Ha meghaltál halál után álmodsz?

Gyakorlatilag azt sem tudod, hogy most amég "élsz" mi van körülötted. A körülötted lévő világ a te tudatod által keltett illúziók sokasága. Pl. nem tudhatod, hogy barátaid, családtagjaid léteznek-e egyáltalán, a TV amit nézel, vagy az általa megjelenített kép, vagy a hőmérséklet amit érzékelsz, a hangok amiket hallasz léteznek-e. Ez mind csupán egy illúzió, mint amikor álmodsz, azokban a percekben is egy az agyad által keltett világban mozogsz. Akkor, abban a pillanatban úgy érzed hogy valós minden, aztán amikor "felébredsz, rájössz hogy abból a "világból" szemlélve, amiben fölkeltél, nem volt valós.

Tulajdonképpen az idő is egy nem létező fogalom, nem létezik olyan hogy idő. Mivel ha ránézel valamire, vagy hallasz valamit, érzékelsz bármint az érzékszerveiddel, az már nem abban a pillanatban történik mint valójában. Nincs olyan hogy itt és most. Vagy itt van, vagy most.

Semmi sem biztos, csak az, hogy te magad gondokozol, tehát te létezel. Minden más kétes hazugság körülötted. Lehet, hogy én teljesen máshogy látom vagy élem meg ugyan azokat a dolgokat, mint te, és azt hiszed hogy evidens, hogy én is úgy érzékelem.

Fölösleges ilyeneken gondolkozni, hogy mi lesz ha meghalsz, álmodsz-e vagy nem, nem tudjuk hogy a tudattal mi lesz. Illetve a körülöttünk lévő illúziókkal.

Elvileg minden ami a világban létezik, elemi atomokból épül fel. Szinte végtelen nagy a valószínűsége annak, hogy egy olyan ember által valaha kilélegzett oxigén részecske a te tüdődben marad születésedtől a halálodig, aki évszázadokkal vagy évezredekkel ez előtt élt. Tehát gyakorlatilag egy kis része benned van. Innentől kezdve, valamilyen szinten fizikailag mindenki kapcsolatban van mindenkivel, aki valaha létezett.

Nem olyan egyszerű ez, hogy meghalsz és kész, nem tudhatod még azt sem hogy mi volt a születés előtt, mi van az élet közben, nem hogy azt, hogy mi lesz utána.

42-es sok mindent írtál össze-vissza, csapongtak a gondolataid, nem igazán egyértelmű mit is akartál mondani.

"Gyakorlatilag azt sem tudod, hogy most amég "élsz" mi van körülötted. A körülötted lévő világ a te tudatod által keltett illúziók sokasága...Ez mind csupán egy illúzió, mint amikor álmodsz, azokban a percekben is egy az agyad által keltett világban mozogsz."

Tévedsz, a tapasztalt valóságot az érzékszerveink közvetítik az agyunknak, álom esetében nincs ilyen, ott az agy képzelődik magában. Ha meg az agy az edényben gondolatkísérletre akartál itt hivatkozni akkor miért próbálsz meggyőzni nem létező embereket az igazadról?

"Tulajdonképpen az idő is egy nem létező fogalom, nem létezik olyan hogy idő. Mivel ha ránézel valamire, vagy hallasz valamit, érzékelsz bármint az érzékszerveiddel, az már nem abban a pillanatban történik mint valójában. Nincs olyan hogy itt és most. Vagy itt van, vagy most."

Ezt nem értem. Most az a bajod hogy az ember kitalálta az idő fogalmát vagy az hogy az érzékszerveink nem "valós időben" dolgozzák fel az adatokat? Ez miért probléma vagy mit bizonyít?

"Lehet, hogy én teljesen máshogy látom vagy élem meg ugyan azokat a dolgokat, mint te, és azt hiszed hogy evidens, hogy én is úgy érzékelem."

Evégett is szokás objektív bizonyítékkal alátámasztani a dolgokat.

"Fölösleges ilyeneken gondolkozni, hogy mi lesz ha meghalsz, álmodsz-e vagy nem, nem tudjuk hogy a tudattal mi lesz."

De tudjuk. A tudat az agy terméke és mikor az ember meghal, vége az agynak is és vele a tudatnak is. Egyébként meg az előbb írtad hogy szerinted felébredünk.

"egy olyan ember által valaha kilélegzett oxigén részecske a te tüdődben marad születésedtől a halálodig, aki évszázadokkal vagy évezredekkel ez előtt élt. Tehát gyakorlatilag egy kis része benned van."

Ez ostoba filozofálás, az oxigén molekulák nem különböznek egymástól, nem köthetők személyekhez. Arról nem is beszélve hogy most már teljesen eltértél a mondanivalód elejétől ami szerint minden illúzió és csak az agyban létezik.

"Nem olyan egyszerű ez, hogy meghalsz és kész, nem tudhatod még azt sem hogy mi volt a születés előtt, mi van az élet közben, nem hogy azt, hogy mi lesz utána."

Tudunk amit tudunk, ha tévedünk majd javítunk az állásponton. A hit az igazi illúzió, csak az agyban létezik mindenféle objektív bizonyíték nélkül.

Egyébként - ha jól értem - azt akarod közölni velünk hogy nem tudunk semmit, nem is tudhatunk semmit, ezért ne is foglalkozzunk vele? Az emberi kíváncsiság ellen érvelsz?

Nem véletlenül "hordtam össze vissza minden hülyeséget". Pont azt akartam érzékeltetni, hogy halvány lila fingunk sincs arról, ami a jelenben körülöttünk történik. És amég azt nem fogjuk fel, hogy mi van most, nincs értelme azon agyalni, hogy mi lesz.

Tulajdonképpen az is üres találgatás amiket te hoztál fel, mert te sem tudod "mi van".

Az idő nem létezéséhez még annyit, hogy senki sem tudja, mennyi idő telik el az események (valós történés, észlelés) között. Az idő egy nem létező virtuális mennyiség. És ezzel együtt minden olyan törvényszerűség amely az idő függvényében vizsgál eseményeket, hazugság.

#46-os, érvelésed ostoba szofizmus, egyetlen érved hogy nem tudunk semmit, mert nem tudhatunk semmiről mert amit megtudhatunk az nem a valóság. Ez valójában nem érvelés, hanem egyszerű kifogás mindennel szemben. :D

Ez az egyetlen valóság amit megismerünk az érzékszerveink segítségével, ebből lehet választani, ha neked ez nem elfogadható az a saját problémád. Az idő és annak mértékegysége jól definiáltak csak persze ezek számodra semmit nem jelentenek.

Már csak azt nem értem miért írtad le ezt az egészet, egyáltalán miért válaszoltál, mikor világnézeted alapján azt se tudod hogy most valójában mit csinálsz, ráadásul lehet hogy mi többiek nem is létezünk és önmagaddal társalogsz!

1945 szeptember elején elütött az orosz kommandó autója - ez ugye már önmagában sem igaz merthogy idő nincsen.-Három faluba is vittek,mivel sehol se volt orvos otthon. Majd Solton összevarták fejem felrepedt fejbőrét,majd tovább vittek Kalocsára ahol összeillesztették nyílt combcsonttöréses csontjaimat,mit aztán csigára tettek,tán 6 hétre.-De jó volt 6 hétig csak a hátamon feküdhetni.- Persze ez is csak illúzió,mint ahogy az is,hogy ebbe a munkába sok embert bevontam. A sofört aki elütött és nem hagyott ott, anyámat,akinek nem kis fájdalmat okoztam,az orvos-ok,akik foglalkoztak velem,az asszisztensek,a kórházi szobatársak,az apácák,vagyis nővérek,takarítónő,és ki tudja még ki mindenki akiket csupán az én illúzióm ugrasztott elő a semmiből.-

Egyszer aztán eljött az a vágyott nap is mikor jött a sebész főorvos a maga sleppjével,hogy levegy a lágam a csigáról.Éppen édesanyám is ott volt,űlt mellettem a széken. A főorvos első dolga volt anyám elé állni neki füttyögni mutatóujját ugráltatni,így jelezve hogy előtte fel kell állni. Anyám nem állt fel. -Nem áll rfel?! Akkor nem veszem le a fia lábát a csigáról.

Vigyék el az asztalt szól rá segítőire. Az asztalt gurították,min csörögtek a szerszámok.

Az incidens megviselt. Kértem anyámat,hogy menjen el,amit sokáig bántam még 7 Éves voltam ekkor.Pityeregtem.Túlságosan nem bántott,hogy nem vették le a csigáról a lábam. Gondoltam majd holnap leveszik. Harmadnap vették le.

Néhány nappal későb egy néni a nagy fiához jött be.Neki is füttyögött a főorvos úr,s mutatóujját ugráltatta. Az a néni felállt,s mondta: szóval is mondhatná a doktor úr,úgy is megérteném. Pár nappal később szegény asszonynak meghalt a fia. Mikor az asszony bejött a főorvos is ott volt.Nem sokat beszéltek,amiből csak ennyit hallottam"...akkor nem halt volna meg a fiam."Ez vád volt. El ne felejtsem mondani az orvos egyben róm.kat.pap is volt.

Ezt az egész históriát csak azért írtam le,hogy megértse valaki: lehet,hogy az élet csak illúzió,de ami fájt nekem fájt,amivel megsértettek az is... persze tudom mindenki más is így van ezzel