Jótett helyébe jót várj! Működik egyáltalán?
Mert karmikus értelemben én nem tapasztaltam sosem. Valamit önként bevállal az ember, amit nem lenne muszáj, de tényleg jóindulatból megteszi az ember, akkor mindig egy rakás nehézségbe és ellehetetlenülésbe fut bele az ember. Mintha a sors és a karma azt tanítaná, hogy legyünk önzők, ne legyünk önkéntes alapon jók, mert rábazsunk.
Példák: 5 percesnek tűnő munka, hétvégén útba esik az iroda, na mondom, beszaladok a hétvégi program során a párommal, pár perc, aztán megyünk a moziba. Na ekkor jön rá minden gépre a hoppáré, lefagyás, nyomtatóelakadás, papírbeszorulás, hibaüzenek egész serege. Másfél órás hadakozás után, dolgavégezetlen távozás.
Tanulság?
Idős néninek fát hoznak, na mondom segítek behordani, tényleg jó szívből, mondom kb negyed óra max 20 perc és megvan. Hát nem! Kiderül, hogy a látszólag könnyen behordható fakupac (nem rönkfa, hanem ládák, raklapok, egyéb "ipari" hulladékok) részei úgy egymásba vannak gyógyulva, akadva, sokkal nehezebbek és összegeltek, mint amire elsőre számítanék. 20 percből két óra, az embernek nincs pofája már felhagyni vele, de egy szopás az egész, pedig szívbőli önkéntes jótéteménynek indult.
Tanulság?
Ésatöbbi, satöbbi. Mindig így járok. Ha valami önzetlenségbe kezdek, szopok.
> Ha valami önzetlenségbe kezdek, szopok.
Akkor ne tedd.
"> Ha valami önzetlenségbe kezdek, szopok.
Akkor ne tedd."
Azt hiszem megszívlelem a tanácsodat :))
"azt tanítaná, hogy legyünk önzők, ne legyünk önkéntes alapon jók" - azért sem mondom meg, ezt ki "tanítja " ki vesz rá erre, titok, csak annyit, nem a sors, az nem is ide tartozik, az nem ugyanaz, mint a karma, és nem is a karma:
a karma a tettek következménye - nem forrása.
Okozat, nem ok. Hogy miért olyan megtévesztő és felismerhetetlen a ok-okozat?
azért mert ez láncolat – ok - > okozat = az következőben ok -> okozat --- és így tovább
sokszor időben messze van egymástól.
Egy biztos és logikus: MINDEN tettünknek következménye van. Ha tehát te segítettél a néninek - ez jó tett - jó következménye lesz. Rossznak meg rossz.
Ez törvény. De egy kicsit leegyszerűsített, hogy mikor a néninek segítesz, ne kínlódj, hanem rögtön valami jó látszódjon(az is látszódik gyakran és szívet melengetően: pl, hogy a néni hálás, most süti neked a süteményt) - de lehet, hogy ez a láncszem 5 év múlva kapcsolódik vmihez. (néha meg nem látszik azonnal semmi: pl. ha egy fuldoklót ki akarsz húzni, az meg majdnem leránt a halálba – „hálából” : )
Jónak lenni jó! : ))
üdvözlet: -anonimanna (az örök lúzer: ))
Evvel én is pont úgyanígy vagyok! Elmegyek a boltba valakinek jószívűségből sorbaállok a húsért. Aztán mit látok? Ott áll 8 ember és mindneki legalább 3 félét kér! De volt aki a majnem fél kosararát telerakatta cuccal... Azt hittem, h otthagyom a fenébe, nem éri meg 1 termékért 80 féle emberi hülyeséget végigállni 3 a pénztár. Megbeszéltem az illetővel, hogy én szombaton soha a büdös életbe be nem teszem abba a boltba, mert minden szombaton ez megy, mert vasárnap nincs nyitva aztán az emberek éhenhalnak vagy én nem tudom...
Én is voltam így, hogy valamire felajánlottam a segítségem ó mondom negyed óra ámen végeztünk. Erre kellett két óra... Volt sajna mikor azt mondtam, nem most nem, ma nincs kedvem szívni, mert akkor elkésem a másik helyről. Én már csak akkor ajánlom fel önként, hogy segítek, ha nem a buszra meg a vonatra megyek és nem ígérkeztem el se orvosohoz se vacsorára egyebek. És nagyon gáz. Hivatalos ügyeknél is... Saját ügyeimnél. Annyi, hogy a munakügyibe beadok egy papírt az 3 óra!
Nem tudom, hogy ez az előző életemből hátramaradt bűntetés-e vagy tényleg ennyire gonosz ember lennék, hogy ennyit bűntessen a sors, mert várni meg késni meg szívni én is rettenetesen utálok!
23/N
Volt itt egy kis tévedés a válaszokban.
A "jótett helyébe jót várj" nem a saját állásfoglalásom, hanem ezt én is gyerekként mindig hallottam az "életbölcs" felnőttektől. A kérdés pedig arra irányult, hogy az önként vállalt dolgok miért torkollnak orbitális szívásba szinte mindig. Nem várnék értük kompenzációt a "sorstól" csak legalább annyit, hogy normális lefolyásúak legyenek. Tehát hogy a szívességi vásárlásnál ne legyen hosszabb a sor az öncélú vásárláséhoz képest, illetve ha egy minden egyéb körülmény között is 10-15 perces munkát vállalok be "szorgalmi feladatként", akkor ne tartson két óra tehetetlen töketlenkedésből és dolgavégezetlenségből, hanem csak annyi legyen, mint minden más esetben. Ez NEM KOMPENZÁCIÓ-ELVÁRÁS, hanem csak annak az "elvárása", hogy legalább extrém szívás ne legyen.
Gyakori Válaszadó is nagyon jól összefoglalta.
Ehhez:
"Nem tudom, hogy ez az előző életemből hátramaradt bűntetés-e" azonban lenne egy észrevételem, amiben nem a GYV topictárssal vitatkozom, hanem az egész karma elmélettel. Ha nem tudom, hogy mit cseszerintettem el, akkor a "büntetés" maga értelmetlen. Ilyenformán ez az egész csak nagy rébuszolás, mert nem egyértelmű ok-okozati összefüggések vannak, hanem barkóbázás. Logikátlan. Előző életemben mondjuk öltem. Most rendes vagyok. Nem "emlékszem" az előző életemre és mégis szívok. Mi értelme lenne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!