Létezik olyan, hogy valaki mögül kihátrál a sors?

Az életben sokkal több az olyan ember akinek nem sikerülnek dolgai,de ettől még nem gondolnak megátkozottságra ezotériára,mindenféle rossz dologra

1944 húsvét után kedden a bomba lakásunk mellé esett.Csak 4 méterrel közelebb kellett volna pottyanni,s már nem írnék most. 45 szeptemberében elütött az autó,nyílt combcsont törésem lett.Három faluba is elvittek,de sehol se volt otthon az orvos Kórházban két hétig voltam eszméletlen. Dunába sokan belefulladtak már,majdnem nekem is "sikerült"Csak a lélekjelenlétem mentett meg - nem pánikoltam be ezért megusztam - amit persze Istennek köszönök. Több is van,volt ezeknél amik ha eszembe jutnak magam is csodálkozom: "jé ez is volt".Az iskola nekem se sikerült,úgy ahogy szerettem volna. Lakatos lettem. Amit mások elértek egyenes menetben,nekem azt,vagy kevesebbet körülményesen kellett elérnem. Általánosban jó tanuló voltam. Egyik fiú jobb volt nálam,ő vegyészmérnök lett. Vele a rádium végzett sajnos még egészen fiatalon.

Átkozódás van.ami akkor eredményes ha a megátkozott elhiszi,hogy rá az hat.

Hit kétféle van:Pozitív és negatív. Az ember a jót is bebeszélheti magának,sajnos a rosszat is.Aki az utóbbit teszi sok jóra ne számítson

Mindenki szeretné ha jól alakulna élete. Ha vágyai beteljesednének. S lehetőleg hamar, Lásd osztálytársamat: feljutott az átlagosnál magasabb szintre És!?? Épp a vágy a teljesedése okozta vesztét.Nem mindenki jár így,de több is van ilyen. Sajnos.

"Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!"

Ezt a kérdést én is feltehettem volna. Sok mindent megtettem ebben az életben, de csak balul ütöttek ki a dolgok.

Volt olyan hozzászólás, hogy képezd magad. Miből? Könnyű ezt így mondani, ha van miből eltartani magadat.

Mindenki lenéz a sorsom véget, ezért nincs is akivel tudnék beszélgetni. Erre a sorsara mondom én, hogy még egy elefántot is kiütne. Voltam pár társaságban.... de nem fogadtak be. Csak gúnyolodtak . Így belegondolva, lehet hogy az egyik ki is mondta, hogy miért. Azt mondta, hogy látszik rajtam, hogy túl lelki vagyok. Igen, van lelkem, és nem félek kimutatni. Lehet, hogy ez a baj. Mai világban , minnél durvább valaki, vagy kétszinű, aki a másikat jól tudja manipulálni nekik áll most ez a világ. Aki kimutatja a lelkét, az már sokszor le is nézik.

Volt olyan hozzászólás, hogy karmikus. Ennél nagyobb butaságot ritkán hall az ember.

Egy életünk van, aztán hazamegyünk Istenhez. Nem küld vissza minket, hogy rossz voltál, most legyen mégrosszabb! :D ez egy kicsit megmosolyogtató , hiszen akkor nem lenne Isten, a szeretett Istene. Aki ezt kitalálta, csak ezért tette, hogy valami megnyugtató magyarázatot adjon a szenvedésre. Ez olyan mint az eredendő bűn tanítása. Feltették a kérdést, hogy a kis babának miért kell szenvednie? Válasz, mert bűnös! Ádám, Éva vétkezett, szóval bűnös, és szenvednie kell! Badarság. Miért kell? mert valaki azt mondta? Segítene rajta, akkor meg is szünt volna a fájdalma. De nem! Inkább jobb kiosztani a másikat, hogy kinek hol van a helye. Te megérdemelted biztos akkor tűrjél. Érzitek az ellentmondást? Karma is hasonló.

Egyvalamire rájöttem már régen. Hogy nagyon alacsony volt az önismeretem, az önszeretetem. Ahhoz hogy megváltozzon a sorsom először az énképet kell felemelni. Hogy jó vagyok, szép vagyok..... Lehet hogy badarságnak hangzik, de ha mi nem szeretjük saját magunkat, más se fog. Mert nagyon lejön, hogy nem vagyunk stabil személyiségek.

Másrészt tudom nem mentség de mégis. Sokan magányosak. Hogy miért?

Valósítsd meg önmagadat, te írányítod az életedet, te mindent megtehetsz, a leggjobbat érdemled.

Ez ódáig vezetett, hogy a nagy önmegvalósítás már egy olyan eldurvult állapotban van, hogy nem is érdekel, ha másokat eltaposunk, megalázzuk, aláteszünk, stb. Csak azért hogy én győzzek. hiszen ezt tanítja a világ legyél a legjobb, a leggügyesebb.... sokszor csak a másik ember átgázolásával érik el a célt, és meg is teszik sokan. Már rögtön a bemutatkozásnál eldöntik besorolják valahová az embert, szívtják piszkálják, mert ha ezen túljut, akkor befogadjuk. De ez maga a megaláztatás annak aki másképpen gondolkozik. Miért szívatnak, piszkálnak, hiszen nem is tettem semmi rosszat? Jogtalan. Csak meg akarják mutatni a hatalmukat, és így máris sokszor kiközösítve érezzük magunkat.

De mégis miért add ilyen kegyetlen sorsot az ég? Mikor találjuk meg azt a közösséget, ahová tartozunk? Hiszen a legkülönfélébb emberek is megtalálják az útjukat, akkor mi miért nem?

Azt mondják, hogy minden rosszban van valami jó. Hát nézzük. Így magányosan jobban látni az ember hanyatlását, hogyan szaladnak sokan a pokolba. Talán ettől vagyunk megkímélve, hogy jobban látjuk a dolgokat?

Van időnk magunkkal foglalkozni. Nálam volt egy hatalmas trauma, mit fel kellett dolgozni, és fejleszteni magamat a kommunikáció terén. Régebben ha valahová elmentem, csak ültem a legutolsó helyen, csak észre ne vegyenek... Ebből a láthatatlanságból kell megtanulnom kitőrni.

Ha már sikerült, akkor mi a helyes magatartás? Egy jó vezető, aki emberekkel foglalkozik, tudja írányítani az embereket. Hogyan kell tenni? Egy konfliktusban, hogyan kell úgy vitázni, hogy ne legyek se túl durva, és ne is maradjak alul? Mondhatni, hogy 18 éves koromig szobafogságon voltam, sehova se mehettem, így nem tudtam megtanulni emberekkel bánni. Ha egyáltalán ez meg lehet tanulni. Ha meg nem akkor ennyi vagyok, ha kellek, akkor jó, ha meg nem a ti bajotok. Csak ezt kimondani, megint szükség van egy jó adag önbecsülésre. Ez add egyfajta határozottságot, ami szimpatikus az embereknek.

Határozottan, önismerettel felvértezve indulok most megint neki az életnek.

Szeretnék segíteni,csak nagyon nehéz. Azok a bajok amiket írtál,minden embernek baja. Minden ember magányos. Csak néha alakul jobban

Baj ha valaki sokat foglalkozik rossz emlékivel. Jó ha tud túllépni rajtuk

A szenvedésekről írsz. Jó annak aki tudja elfogadni a kikerülhetetlent.

Amig ezeken rágódsz nem is lesz

Abban a korban még nekem se volt randim. segédmunkás voltam,egy vízvezeték szerelő mellett.Cipeltem a vas WC-csészét Sztlinvárosban,vagy - Dunaújváros volt akkor már? autóbuszon melyben sokan voltak,néhányan mondták:"ülj rá" én meg szégyellős voltam. Szerettem volna elsülyjedni,de azt se tudtam. Ne hidd,hogy könnyen viseltem sorsomat...AZ élet támaszt nehézségeket,egyiknek ennyit,másiknak annyit,változtatunk rajta,ha tudunk,ha nem elfogadjuk ahogy van,s az jár jól aki így tesz.

Na idefigyelj te huszonéves srác: még nőtől is sok lenne ha ennyit nyavajogna,férfitől meg egyenesen pocsék.Az élet nem mézes krémes senkinek. Légy nyugodt,volt már férfiember is nem is egy aki sírt ahol senki sem látta.

Ez is egy segítség annak aki el tudja fogadni. S aki elfogadja jól teszi.