Lehet az ember karmája az, hogy megrekedjen?

Arra gondolok, hogy világ életemben arról szólt az életem, gondolom nem vagyok egyedül, hogy az ember körül az élet zajlik, tart valahonnan valahová, vannak mélypontok is, de minden ború után kiderül és vannak fellendülések is. Ezzel szemben én egy jó ideje úgy érzem, hogy meg vagyok rekedve. Enyhe mérvű satnyulást, hanyatlást is érzek az életemben, bár elsősorban mérhetetlenül unalmas stagnálást, megrekedést. És már végigmentem az összes stációján a "neked kell rájönnöd, hogy mit csinálsz rosszul" és nem tudom a választ. Kezdtem bele új dolgokba, próbálom mindig valahogy átértékelni és új alapokra helyezni az életemet, a véleményemet, a hozzáállásomat a világhoz, de mégis csak ez a szinte beteges megrekedtség vesz körül. Hogyan javíthatnék ezen? Nem hiszem, hogy az embernek az lenne a karmája, hogy stagnáljon.