Jó tett helyébe jót várj! Miért nem működik?
A természetben CSAK az önzés jön be.
Azonban ebbe az 'önzésbe' néha belefér a jó cselekedet is: ha később emiatt valami jó lesz (vagy lehet) neked belőle! Úgyhogy mindig érdemes megvizsgálni a helyzetet.
A probléma szerintem azzal van, hogy elvárod a jóért cserébe a jót. Próbálj meg úgy jót tenni, hogy szeretetből teszed, azért, mert helyesnek tartod az adott cselekvést önmagában, és nem vársz el semmit cserébe.
Akkor nem fogsz csalódni.
Nem hiszem, hogy lett volna olyan valaki ezen a földön, aki annyi jót tett volna, mint Jézus, aki tanította az embereket, a betegeket meggyógyította, stb. és mégis megölték.
Tedd azt, ami helyes, csak azért, mert az a helyes, és akkor emelt fővel járhatsz. (Akkor is, ha rosszat kapsz cserébe.)
Egyet tudok mindenkivel érteni és mindenki meg is kapta a "hasznos" jelzőt.
A legutolsó elgondolkodtatott. Teljesen igazad van abban, hogyha kizárjuk a "be nem teljesült elvárásokat" akkor sok csalódástól kímélhetjük meg magunkat.
De akkor még mindig ott van az, hogy mi van a "csorscsapásszerű ráb....-okkal"? Tehát azzal, hogy oké, nem várok vállveregetést, teszem a dolgom, oda szánom a jótettet, és akkor jön a legtöbb "gebasz"?
Ezt nem tudom kezelni.
Példa: nem lakom a szülői házban, sokszor átmegyek, mert apám megkér, hogy a fényképezőgépéről töltsem le a fotóit, méretezzem is át, hogy e-mailezni is tudjon. Nemrégen újraformáztuk a gépet, mert örökké lefagyott. Én szépen visszatelepítettem a programokat is, hogy minden olyan legyen, mint előtte. Kivéve a webkamerát. Most legutóbb nem is kérte, hogy azt is "üzembe helyezzem", de mondom magamban: "miből áll? letöltöm a drivert, mint régen, telepítem, mint régen, működik, mint régen" erre a valóság: lefagyások, nem ismeri fel, képtelenség konfigurálni és kudarccal ér véget az "aktus".
Most nem az informatikai részére vagyok kíváncsi, hanem arra a sorsszerűségre reflektálok, hogyha magamtól teszek valamit (még ha nem is vágyom elismerésre) a sors akkor is kudarcra ítéli a dolgot. Vagy pl olyan, hogy bent járok a belvárosban, nincs dolgom a cégnél(családi váll.), nem is kéne bemennem, de vagyok olyan marha, hogy bemegyek, akkor tuti utolér valami megoldhatatlan probléma. És olyan szinten vonzza az önkéntességem a bajt, hogy olyan hiba keletkezik, hogy nem is tudom megoldani. Aztán máskor, ha beleszarok, minden jobban megy spontánul.
Igen, az a baj, hogyha amolyan önkéntesen jóságos a hozzáállásom valamihez, az vonzza a bajt, ha minimálisan annyit teszek meg, ami legszükségesebb, sosem ér annyi kudarc. Na erre varrjon valaki gombot :D
Szia!
Én csak gy valamit szeretnék neked elmesélni. 4 éven keresztül, jó tanuló voltam. Ketten voltunk jó tanulók az osztályban. Persze a stréber jelzőt is megkapuk, a cseszegetésekkel, együtt.Utáltak minket, keresztbe tettek ahol csak tudtak, örültek annak, ha nekünk/nekem valami nem sikerült. De dolgozatoknál, házi feladatoknál mindig megtaláltak.Lediktáltam a kérdésekre a választ. Megkapták a jó jegyet, és 3 méterrel a föld felett jártak, hogy tudtak írni egy 4-5-öst. Nekem még csak annyit se ejtettek oda, hogy kössz bazmeg.
Négy évig ment ez így. Nagyon rosszul esett, de segítettem mindíg, mert ugy gondoltam, hogyha én szemét vagyok, akkor velem is szemét lesz az élet, meg mert alapból ilyen vagyok. Aztán eljött a vizsga. Úgy lettünk beosztva, hogy azzal a bizonyos emberkével kerültem egy csoportba, akinek mindíg segítettem.Egymás mellett is ültünk. Én rengeteget tanultam, de volt egy kérdés, amit egyáltalán nem tudtam. És persze azt kaptam. Hát ugy "hozta a sors" hogy a vizsgáztatók nem voltak benn kb. 10 percet. Ez alatt az emberke ledikált nekem a kérdésből annyit, hogy kaptam rá egy kettest.
Négy évig tűrtem a megalázást, nagyon fájt, de tűrtem. És amit én adtam nekik, azt gy kaptam vissza. Ebben igazából már én sem hittem, de amikor tudatosult bennem a dolog, az valami hihetetlen volt. Egy napon keresztül sírhatnékom volt.
Így furán hangzik, de remélem érted a lényeget.Én azt hiszem megértettem.
Egy 18 éves lány.
Hát nem tudom, hogy miért jön a különösen nagy gebasz, ha próbálsz segíteni. De lehet, hogy nem is mindig jön, nem?
Neked is, meg az utolsó válaszadónak is:
Jézus a Lukács 6,27-36 -ig terjedő részben mondja el, hogy mit kell tennie az ő tanítványainak hasonló helyzetekben, következményektől, visszahatástól függetlenül. Én megpróbálok így tennni, akkor is, ha károm van belőle. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de próbálkozom, és Ő ad rá erőt.
Persze mindez világnézetfüggő, és akkor érvényes, ha akartok olyanok lenni, mint Ő. Ha ez nem cél, akkor, amit írtam, nem jó válasz.
Nem, én nem vagyok vallásos, sőt.Vagyis hiszek valamiben, de nem ebben. Szerintem mindenki olyan életet kap, amit előző életében kiérdemelt. (Sokszor kérdezem én is, hogy mivel érdemeltem ki a sorsomat.)Próbálok úgy élni, hogy se a mostani életem, se a következő ne legyen büntetés.És ez nem csak nekem lesz jó, hanem másnak is.
A kérdezőnek pedig ajánlom a Titok/The secret c. könyvet vagy DVD-t.Megéri megnézni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!