Engedd el, ami gátol kontra szeress mindenkit a hibáival együtt. Hogy is van ez?
válasza:Isten a te igazi szülőd. Ezt ne felejtsd el!
Csak fogadd el, hogy ő ilyen, ő neki az okoz örömöt, ha elkedvteleníthet téged. Ne foglalkozz vele, hisz ő vigyáz/vigyázott rád a Földön, nem más.
A karmát ne keverd ide bele. Azon fölösleges gondolkoznod, hogy miért őt választottad, azon gondolkozz, hogy mihez szeretnél kezdeni a Földön.
A feladatot nem kötődik senkihez, csak hozzád, senki más nem végezheti el azt a feladatot, ami a tiéd. Csak te.
válasza:Ha sikerül, és nem jön ugyanaz a móka másvalakikkel, akkor valószínűleg lezárult. De ha újra eléd kerül a helyzet valahol, és sikerrel kezeled (a menekülés nem nagy siker!), akkor már jöhet ezerszer is, gyakorlatilag akárhány ilyen ember a helyére kerül, és alkalmat kap a továbblépésre, amikor megértik, amiket te is megértettél ugyanebben a felállásban, történetesen a másik oldalon.
Az a valódi móka, hogy ez tényleg így van még akkor is, ha karma egész egyszerűen nem létezik. Ne érts félre, én szeretek hinni benne, és látom, hogy nagyon is igaz lehet, de akkor is az van, hogy nem látunk bele a mélységeibe, csak rójuk az utunkat, mintha nem is létezne.
Van olyan egyébként, hogy csak annyi a sztori, hogy eltűnsz, ráébred, hogy ostoba volt, nagy nehezen megtalál, aztán megbecsül és teljes feloldozást kap tőled is és önmagától is, nem beszélve a váratlanul intenzív, kölcsönös szeretetről, ami végig ott feszítette a láncait belül.
Persze előre sose lehet tudni. Hogy, hogy nem, nekem eddig az vált be viszonylag jól, ha Istentől kértem útmutatást, és utána mertem improvizálni, Istenre bízni.
válasza: válasza:Tudom, hogy meneküléssel nem oldok meg semmit. Most már el tudom úgy engedni, hogy laza kapcsolatban maradunk, néha felhívom stb. Bár nem hiszem, hogy neki ez megfelel, ő mindig a középpont akar lenni. Eddig csak harag miatt tudtam eltávolodni tőle, és akkor nem is beszéltünk egy ideig, ez volt a menekülés, de semmi értelme nem volt.
Hogy mivel ártanak? Nincs sok ilyen, de aki igen, az sajnos főleg anyám. Hogy az örömömet elveszik, mindig szívességet kérnek a rokonságra hivatkozva, de ha én kérek valamit, akkor hárítanak, hogy kibeszélnek a hátam mögött, a beszélgetéseink csak arról szólnak, hogy ők épp mit,hogyan, de ha én mesélnék valamit, őket nem érdekli..... Értékrendünk is egész más, nekik a pénz az istenük, szerintük üzletben nincs rokonság, így ez az elvük igen durva húzásokra késztetik őket, ami szerintem jellemtelen. Nem érzem magam jól a társaságukban szinte sosem. Semmire nincsenek tekintettel, felhívnak késő este is, ha eszükbe jut, persze csak azért, hogy magukról beszéljenek, de ha nem veszem fel, megsértődnek és lelkiismeret furdalást okoznak. A többi ilyen ember, akire gondolok, végül is anyám férje. Ők jól egymásra találtak ebben, egyformán önzők, egoisták. Érzelmileg soha semmi jót nem kapok tőlük. Ha örülök valaminek, akkor lehűtenek egy beszólással. A terveimen hülyeségnek tartják vagy azt mondják, úgysem sikerül. Örülnek, ha bajban vagyok, de segíteni nem segítenek... Írhatnám napestig. Eddig azt gondoltam, nekem ennek meg kell felelnem, de már belefáradtam.
válasza:Az örömödet nem tudják elvenni. Csak, ha odaadod.
Gondolj arra, hogy majd meglátják, hogy sikerül, és ez adjon neked erőt, az a kép, ahogy látod majd az arcukat, hogy mindent elérhetsz, amit szeretnél, mert ez vagy te, amit szeretnél azt megkapod kemény küzdelem árán is.
Még, akkor is küzdj, ha már tudod, hogy reménytelen, hisz addig míg két lábon állsz a harcmezőn nincs vége. Soha ne add fel, mindig legyen benned kitartás, hisz hiába vagy erős, hiába tudod felemelni a kardot, ha már az első ütésnél elterülsz. Bírni kell az élet pofonjait, mert ha egyszer elterülsz, lehet hogy soha többé nem állsz fel, mert senki és semmi nem üt olyan nagyot, mint az élet.
Van egy barátom, aki ezt mondta még régen nekem:
"Élj úgy, hogy másnap ha meghalsz, ne bánd meg ha isten elé kerülsz."
"Az örömödet nem tudják elvenni. Csak, ha odaadod."
Ez jogos és igaz. De ha mondjuk hosszú ideig vágysz valamire, amiről az anyád is tud, és végre sikerül megvenned, akkor nem az a normális reakció az anyádtól, mikor látja az örömöd, hogy kinevet és azt mondja, hogy lehetsz ekkora marha, hogy ezt a sza.t megvetted. Persze attól még örülsz neki, de kapsz egy tüskét. És mikor ránézel arra a valamire, ez mindig eszedbe jut.
válasza:Piszkáld ki azt a tüskét, vagy ne tenyerelj bele.
Ha ránézel arra a tárgyra, amit megvettél, akkor ne az anyáddal foglalkozz, hogy kinevet, mert lehet hogy neki az nem tetszik (az is lehet, hogy irigy rád valamiért), de te megküzdöttél azért, hogy azt megvehesd, és ne az anyád jusson eszedbe róla, hanem a győzelem, mikor arra a tárgyra nézel. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!