Van e értelme élni az életet? Vagy talán pont az a lényeg, hogy minél többet tapasztaljunk? Nem lenne egyszerűbb, ha sok a gond, egyszerűen lenyomni a restart gombot?

"Nem lenne egyszerűbb, ha sok a gond, egyszerűen lenyomni a restart gombot?"

Az, aki nem hisz abban, hogy van bármifajta létezés a fizikai halál után, nyilván nem gondolhatja, hogy van "restart" gomb. A ő felfogásukban legfeljebb az "exit" gombot lehetne megnyomni, mielőtt magától leállna a rendszer a maga idejében.

Aki hívő keresztény, az - tudomásom szerint - abban hisz, hogy a "restart" gomb önkéntes megnyomása nem annyira pozitív következményekkel jár, ami a túlvilági sorsát illeti.

Aki pedig a reinkarnációban hisz, az abban a tudatban él, hogy a "restart" gomb megnyomásával a fizikai testét elhagyhatja ugyan, de a megoldatlan gondjait, karmikus életfeladatait nem dobhatja el az életével együtt, és - ha nem is teljesen ugyanolyan formában, ugyanazokban az élethelyzetekben, de semmivel nem könnyebb formában - előbb-utóbb szembe kell néznie velük egy újabb inkarnációban, mindaddig, amíg sikerül megoldania őket.

2: Lényegében erről van szó. Jól látod. Bár én inkább úgy mondanám, hogy mindannyian egy-egy sejtje vagyunk az univerzumnak, vagy akár úgy is nevezhetjük, hogy Istennek. A szerepünk pedig a tapasztalás. Ezért is van szabad akaratunk.

Végleg pedig majd akkor fogunk visszatérni a teremtőhöz, ha megszűnik a világegyetem tágulása és elkezd összemenni az egész (gyakorlatilag úgy működik, mint a légzés; az ősrobbanásnál elkezdte beszívni a levegőt és egy idő után elkezdi majd kifújni, azt követően pedig kezdődik az egész elölről).