A karma tan szerint a rossz cselekedet kiváltható jóval?

Van a Don Matteo című filmsorozatban egy olyan epizód, melyben az egyik, amúgy igencsak pozitív főszereplő, Cecchini főtörzs véletlenül autójával elüt egy biciklis gyereket.

Később a főtörzs meglátogatja a gyereket a korházban, mert gyötri a lelkiismeret furdalás, és szeretné tudni mi van a gyerekkel.

Sajnos, első látogatása alkalmával egy elszólás következtében a gyerek megtudja, hogy ez az az ember, aki elgázolta, és kinyilvánítja erős ellenszenvét a csendőr iránt.

Cecchini ez után sem tud belenyugodni abba, hogy ne törődjön a gyerekkel, és mivel a kórházban egy bohóc társulat tevékenykedik a gyerekek szórakoztatására, így beáll közéjük, és - ha maszkban is - de a gyerek közelében tud lenni, és rengeteg örömet okoz a kisfiúnak.

Néhány hét alatt igazi barátság alakul ki köztük, és bár a gyerek addigra rájön, hogy a maszk mögött ki is van, mégsem haragszik Cecchinire.

Talán felfogja, hogy az egész mindkettőjük hibája lehetett, talán ő sem volt elég óvatos, és azért, mert a csendőr hibázott, még nem rossz ember.

Lehet, hogy a történetet írók hibáztak, és jobb lett volna, ha a két személy már az első látogatás alkalmával alaposan összeveszik, kiabál, majd hátatfordít egymásnak, és soha többet nem találkoznak.

Cecchini hazudott a fiúnak, mert álarc mögé bújt, nem tudta felvállalni tettét a gyerek előtt. Időt adott magának és a gyereknek is. Gyáva volt talán, vagy a fene tudja, de én mégis így látom szeretettel telinek és emberinek a történetet.

Szerintem kár lett volna, ha a barátság helyett örök harag jön létre.

Lehet, hogy ebben a történetben mindjárt szebbnek tűnik minden, de a hazugság az hazugság - állítólag.

Nem hiszem, hogy rangsorba lehetne állítani a bűntetteket, és a hazugság állna a toplista élén. Nem hiszem, hogy egy lopás, erőszak, vagy egy gyilkosság jobban beleférne egy kapcsolatba, mint a hazugság. Egyik sem helyes, de megtörténik, és ez nem azt jelenti, hogy az emberek egyáltalán nem szeretik egymást.