Mit fogok érzékelni ha egyszer meghalok?

Ne hidd Laci hogy akkor elfelejtünk csodálattal tekinteni az életre. Magam részéről teljesen materialista módon fordultam mindenhez és tulajdonképpen a materialista szembesüléseim ellenére mindent még inkább fantasztikusabbnak találtam-- hisz nem volt benne mese, se csoda-- még is az egész együtt és részleteiben is, csoda volt!

Persze ezt csak akkor lehet jobban megérteni ha az ember olyan absztraktnak született, mint én-- de mindenki egyszer majd az élete lejártakor, szembesül ezzel a materialista és még is fantasztikumnak beillő csodával-- csak az a baj, hogy rövid ideig tart valószínűleg max 15 perc.

Volt amikor csak részben hittem el magam is, a logikailag levezetett részleteket, mint ahogy előzőleg is leírtam.

Tavaly itt ültem egyjanuári délután a gépnél és keményen bíráltam a politikusainkat. Tehát a téma messze állt attól amit előzőleg leírtam neked.

szóval itt ültem és megfogta valaki a vállam. Határozott érintés volt pár percig.... azt hittem a kis unokám viccel- de ő tanult a szobájában.

vagy is valaki elköszönt tőlem. Lehetett régen gyógyított ismerősöm, beteg a klinikáról de lehetett két vér-közeli mind kettőtől elvártam volna, hogy egyszer azt mondják nekem bocsánat.

Eltelt egy év de csak az egyiket mertem felhívni. gondoltam ha él, felköszöntöm a szülinapján... él, de semmit se változott épp olyan hü.e, szem.t mint volt, nem is köszöntöttem fel a végén. A másikat a mai napig se merem hívni, mert Ő sokkal közelebb állt hozzám és sokkal jobban fájt az amit tett, de még jobban fájna ha azt mondaná a felesége, hogy meghalt....

Miért jó ha valaki ismeri valóban az igazságot? Hát ezért is... hogy elköszönhet attól, akit szeretett, akit megbántott és távol él tőle... remélem nem Ő volt...a fiamról van szó.- mindenesetre az- az érintés bárki volt is elmulasztotta bennem azt a nagy fájdalmam és haragom amit őriztem magamban miatta, s Íránta... ma is remélem, hogy csak idegen volt, valaki régről...

Nem mindegy, hogy vakon és süketen fejezzük be az életet, mert az tényleg a pusztulását okozhatja a létezésünknek, ami viszont nem csak fantasztikumnak számít de szó szerint maga a csoda! S még mindig nem tudja a tudomány miképp, minek köszönhetően létezünk....

Egyszer egy ember szívességet tett Istennek,és cserébe feltehetett egy kérdést Istennek,bármit amit akart és azonnali válasz volt azígéret.

De Isten azonban felhíta a figyelmét,hogy jól gondolja meg mit fog kérdezni,mert vannak dolgok amiket csak tapasztalat útján lehet megtudni.

Kérdezte is az embert :na meg van e a kérdés?

-igen megvan válaszolta az ember

-Jól meggondoltad? kérdi ismét az Isten

-igen jól ! feleli az ember

MI van a halál után?

És Isten ott helyben agyoncsapta...

Tudod smacilaci egy született vaknak is lehet fogalma arról, hogy a piros az milyen lehet. Igaz hogy ő másképp fogja nevezni, de épp úgy kiválasztaná a sok szín közül mint Te a látásoddal.

Ahogy neked is meg kellett tanulni egyszer hogy ez a látott" szín piros, így képes megtanulni a vak is, hogy az a szín nem zöld érzet" hanem vörös érzet"

Na valahogy ilyen elv alapján kellene gondolkodni, nem pedig agyon misztifikálni. Az életet nem misztifikáljuk tényeken, törvényszerűségeken alapul.. fel nem foghatóm, hogy miért nem képesek a keletkezését és a végét is így megközelíteni.... hacsak, nem aljas szándékból, "felsőbb megállapodások" miatt!!!

Csak gondolkodjunk józanul; a világ népességének 90 százaláka hisz "valamifélében" valami kézzel nem fogható csodában!!! Térdepelnek kereszt előtt, embert mintázott ilyen olyan szobrok előtt annak lábát csókolgatva vagy épp egy bazi kő elé zarándokol, hasra veti magát a porba hajlongva, és fetrengenek sírva, könyörögve várva egy isteni, vagy azt behelyettesítő csak voltember nyújtotta csodákra. --- S mind ez miért történik?? mert az emberek 90 százaléka egyik napról a másikra vagy még úgy se, csak éhezve nyomorban él ezen a Földön!! Viszont a hit által reménykednek a hit által hisznek és újra meg újra leborulnak a csodára várva!!

Amíg a emberi faj 10 százaléka élvezi a tökéletes életet, a földnek minden kincsét a hatalmat, minden és mindenki felett.

Ha tudósok fejükhöz kapnának úgy Emberhez Méltón, és ugye megfejtenék az igazat és tűzre vetnék a Semmi se igaz belőle- hitvilágokat, akkor azt hiszem talán az a 10 százalék here-kaszt, ki lenne szórva, e-Földi világból, ki a végtelenségbe, hogy keressék meg az általuk kitalált és kihelyezett, jóságos és megbocsátó univerzumi istenséget-- és ha megtalálják akkor ugye tovább élhetnének... nem igaz?!

Amíg viszont, hintik a csodákat, amely az égből száll alá, addig a szükség, abba csimpaszkodik,hisz a sötétség is jobb, mint a vakító világosság annak, aki csak mindig reménykedik.