Hova kerulok, ha megolom magam?

Kedves kérdező, miért akarsz semmi lenni?:(

Mi bánt?

# 10

Ha a tudatnak nincs szüksége az agyra, akkor miért zoknul meg az ember ha sérülnek az axonkapcsolatok?

Szerintem lényeges kérdés, hogy mihez van szüksége a tudatnak megfelelően funkcionáló agyhoz, és mihez nincsen.

Amúgy már eleve az, hogy nem egységesen értelmezett fogalomként használjuk a lélek, szellem, tudat fogalmakat, már önmagában megnehezíti az eszmecserét erről az egész témáról, de nyilván el kell fogadni, hogy eltérően definiálja és használja ezeket egy teológus, egy pszichológus, egy neurológus, egy buddhista szerzetes vagy egy ateista-materialista világképpel rendelkező ember.

Az általam leghitelesebbnek tartott forrásból származó információ, vagy mondjuk úgy, felfogás szerint a lélek nem más, mint a nem lokalizált, vagyis agyhoz nem kötött tudat és az energiatest, amelyek egymás nélkül nem léteznek, és a fizikai halál beálltakor együtt lépnek ki, válnak le a fizikai testről.

A léleknek (ha feltételezzük, hogy létezik, és olyan természetű, amit feltételezünk róla) nem árthatnak olyan fizikai sérülések, mint pl. egy ütés, agyrázkódás, maradandó agysérülés stb. ami a fizikai testet érte.

Egy korábbi, hasonló témájú kérdésnél egyik hozzászóló nem kis meglepetésemre kijelentette, hogy ha a lélek valóban létezik, vagy létezne, akkor az emberi agy gyakorlatilag felesleges (lenne), és mivel ez a jelek szerint nem így van, abból meg - szerinte - az következik, hogy nincsen lélek.

Az agy bizonyos értelemben valóban "felesleges" a lélek szempontjából, mert tud agy nélkül létezni, mindaddig, amíg a lélek nem akar fizikai testben létezni és megnyilvánulni a mi létsíkunkon.

De abból, hogy valaki nem tartja kizártnak a lélek létezését, még egyáltalán nem következik az a feltételezés, hogy létezhetne életképes emberi test agy nélkül.

Akik hiszek benne, azok sem tudnák elképzelni, hogy egy testen kívüli, nem lokalizált tudat közvetlenül működtet egy emberi testet, közvetlenül, a testtel való fizikai kapcsolat vagy összeköttetés nékül szabályozza a vegetatív funkciókat, mint pl. légzés, keringés, emésztés, kiválasztás, fenntartja az test homeosztázisát, közvetlenül mozgatja és koordinálja a vázizmokat, amivel mi rendkívül kifinomult és összehangolt mozgásra vagyunk képesek, közvetlenül működteti a hangképző szerveinket, hogy beszélni tudjunk stb.

Akik hiszenek a lélek létezésében - és tisztában vannak alapvető biológia tényekkel - pont ugyanúgy tudatában vannak annak, hogy az agy egy hitetetlenül bonyolult és összetett szerv az egész idegrendszerrel együtt, ami nyilván nem véletlenül és feleslegesen alakult ki sem az emberi, sem az állati szervezetekben.

Nincsen nálam a bölcsek köve, ugyanúgy tévedhetek, mint bárki más, de én valahogy úgy tudom ezt elképzelni, illetve felfogni, hogy az agynak megfelelően kell ahhoz funkcionálnia, hogy a lélek normálisan tudjon létezni és megnyilvánulni egy fizikai testen keresztül.

Ha - a példa kedvéért - egy agyrázkódás, agyvérzés, súlyos fizikai sérülés miatt átmenetileg vagy véglesen kiesnek vagy károsodnak bizonyos agyterületekhez köthető funkciók, akkor a lélek hiába "ép és egészséges", ha egyszer az agy, amin keresztül a lélek képes megnyilvánulni a fizikai síkon számunkra felfogható formában, nem az.

Amikor ránézünk egy ilyen emberre, látjuk, hogy nem, vagy alig képes beszélni, emlékezni, vagy netalán mozogni sem, mi a fizikai testét látjuk, érzékeljük, nem a lelkét, és az előbbivel tudunk, - vagy adott esetben nem tudunk - kommunikálni.

Az ember nem képes a beszédközpontja nélkül beszélni, és nem képes működő agytevékenység nélkül a fizikai érzékszerveivel érzékelni akkor sem, ha - tegyük fel - létezik nem lokalizált tudat.

A kómából visszatért, vagy halálközeli élményt átélt páciensek is csak utólag tudnak beszámolni a tapasztalataikról, nem akkor, amikor a testük lapos EEG görbével fekszik egy műtőasztalon vagy az intenzív osztályon. Elmondásuk szerint abban az állapotban – annak ellenére, hogy nincs kimutatható agyműködésük - „látják” és „hallják”, ami velük és körülöttük történik (ha nem is teljesen ugyanúgy, mint a fizikai érzékszervekkel, és - számunkra megfoghatatlan módon - térbeli korlátok és lineáris idő nélküli létezést tapasztalnak meg, aminek következtében a fizikai testükből térben távol zajló eseményekről is utólag visszaigazolható módon tudnak beszámolni, sőt elmondásuk szerint ebben az állapotban tudatában vannak mások ki nem mondott gondolatainak, illetve érzéseinek is) - de mindezt elmondani nyilván csak utólag tudják, amikor visszanyerték az eszméletüket.

A lélek vagy a testben van, és akkor szüksége van az agyra ahhoz, hogy életjelenségek révén megnyilvánuljon, vagy – átmenetileg vagy végleg – elhagyja a testet, de akkor nem képes a fizikai testet „uralni”, működtetni.

Nem minden szempontból jó ez az analógia, de mondjuk ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor te akkor tudsz - a példa kedvéért - egy TV készüléket távirányítóval működteteni, csatornát váltani, hangerőt szabályozni, kikapcsolni, stb. ha:

1) működőképes a TV készüléked

2) működőképes a távirányítód

3) van hozzáférésed a távirányítóhoz

Ha meghibásodott a távirányítód, akkor hiába vagy te továbbra is ugyanolyan értelmes és egészséges lény, a legnagyobb igyekezed ellenére sem fogod tudni azzal a hibás, vagy tönkrement távirányítóval kontrollálni a TV-t, pedig veled is és a TV-vel is minden teljesen rendben van.

A lélek ugyanígy nem fogja tudni közvetlenül átvenni az irányítást a testi működések, életfunkciók felett megfelelően működő agy és idegrendszer nélkül, pl. nem fog tudni „megszólaltani” egy testet ép beszédközpont nélkül akkor sem, ha a tüdő, hangszálak és egyéb hangképző szervek épek és működőképesek, a léleknek pedig van önálló tudata és esetleg szeretné kifejezésre juttatni a gondolatait valamilyen formában.

Mind a halálközeli élménybeszámolók, mind pedig azoknak a regresszós hipnózis üléseknek egyik gyakori, visszatérő (és egymással összecsengő) eleme, amikor előző életben elszenvedett halált „él át újra” valaki, beleértve a testből való kilépés momentumát és az azután megtapasztalt dolgokat, hogy a páciensek elmondják, hogy egyfajta frusztrációt és tehetetlenséget élnek meg, amiért nem tudnak kommunikálni a jelen lévő személyekkel - legyenek azok orvosok vagy a saját szeretteik.

Tudatában vannak annak, hogy mi történik körülöttük, mások gondolatait és érzéseiket is leveszik egyfajta telepátiához hasonló módon, de ők nem tudják megnyugtatni, megvígasztalni őket, és nem tudják a tudomásukra hozni, hogy „köszönik szépen, ők jól vannak”, annak ellenére, hogy a fizikai testük sérült, vagy végleg felmondta a szolgálatot.

# 17

"Ha nem létezne halál utáni élet, akkor az emberek csak meghalnának, oszt ennyi; sose tudnák visszahozni az orvosok az életbe."

Én bőven elég, számomra meggyőző erejű bizonyítékot láttam, illetve tapasztaltam meg életemben arra, hogy nem a halállal ér véget a létezésünk, illetve a reinkarnáció és a karma létezésére is, de szerintem az a tény, hogy a klinikai halál állapotából vissza lehet hozni valakit, nem bizonyíték arra, hogy a biológiai halál beállta után is van valamifajta létezés.

Ami meg az agy oxigénhiányos állapotát illeti, egyrészt sokan éltek már át halálközeli élményt anélkül, hogy oxigénhiányos állapot lépett volna fel náluk, másrészt ha nem létezik testen kívüli tudat, akkor a ma elfogadott természettudományos ismereteinkkel az oxigénhiányos állapottal sem magyarázható meg az a jelenség, amikor a klinikai halál állapotában levő páciensek utólag a valóságnak megfelelően el tudják mondani, hogy milyen beavatkozásokat hajtottak végre rajtuk az orvosok, mi hangzott el a műtőben, mit mondtak az orvosok a folyosón várakozó kétségbeesett hozzátartozóiknak az állapotukról és a kilátásaikról, vagy adott esetben el tudják mondani, hogy több száz kilométerre tartózkodó szeretteik éppen hol voltak és mit csináltak akkor, amikor ők a klinikai halál állapotában, lapos EEG görbével, működő fizikai érzékszervek nélkül feküdtek egy műtőasztalon.

37- Szép próbálkozás, de ezzel a nihilistákat nem fogod meggyőzni :) Tudod, a "messziről jött ember azt mond amit akar" és a "hiszem ha látom" alapelvek működnek náluk. Tehát te most éppen hazudtál és/vagy palira akartad venni őket.

Amúgy tökéletesen így látom én is, amit írtál.

"Én bőven elég, számomra meggyőző erejű bizonyítékot láttam, illetve tapasztaltam meg életemben arra, hogy nem a halállal ér véget a létezésünk"

Erről írhatnál bővebben...