Engedd el, ami gátol kontra szeress mindenkit a hibáival együtt. Hogy is van ez?

Nekem egy olyan anyám van, akitől születésem óta csak rosszat kapok. Amit vele kapcsolatban érezni tudok, az mind rossz. Elhatároztam, hogy elengedem, tehát nem engedem, hogy részt vegyen az életemben ezentúl, és tönkre tegye az örömöm, az önbecsülésem, a szabadidőm, a családommal töltött időt. Megkönnyebbültem, mikor ezt a döntést meghoztam és boldogság lett rajtam úrrá. Viszont a karma törvényei szerint ugye nem véletlenül választottam őt. Talán nem szabadna lezárnom a vele való kapcsolatomat. És annak ellenére, hogy ő sosem szeretett engem, nekem szeretnem és támogatnom kellene? /Hozzá teszem, semmiféle támogatásra nem szorul, remek az egészsége és az anyagi helyzete is./ De engem mindig csak visszahúz, kihasznál, elkedvetlenít, kizsigerel. Szerintetek mi lehet a dolgom vele? Hallgassak a szívemre és engedjem el őt, vagy ezzel hibát követek el, megoldatlan marad a feladatom?