Miért mindenkit az érdekli hogy mi van a halál után? Az senkit nem érdekli, hogy hol voltunk születésünk előtt?

Attól függ.

Azt még az elején szögezzük le, hogy biztos választ senki sem tud adni(még ha azt is állítja), mert senkinek nincs a kezében biztos információ.Csak arra lehet támaszkodni, ami az ember személyes véleménye.

Tehát én azt gondolom, hogy az tekinthető létezőnek, aki megszületett.Ha egy magzat a születése előtt elpusztul, akkor kár arról beszélni, hogy "mi lett volna, ha".Olyan, mintha nem is létezett volna, mert nem született meg, és egyedül biológiai értelemben élt valameddig.Ha pedig te nem születtél volna meg, akkor te nem léteznél.Legalább is fizikai értelemben biztosan nem, ez tény.Hogy transzcendentális értelemben mi van az élet előtt és a halál után, az egy megfoghatatlan és kezelhetetlen témakör, minden ember másképpen vélekedik róla és gyakran a nézetek szöges ellentétei egymásnak.

De mint mondtam, ez az én véleményem, nem kell tényként kezelni.Valószínűleg más válaszolók másképpen fognak gondolkodni erről.

A te "éned" attól a pillanattól van, hogy tudatos lettél. Ez praktikusan úgy kicsivel a születés után van, de utána még jó darabig alakul. Úgy egy évig. És utána is folyamatosan, csak sokkal kisebb mértékben. A te "éned" a halál pillanatában megszűnik, bármennyire is nehéz ezt elfogadni. A többi időben egyszerűen nem létezel.

Körülbelül úgy nem, mint a szilvás gombóc, amit elkészítesz, majd megeszed. Amíg liszt, zsír, stb. alakban van, nem beszélhetünk "arról" a szilvás gombócról. Amikor megetted, utána se.

Dehogynem kap!

Íme:

Isten a Világ megteremtése előtt egy kicsivel megteremtette az összes lelket, aki valaha erre a világra fog születni. Ezek mind ott várakoznak a Mennyországban, és a fogamzás pillanatában isteni gondviselés következtében beköltöznek a kijelölt megtermékenyült petesejtbe. Akinek a hordozó embriója elvetél, az visszakerül a Mennyországba, és esetleg leszülethet újra, ha Isten úgy tervezte el. Ezek a mennybéli lelkek ott inaktívak, vagy minden újabb megtestesülés (incarnatio) előtt letörlik az előző emlékeiket, tehát tiszta lappal (tabula rasa) indulnak.

#5: Vagyis csak egy jól hangzó mese, bármiféle kézzelfogható bizonyíték hiányában :)

Persze, mindig lesznek olyanok, akik szívesebben hisznek mindenféle mesékben, mintsem hogy elfogadnák az őket körülvevő valóságot. Vannak, akiknek túl kemény a "meztelen valóság".

Ok, sceptic, de hát aki hisz a lélek halhatatlanságában, az valami ilyesmiben hisz, felnőtt emberek, akik ezzel a hittel az elsöprő többségét képviselik az Emberiségnek.

Igaz, hogy úgy, ahogy én leírtam gyermeteg mesének tűnik, és a hívők nyilván tiltakoznának is, de leegyszerüsítve valahogy úgy kell hogy gondolják, nem?