Lehet e bizonyíték az örök életre az, hogy tudunk magunkról?
Arra gondolok, hogy azok az események, amelyek memória elvesztésével járnak, mind olyan állapotban történnek, amikor nem vagyunk a tudatunknál. Ha ebben az állapotban történik velünk valami ami később törlődik a memóriánkból, akkor arra nem emlékszünk, olyan, mintha meg sem történt volna. Ha felébredünk reggel, többnyire nem emlékszünk az álmainkra, ha valakit amnézia ért, ő sem fog emlékezni semmire. Ha valaki sokat iszik, és törlődik a memóriája az is olyan, mintha meg sem történt volna.
Na most ha a halálkor törlődne a memóriánk, akkor ugyanez játszódna le, az egész életünk törlődne, így öntudatunk sem lenne, jelenleg sem lennénk a tudatunknál.
Érdekes, ezek a gondolatok nekem is a héten jutottak eszembe.
Úgy veszem észre, hogy életünket mindig visszafelé szemléljük: azt tudjuk felfogni, értékelni, ami már megtörtént. Lehet ez évekkel korábbi, vagy századmásodperccel korábbi emlék. Ha azonban a halál után nem létezik többé a tudatod, akkor a mostani pillanatot mihez viszonyítod?
Számomra nem ez a bizonyíték az öröklétre, de valóban elgondolkodtató fejtegetés!
Oké, de mi köze ennek a katyvasznak az örök élethez?
Monolit
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!