Emlékszem minden történésre ami a születésemkor volt, de még az azelőtti életemre is. Normális ez?

Ilyesmi megesik. Nagyon ritka, hogy spontán előjön, de megesik.

Használd ki az ezzel szerzett tudást de ne engedd, hogy össze vissza vizsgálgassanak emiatt.

Legjobb ha tobbet nem beszelsz masoknak errol, mert nem ertik meg, kinevetnek; es foleg pszichologushoz nem kell ilyennel menni. ne aggodj, normalis vagy es maradsz. inkabb keres ilyen temaju konyveket, ott magyarazatot kaphatsz arra, mi tortenik veled. olvastal valamit Szepes Maria-tol?.

hany eves vagy? gondolom teenager korban vagy. a tobozmirigyed aktivalodott spontan modon. ritka, kulonleges kepesseg birtokaban vagy. ezer ne beszelj olyanoknak rola, akiknek fogalmuk sincs hasonlokrol.

Megesik ilyesmi, ha nem túl kellemetlenek számodra ezek az emlékek, még azt is mondhatom, szerencsés vagy.Pszichológus ezzel nem tud mit kezdeni, igazából nem is tartozik rá, mert ez nem betegség.

Persze, hogy furán érzed magad, hiszen átlagos esetben ezek az emlékek a tudatalattiban maradnak,természetes, hogy kicsit felzaklatnak.

Nekem "csak előző élet beli emlékek jöttek elő spontán, születésemmel, babakorommal kapcsolatosak sajnos nem.

Lehet, hogy a születésed előtti élet már "öröklött" emlék, ilyen is van.A szüleid (nyilván anyukád) akkori életére emlékszel..

Szerintem az ilyen emlékekkel hasonlóan kell bánni, mint a tudatos álmokkal:ezek nagyon illékonyak, minél jobban bele akarsz merülni, annál inkább kicsúszik a kezedből, tehát ne hagyd, hogy nagyon befolyásoljon lelkileg egy-egy emlékkép, hogy túlzottan eluralkodjon rajtad a kíváncsiság, vagy épp ijedtség, vagy öröm.Nyugalommal fogadd ezeket az emlékképeket, hagy jöjjenek-menjenek kedvük szerint.Aztán le is írhatod magadnak őket, később majd összeáll a kép.

"ilyenről még a praktizálása alatt sem hallott"

Nyilván azért mert köztudott!

"Ezek a képek aztán szépen letisztultak, ekkor megkérdeztem anyámat, a születésemmel kapcsolatban, és elmeséltem neki mindent, amire emlékszem, tátott szájjal hallgatott, azt mondta ez lehetetlen..."

Ez a kulcs, ami eldönti, hogy az adott emlék valódi vagy nem. Persze természettudományos értelemben nem lehet olyan emlékről beszélni, amit az agy rögzített volna, fentebb írták, miért.

A kérdés az, hogy tudhattál-e valaha ezekről a körülményekről, elmesélték-e neked, vagy olyan jelentéktelen részleteket mondtál el, amelyekről nem lehetett tudomásod?

Ez nagyon érdekes. Szerintem írd le valahova névtelenül részletesen, sokakat érdekelhet. Amúgy valószínűleg nem vagy egyedül, csak általában mindenki titkolja, meg hülyének nézik mások, aztán elfelejti. Nekem is van egy ismerősöm, aki emlékszik arra, hogy hogyan halt meg előző életében, meg utána a csecsemőkori szobájára is.

Ha lenne lehetőségem, ezt a témát kutatnám, nem is számít, hogy hiszek-e benne.

nem az agy emlekszik a dolgokra, es nem a fizikai szem lat, hanem a benso szem, es az agy csak olyan mint a radio, ami kozvetiti a gondolathullamokat.

a t u d a t, mas neven az e l m e az, aminek minden ember akinek van en-tudata, a resze. ezert kepes emlekezni szuletese elotti dolgokra is. a Tudat az az egyetemes mezo, ami mindenhol ott van, es mi is a resze vagyunk.