A karma tan szerint a rossz cselekedet kiváltható jóval?
Tudomásom szerint a karma tan azt mondja, hogy az elkövetett jó cselekedeteinknek a jövőben mindig pozitív hatása, a rossz cselekedeteinknek pedig negatív hatása van ránk. Tehát ha rosszat cselekedtem, akkor előbb-utóbb vmi rossz fog érni.
De ha utána jóvátevésképpen sok jót cselekszek, azzal "egyenlíthetek"?
Persze nem a szubjektív véleményekre vagyok kiváncsi, hanem inkább arra, hogy a karma mit mind erről.
válasza:Igen, akkor, ha TANULTÁL belőle és ezzel a magasabb tudatállapottal igyekszel cselekedni - ha nem konkrétan azt tudod jóvátenni, akkor is "jó karmát csinál". Az összekötő láncszem, az, hogy mélyebbre jutottál a megismerésben ( az egyébként esetleg rossz cselekedet által, de tanulva abból), és nőtt a tudatosságod.
Tehát a tudatosság növekedésével függ össze a karma alakulása.
Weöres Sándor írja:
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
válasza:Előre írom: NE TEDD MEG, EZ CSAK SZEMLÉLTETŐ PÉLDA: lőj le valakit, majd kisérj át 100 idős nénit a zebrán... hidd el attól még elítélnek...
NE TEDD MEG!!!
Első válaszoló: köszi!
BlackSword: persze értem mire akarsz kilyukadni, de nem az számít, hogy más mit gondol és elítél-e. Az már számít, hogy nekem lelkiismeret furdalásom lehet a példában felhozott gyilkosság után. De attól még őszintén megbánhatom, és ha konkrétan azt nem is tudom helyrehozni, igyekezhetek a jövőben jobb ember lenni.
Konkrétan (csak példa): egy embernek gyengéje a szerencsejáték, ezért a családi kassza egy kis részét sajnos rendszeresen eljátssza. Nem sodorja ezzel veszélybe az otthoni költségvetést, de mégsem korrekt dolog, mert a párja nem tud róla. Nagyon bánja, és lelkiismeret furdalása is van, de nem tud kitörni belőle. Mellette viszont rettenetesen szereti a családját, és a többi idejéből/erejéből mindent rájuk áldoz. Neki hogy alakul a karmája?
válasza:Ő helybenjár és jól megdolgozik a közös szenvedésért. Badarság, hogy a függőségem túlnő rajtam. Igazából nincs többé szenvedélybetegség, ha végre rájövök, hogy tényleg nincs, csak egyszer valamiért létrehoztam egy szokást, elhittem, hogy magától is van, összetévesztettem magamat a függő koncepciójával és védelmeztem, mintha én lennék az tényleg. Pedig előtte is ugyanaz az ember voltam, és nem volt helye függésnek. Ennyi tudatosítani a valóságot. Lehet ragaszkodni ahhoz, hogy függő vagyok, de attól még nincs ilyen. Döntök, ember vagyok.
Huss, jöhet az új feladat: anyós az őrületbe kerget... Valahogy tudatossá kellene tenni arra, hogy ember és szabadon eldöntheti, mit mond, mit tesz...
Jól írtad: "ember vagyok". Ez azt is jelenti, hogy hibázok (mindenki, újra és újra), mivel nem vagyok tökéletes. Ahogy senki sem az.
A világ tele van olyan csábító dolgokkal, aminek ha (korlátlanul) engedünk, akkor azzal megbánthatunk másokat, mégis megtesszük, holott már akkor tudjuk, hogy nem kéne.
Persze döntünk, mert emberek vagyunk csak ugye nem mindig jól. Ez is benne van.
Aki úgy gondolja, hogy ő bármire bármikor tud nemet mondani (mert olyan tökéletes) az nem ember.
"Hiszen a gyümölcs nem mondhatja a gyökérnek: - Légy olyan, mint én,
dús és érett; és adakozz a te bőségedből.
Mert az adakozás a gyümölcs sajátja, éppúgy, amiként az elfogadás a
gyökéré."
Egyébként a kérdés nem ez volt (nem ítélkezés), hanem, hogy ez a tök(él)etlen :) ember jóváteheti-e a (talán) egyetlen fő hibáját, azzal, hogy mellette rettentően igyekszik.
válasza:Nagyon érdekesen alakul a kérdés körbejárása (3,4,5)
"de mégsem korrekt dolog, mert a párja nem tud róla"
a karmával dolgozó létszemléletek ezt kulcsfontosságúnak érzik. Sajnos. A buddhista létszemlélethez nem tartozik sok morális előírás (mint pl a héber tradícióhoz, csak a Ószöv. valami 600-nál több törvény betartását kéri.. persze,hogy nem lehet) Az a morálisan jó, ami a szellemi emelkedést segíti - minden érző lénynek, az egész világnak (L.Weöres idézet: tudatosan úgy cselekszem, mindennek a javára szolgáljon. )Senki nem mondja, hogy ez könnyű. Ez bizony nagyon nehéz. Dönteni és megtenni - hibázunk eleget közben. De ez az elvi álláspont.
Tovább gondolva- mert gyakorta úgy tesznek az emberek, hogy saját, önös javukra szolgáljon- ez ami saját maguknak is hosszútávon jó. Jó karmát csinál- mondják. "az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről" -írja Radnóti.
Egy viszont nagyon fontos, karmikusan: hazudni nem szabad(na). Őszentsége a Dalai Láma írja erre a kérdésre: és ha máshogy nem lehet? (az ún. "kegyes hazugság", amikor úgy érzi, hogy a hazugság segítő, pl betegnél) Akkor hallgatni kell. Még akkor sem adekvát a hazugság.
Ha belegondolunk, minden hiba, bűn mélyén - a gyökerénél - hazugság tenyészik. És alattomosan megmérgezi az egész 'égigérő fát'. Hiába az igyekezet ott fenn a fényben, ágaikkal az igazságba nyújtózkodva, ha elrágja a gyökerét a kór, előbb-utóbb kidől a fa.
A legtöbbet magunknak hazudunk. Nem merünk szembenézni cselekedeteinkkel, elnézőek vagyunk hibáinkkal, kimagyarázzuk - magunk előtt.
Nehéz dolgok ezek. Lelki önvizsgálat. Hatalmas megtisztító ereje van- karmikus hatásokkal. Ilyen volt az ima. A krónikák írják nagy erős királyainkról -Szent Lászlóról is, bátor, hős királyunkról! - ha imádkoztak, könnyeztek. Mert látták bűneiket. És ha nagyon könnyeztek: látták Istent.
válasza: válasza:Igazad van, FeketeKard. Nem lesz ugyanolyan. Van sok hiba/vétek, amit nem lehet jóvá tenni. De a karmatan nem is ezt állítja!! Azt, hogy a lényeg: magasabbra jusson a tudatállapot. Ezért akkor tesz jót a karma szempontjából, ha tanul belőle- és ebből a magasabb tudású állapotból teszi a következő tetteit. HA ez nem történik meg, rossz karmát csinál. Az egészet úgy képzeld el: láncolat.
A szanszkrit gyök: ˇkr- tenni, cselekedni,teremteni- ebből a karma: cselekedetek láncolata. Mert összefüggnek, nem csak úgy össze-vissza csapongva vannak, hanem ok-okozati összefüggésben.
BlackSword #7:
Nem lesz ugyanolyan, de talán vmit ismét tanultam. Ahogy ő (akibe én ütöm a szöget) is beüt más "deszkákba" szöget, és talán ő is tanul belőle.
Jobb lenne, ha soha senki nem ütne sehova, és tökéletes lenne a világ? Nem lenne unalmas?
#6:
Nagyrészt egyetértek. Bár úgy gondolom az élet eléggé bonyolult, sokszor nem csak fekete ill. fehér.
Ezt értem a hazugságra is. Sokszor kijelentjük (általában mások cselekedeteit vizsgálva), hogy minden esetben az őszinteség a megfelelő út. Ezzel is nagyrészt egyetértek, de talán nem mindig.
Mondjuk, hogy a példában szereplő ffi, ha a helyzetet őszintén megbeszélné a feleségével, akkor (mivel ismeri a párját) ez szakításhoz vezetne. Tegyük fel, hogy egyéb szempontból a kapcsolatuk szinte tökéletes, kivételesen boldogok együtt. (Tudom egyeseknek ez most szemet szúr, hogy lehet egy nem teljesen őszinte kapcsolat boldog, de igenis lehet.)
A ffi ezért hallgatja el tettét (reménykedve, hogy egyszer talán nemet tud mondani káros szokásának), mert úgy gondolja a régóta tartó kapcsolatuk többet ér, mint az őszinteség.
Magát védi? Fél, hogy elveszíti társát, egyedül marad? Igen, ez is benne van - ez kétségtelenül önzőség. De talán nem csak magára gondol, hanem a társára is, akit a szakítás összetörne.
Aki akarja, még gyerekeket is gondolhat a történethez, úgy még nagyobb rombolást végezne az őszinteségével.
Persze lehet mondani, hogy a ffi csak magát védi a különböző magyarázataival, magának is hazudik.
De mint külső szemlélő, ha mindenkinek a legjobbat akarjuk, mit tanácsolnánk a ffi-nak? Fenekestül borítsa fel több ember életét, hogy az "őszinteség" alapszabály be legyen tartva?
Vagy visszatérünk ahhoz, hogy egyszerűen miért nem mond nemet a szenvedélyére? Mert ember, és gyenge. Ahogy a párja sem lenne képes megbocsátani. Mert ő is ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!