Ha "tudnám" van lélekvándorlás és ezért megölném magam, hogy "restartoljak", az nem járna következménnyel?

Neked nem fog érni már semmit, de csak azért mert nem lesz tudatod. De az evolúció és a fejlődés részese voltál te is és ennek van értéke.

Akiket itt felsoroltál mind szereppel birnak, mint bárki más. Te lehet hogy feltalálod a rák ellenszerét vagy nem te hanem a gyermeked. Vagy az is lehet hogy tényleg az a szereped az evolúciós folyamatban hogy eldobd az életed ezzel teret adva másnak.

A dinók alkalmatlanok voltak arra megvédjék a földet és magukat egy komolyabb katasztrófától, az evolúciós folyamat úgy döntött menniük kell. Jöhettünk mi, lehet hogy mi a ráktól nem leszünk képesek magunkat megvédeni, igy itéltetünk alkalmatlannak. Vagy meglépjük ezt a lépést is, sőt képesek leszünk a földet is megvédeni egy komolyabb katasztrófától akkor nincs szükség arra hogy mások lépjenek a helyünkbe és léphetünk feljebb egy még komolyabb feladat részeseiként.

Minden az evolúciós folyamatról és a fejlődésről szól, nincs más válasz csak ez. Lehet az is az evolúció része hogy szegény kis pandák kihaljanak. Hogy csak mi emberek maradjunk, túlnépesitsük a földet és kénytelenek legyünk terjeszkedni, emiatt szembesülve újabb megoldandó feladatokkal.

Ha képesek vagyunk venni a lépcsöfokokat jó, ha nem, akkor jön helyettünk más mint anno a dinók után.

Kérdezö, te rosszul látod a dolgokat. "red4me" már elég jól kifejtette a dolgokat, de azért én is leírom amit gondolok.

Szóval, az elsö gond ott van, hogy te úgy gondolod, hogy ha meghalsz egyszer és nem lesz semmit utána (amit én remélek, hogy nem így lesz), akkor semmit se ért az életed, mert úgyis meghaltál és nem tudsz róla beszélni, nem tudod megosztani, stb.

De ha belegondolsz, az életet a jelen pillanatban kell kiélvezni, amennyire tudod... ha pedig nem tudod, akkor felépíteni a jövödet, hogy akkor majd megtehesd.

Szerintem az életnek nincs értelme, csak is a saját céljaink vannak, amiket kitüzhetünk és elérhetünk, így értelmet adva neki.

Gondolj úgy az egészre, hogy ha meghalsz, akkor lehet, hogy tényleg jelentéktelen lesz a TE számodra, amiket addig tettél vagy nem tettél, viszont addig, amíg még élsz még bizony számíthat nem is kicsit, hogy mit teszel. Próbáld meg szebben látni a dolgokat, akármennyire is nehéz... az életben a jelenben kell élnünk és ha végig azon agyalsz, hogy mi lesz, ha meghalsz, akkor nem haladsz sehova.

Gondolom ezek után is azt gondolod, hogy beszélem a sablonszövegeket meg mindent, viszont ez nem így van. Ezek csak a meglátásaim a dologról. Az én életem se fenékig tejfel, söt... elég sokat kell kellemetlen dolgokat átélnem és szenvednem nap mint nap bizonyos dolgok miatt.

Gondolj bele, hogy ha van lehetöséged és kicsit nyitottabb, elfogadóbb leszel a többi emberrel szemben, akkor lehet a boldogságot is megtalálod... söt :)

Úgy érzem az írásaidból, hogy direkt elzárod magad már. Ezt meg is tudom érteni, én is van mikor ezt teszem, ha reménytelennek tünnek a dolgok, de igazából ez is csak egy átmenet... mindig lehet változtatni a dolgokon, csak van mikor ez könnyebb, van mikor nehezebb... Jó lenne, ha úgy élhetnénk ahogy szeretnénk, de ez a legtöbbeknek sajnos nem adatik meg, mégis a legtöbbre törekednek amit elérhetnek.

Szóval a lényeg, hogy ha megölöd magad 19 évesen, akkor azzal azt éred el, hogy a jövöbeli esetleges lehetöségeidtöl fosztod meg magad. Úgy ér véget az életed, hogy nem tettél semmi olyat (vagy csak keveset), ami boldoggá tesz. Ha 80 éves korodig élsz és az öregkorba halsz bele, akkor sok-sok idöd volt, hogy változtass a jelenlegi helyzeteden és boldog legyél.

A végén tényleg ugyan az lesz a lényeg (ha eltününk egyszerüen), az, hogy meghaltál és nincs semmi többé, viszont nem mindegy, hogy milyen úton jutottál a semmibe :)

(Egyébként én remélem, hogy valamilyen formában tovább élünk a halál után, de ezt nem tudhatja senki, hogy így van-e vagy máshogy)

Eleve öngyilkos lennél, itt maradna a lelked. Mivel nem fog tudni továbblépni. De ha mégis akkor valamilyen állat leszel, és az alacsonyabb rendű lény.

Azért írod ezt mert nagyon fiatal vagy, és lehet rossz környezetben élsz. Elsőnek keress fel egy pszichológust, de inkább parapszichológust, és egy életvezetési tanácsadót. Meg próbálj ki valamilyen ezoterikus kört. Ahol tudsz tanulni.

"Sz*rik ránk a kistestő rovarevő ősünk, szarik ránk a majomős, a homo erectus, Kleopátra, Mátyás király, még már Hitler is sz*rik ránk, mert már nem léteznek. Hiába alakítottak a történelmen, 1. senk isem tiszteli őket, bármit is tettek le az asztalra, 2. saját maguk sem lehetnek büszkék rá, vagy szégyelhetik magukat."

Ez nem igaz! Nyomot hagytak a világban. És ha nem lettek volna, akkor most is másképp lennének a dolgok! Lehet egy ortodoxnak a szolgálja lennél.

Materialista szemléletnél tökmindegy, mert még megbánni sem tudod. Ha nincs utána semmi, akkor számodra olyan, mintha soha nem is léteztél volna.

De ebben nem hiszek.

Reinkarnációnál az a gond, hogy az nem egy értelmetlen valami. A fejlődés a lényeg. Minden életed egy lehetőség. Ha eldobod magadtól, akkor kezdheted előlről, de megúszni az előtted álló feladatokat, karmikus adósságot úgysem fogod.