Hova kerulok, ha megolom magam?

Nos először is ami biztos, hogy koporsóba vagy egy urnába elhamvasztva. Ami a lelket illeti nos keresztyén szempontból tudok választ adni. Az öngyilkosság Isten elleni bűn, mégpedig azért, mert megtagadod azt az egyszeri és megismételhetetlen ajándékot, amit a Teremtőtől kaptál. A katolikus és a protestáns tanítás azonban részben eltér azzal kapcsolatban, hogy mi vár az öngyilkosságot elkövető lelkére a túlvilágon. A katolikus tanítás szerint létezik tisztítótűz, ahol a lelkek a végítéletig vezekelnek, de ez elég pokol féle állapot és az egyház közbenjárása, imádsága sokat nyom a latba, hogy Isten végül irgalmas legyen és ne a pokolba küldje azokat, akik itt tanyáznak. A protestánsok elvetik a tisztítótűzről szóló tanítását, ugyanis nincs bibliai alapja. Egyébként az öngyilkosságra nincs egyértelmű újszövetségi bibliai tanítás és az ószövetség törvénye is inkább úgy kezeli, mint a társadalom által megvetendő dolgot és nem a túlvilági létezés kérdésével foglalkozik. Amit tehát a Szentírásból kiolvashatunk ezzel kapcsolatban egyfajta mozaikként kell összerakni. Az biztos, hogy Isten nem szeretné hogy valaki öngyilkosságot kövessen el, ezért ez bűn. Ugyanakkor Isten kegyelmes és megbocsátó Isten és Jézus Krisztus pontosan a bűnök bocsánatáért halt kereszthalált, ami a legnagyobb áldozat a legnagyobb bűnért is. Az azonban az ember számára egy alapvető kérdés, hogy visszaélhet-e Isten kegyelmével. Isten soha nem buzdít arra, hogy egyre nagyobb bűnöket kövessünk el, csak azért, hogy ő egyre jobban megbocsásson. Ez igazi felelőtlenség lenne, ahogy alapvetően az öngyilkosság is az. Semmi nem ér annyit, hogy az ember elvesse az életét és pontosan az életedet kell Isten elé vinned megbocsátásra, kegyelemre, oltalomra, nem pedig a halálodat. A szentírás szerint, pontosabban Pál apostol írja ezt a Rómaiakhoz írott levélben, a halál végső soron a gonosznak az ember élete felett aratott győzelme, ha pedig öngyilkos leszel alapvetően te magad adod önként oda az életed a gonosznak. Az öngyilkosság gondolatával való foglalatosság egy olyan állapot, amikor az ember azt érzi, hogy a gonosz legyőzte őt, csak nyilván ez nem mindig fogalmazódik meg ilyen konkrétan benne, csupán a kiúttalan csapdák mértékét véli legyőzhetetlennek. Isten ezt nem akarja, azt akarja, hogy élj, mégpedig örökké és az örök életbe az is beletartozik, hogy a földi életre kiszabott időt is végig kell élnünk úgy ahogy az éppenséggel alakul.