy út (ekkor), a Keskeny Út,

amin meditálva (könnyen) buddhiba lehet merülni átmenetileg, és ekkor a társadalmi életnek hátat forditva lelki életet kezdünk el élni, de már jóval elötte is bizonyos mértékben. Ezt az egészet nevezik megváltásnak, elfogadásnak, beavatottnak, tudónak, tanitványnak, ujjászülöttnek.

Ennek a végén hamar jön egy beavatás is, és hatalmas változások, hisz az törvényszerü hogy az első szó és változás a legnagyobb, ekkor ugyanis FiúIstenünk végre kimond egy mondatot az Atya elött. Létrejön a tudatban egy új dolog (a Kegyelem tudata), és abban lehet új létre

terjeszkedni, de ekkor már itt a földön is látjuk ezt, csak még nem élvezzük. Ekkor lesz meg a biztonság, a hit alapja, ekkor már van biztos lét, és már biztos egyenes út a mennybe (mindig). Az ember igaz hivövé, tanitvánnyá lesz, látja a titkost, amit mások nem, biztonságba van a veszélytől, megnyugszik, többé sosem téved el.

Tisztánlátás és életenergia birodalma a mentálsik, de nem lehet róla sokat irni, a lényeg hogy sokféle képessége van ami igen hasznos az anyagi világban is. Itt van az akasha energia ismerete, aki mentálsikon tudatos, az látja ezt és idelenn annak nem lehet hazudni.

A kauzál sik birodalmához a kommunikációs kontroll tartozik, a gondolatolvasás, tudatos-nagy-álmodás, megállás az ellenfél elött, de igazi tudást még ez sem ad, mert e képességeket nem lehet csak úgy használni, hanem a buddhi parancsa kell hozzá, ami a feltétlen szeretet és a boldogság.

A Szentlélek fogalom buddhi én-t jelent, ez reinkarnálódik mindig és látja is azt, és ha mindent teljesitett ami önmagára nézve kötelessége, akkor megismeri az atma-t, viszont még ezelött csak röviddel is látja meg csak nagyon kis időre atma-t. egyébként csak itt lehet csak látni a reinkarnációs emlékeket is, de tényleg önmagukban vagy a legalapabb dolgokat is, földi tudásához viszont gyakorlatilag szentté kell hozzá válni

a tanitványnak, hogy szabadon kutakodjon benne.

Atma sik: Ez az utolsó sik számunkra, látja az anyagot, az anyag képét. Pont úgy képzel el bármit, ahogy az van, és ez is hatalmas öröm neki, örök biztonságban van. Lát még továbbra egy hatalmas tüzet is, ami elsőre sárga szinü. Érzi hangulatában és mentállátással látja a világitó tüzet, tudja a Tüzet, csak fizikailag nem látja, de minden ereje kéznél van. Érzi magát Isten mellett állni a semmi közepén, és mindenkiben-mindenben magát látja. Amikor atma-t elöször látja, és mindig ezt mondja ha látja és érzi erősen: "Az Vagyok Én", és itt egy alanyra gondol. Közbe könnyezik, iszonyú boldog és megölel valamit. Ott nem Három Isten és Mennyország van, hanem semmi, csak Isten, aki Mi vagyunk, illetve Mi képviseljük, és van Anyag, ami szintén belőle származik, tehát UGYANAZ. Viszont ott minden Ugyan-Az, és tényleg úgy Van ott minden, és nincsenek érzések és gondolatok, csak fizikai tárgyak és Egy Isten. Az Mi vagyunk, az Ő Képe, oszthatatlan része, ugyanolyan képességgel. Ez a Főcél, és ha végeztünk, mindig igy látjuk magunkat, ha gondolkozunk. Nem lesz törvény, nem lesz test a testben, nem lesz kudarc, veszély vagy félelem, nem lesz vágy, nem lesz függés, nem lesz gonoszság, de van mindentudás, és azzal azt csinálunk amit akarunk, arra mehetünk amerre akarunk, mert bárhová visszük, már tanitunk vele. Itt van Brahman, és az Ő birodalma, itt volt mindig is, és Ő itt vár némán azóta mióta elkezdödött a reinkarnálódó egó, de mégis mindig nélküle szétszórva a világban és mindenkiben. és csak csendben vár számtalan reinkarnációt mig az egó feljut ide, megszerezve minden tudást, soha meg nem érintve azt, csak elöször tudatlanul az első beavatásnál, de mégkésöbb ébren látva igy néz ki, mert egyetlen egyszer sikerült látni 1 percre, de azóta nem. Köszönet érte

A keresztény vallás nem nagyon fogadja el a reinkarnáció elméletét. Ennek első oka a zsidó hagyományon alapuló vallás. A bibliai isten megtorolja a bűnt, és Jézus ószövetségre épített újszövetségi tanításai csak az egyetemes bűnbocsánatot adják hozzá a vallás fejlődéséhez. Ezért a keresztény élete nézete szerint egyszeri, megismételhetetlen, és eredendően bűnös, ami kellő megbánással, és erényes élettel kompenzálható. Egy élete van, ezért mindezt itt és most kell tennie, ami a kereszténnyel történik az bűnei miatt történik, és vagy isteni büntetés, vagy a gonosz ármánykodása a világban. A dogma szerint a halál után a lélek elbíráltatik, és a végítéletig méltó helyére jut.

Ez erősen szembe helyezkedik a reinkarnáció tanításával, mivel annak egyik alaptanítása a karma, ami abból áll, hogy a tetteid önmagukat torolják meg, illetve jutalmazzák. Ki mint vet, úgy arat. Ha valami rosszat teszel másokkal, előbb, vagy utóbb visszatér hozzád. A karma a lélekhez kötődik, nem a földi porhüvelyhez, így nem mindig tér vissza az életedben, ezért amíg van karmád, reinkarnálódsz, hogy a karmád visszatérhessen hozzád. Amíg van karmád, kényszerből kell újjászületned. Ez három igen fontos pontban ellenkezik a keresztény felfogással. Első, hogy nem isten büntet, vagy nem a gonosz csábít, vagy tesz veled gonosz dolgot, hanem te szabad akaratodból cselekszel, és ez visszatér hozzád. Második, hogy isten nem ítél meg a bűneid miatt, mert a bűneid és jótetteid önmaguk ítélnek meg, és tartanak a körforgásban. A harmadik, és keresztény szemmel leglényegesebb, hogy a bűnbocsánat nem egyeztethető össze a karma és reinkarnáció tanításával. A karma szerint Jézus nem vállalhatja át a tetteid következményeit, mert azok téged követnek természetes módon.

Közös pontot csak elmélkedéssel, és nyitott szemlélettel lehet találni. Ha Jézus tanításait úgy veszed, mint kiút a karmikus körforgásból, akkor az erényes életet, megbánást, és a bűnök megvallását azért teszed, hogy csökkentsd a karmikus terheidet. Ha ez sikerül még ebben az életedben, akkor többé nem kell újjászületned, visszatérhetsz a teremtődhöz. Ellentétben ha csupa rosszat teszel, a következő élet garantált, és akkor már a bűnök terhe is lesújt rád, anélkül, hogy emlékeznél a sajátjaidra. Azaz elér a földi pokol. Jézus szavai szerint a bűnt isten megbocsátja, de a karma szerint vissza kell térnie hozzád, tehát a megbocsátás nem teszi semmissé. Semmissé te teheted, ha Jézus tanítása szerint élsz.

Ha összegzed a dolgot, akkor keresztény szemmel nem lényeges, hogy van e reinkarnáció, vagy sem. Az egyetlen, amivel keresztény szempontból foglalkoznod kell, hogy erényes, és bűnöktől mentes életet élj. Akár van reinkarnáció, akár nincs, ez mindenképpen kifizetődő. Az is fontos, hogy ne istenfélelemből keresd a jót, vagy jutalom fejében, hanem mert így érzed helyesnek. Ha így élsz, nem kell tartanod sem az istenítélettől, sem a reinkarnációtól.

A reinkarnáció gondolata a keresztényeknél csak egyszer fordult, fordulhatott elő: Jézus feltámadásakor!! Egyébként nem szerepel a tanításokban.

A buddhizmus viszont egyenesen azt tanítja, hogy a "karma" = kerék, az élet körforgása = születés-halál ismétlődő folyamata.

Sajnálom, hogy kiborított, de ez azt mutatja, hogy mélyen megérintett, elgondolkodott.

Szerintem is van visszatérés, és én sem szeretnék túlzottan visszatérni. De hol volna az igazságos, hogy egyetlen leélt földi élet után örökkön-örökké a "boldogságban" fürödhess? Mások meg a pokolban égjenek, mert tudatlanok voltak vagy hibáztak?

Én úgy vélem, a reinkarnációs fejlődéssorozat vége az, hogy a lélek kinövi a földi létet, és más, összetettebb, magasabb rendű síkokon (utálom ezt a szót) fejlődik tovább. Különben nem volna lelki fejlődés, semmi értelme nem volna ennek, és azt azért nap mint nap mindegyikünk tapasztalja, hogy az emberek nem egyformák. És nem lehet alapvető lelki különbségeket neveltetésre, biológiára meg gyermekkori traumákra fogni.

Egyébként nem minden élet kínlódás és szenvedés, de nem is ez a lényeg, hanem a tapasztalat. Továbbá úgy vettem észre, minél érettebb a lélek, annál kevésbé fogja fel tragikusan az élet árnyoldalait, illetve annál inkább képes a harmóniát, a szépet meglátni benne. Ha pedig extrém rosszak a körülményei, talán több mozgástere van, mint egy kevésbé tapasztalt lelkű embernek.

Kedves Kérdező!

Gondolom rájöttél időközben, hogy a választ nem itt a gyakorin kell keresned a kérdésedre. A problémát saját magadban kell elrendezned. Ha a vallásod tényleg olyan megnyugvást jelent számodra, ahogy írod, és az olvasott könyv tényleg kiborított, akkor azt tudom jó szívvel javasolni, hogy dobd ki a könyvet, és remélhetőleg nem túl sok idő után vissza fog térni a vallásod révén nyert nyugalmad. Úgy tűnik, Te nem az a fajta ember vagy, aki az igazságot akarja megtudni, ha törik, ha szakad. Amúgy az igazság nem attól függ, hogy milyen hiedelmeket táplálsz róla. Akkor is az lesz, ami lesz, akármit hiszel róla. Amikor odaérkezel, akkor majd úgyis meg fogod látni. Addig is olyan ismeretekkel, hitekkel tápláld a lelkedet, amelyek nyugalmat kölcsönöznek a számodra. Hidd el, többet ér a nyugalom és a békesség a mában, mint mindenféle felzaklató dolgokkal foglalkozni!