Tényleg létezik a karma?

A karma az elvileg nem más, mint a tettek és élethelyzetek tovagyűrűzése és ezek következményeinek összessége.

Amit én FÉLREMAGYARÁZÁSNAK illetve TÉVEDÉSnek tartok, az az, amikor úgy állítják be sokan az univerzum történéseit, a karmát és minden egyebet, mint egy ilyen RÉBUSZokban értelmezendő keresztrejtvényt. Szerintem logikátlan és életszerűtlen az, hogy:

- Az univerzum egy kicsinyes bosszúálló dolog legyen.

- Olyasmiért "kikapjunk" amiről nem is tudunk (lásd előző élet tettei)

- Az embernek folyton szembe kelljen mennie a saját szabad akaratával, értsd: "ragaszkodsz valamihez: engedd el", "szeretnél valamit? - mondj le róla", meg ez a csernusi: "meg kell élni a napokat, fájdalmat stb."

- Az ember örökké csak a gyengébbnek, az alattvalónak, alárendeltnek, kiszolgáltatottnak kelljen éreznie magát a világmindenséggel szemben.

-Hogy örökké meg kelljen felelnünk (olyasminak, amit nem is érzünk a magunkának).

Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az UNIVERZUM egy olyan "gépezet" legyen, ahol egy általunk átláthatatlan üveg mögött ülnek a "spirituális tanítók" keskeny szájjal, szenvtelen arckifejezéssel és mindenkit figyelnek. És ha valaki netán elgörbül, hibázik, akkor a lehető legkegyetlenebbül lecsapnak rá a kis "műszerfaluk" valamelyik gombja segítségével. És amikor látják a másik szenvedését, akkor szociopata módon meg nem enyhülnek, sőt rá is lapátolnak.

De ugyanúgy az alapvető ösztöneinkkel és az életszerűséggel homlokegyenest szembemenni afféle megfelelnivágyásból? Nem hiszem, hogy ez lenne a "küldetésünk". Ha van egy tárgyi dolgom, vagy egy párkapcsolatom, ingatlanom vagy bármim, akkor miért kellene az elengednem? Ha kerülök bizonyos fájdalmas konfliktusokat - mivel tudom, hogy a "megélése" sem vinne előbbre, akkor én miért vagyok elítélendő? Mert mondjuk nem feleltem meg Csernus doktornak, vagy mert nem vagyok mazochista és nem tartom oda a "másik orcámat"? Ugyanmár!!! Én úgy gondolom, hogy a szabad akaratunk és az önmegvalósítás csak akkor korlátozandó, ha annak kiélése árt valakinek. De alapvetően az "ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI" elveket érzem a magaménak, nem ezt az önkéntes megfelelni vágyás generálta mazochista alárendelést és önmagam feladását.

13-as vagyok. Hát ez a mondjunk le az anyagi javainkról, ez egy kiborító tétel :D Akinek se kutyája se macskája, az könnyen dobálózik ilyen bölcsességekkel, de hát nekem van családom, ergó a gyerekeimet vennék el tőlem, ha az utcán élnénk. Azt meg anyaként speciel utálnám, ha elvennék tőlem a gyerekeimet. Ebben az esetben, nem csak előző életeim egyikében lennék gané( mert valamelyik előző életemben biztos az voltam ha a mostanit veszem alapul :DDD), hanem a mostaniban is, és rossz karmát létrehozva tutira szájon türülnék pár embert. :D

A Csernus dokiról nem tudok nyilatkozni, elkezdtem egyszer olvasni az egyik könyvét, de annyira trágár volt, hogy nem tudtam végigolvasni. Nem zavar amúgy a trágárság, de ő már átesett a ló túloldalára, és már elérte nálam ezzel a zavaró szintet. Annyiban igazat adok neki, hogy a felelősségvállalás igenis kellene hogy működjön a kapcsolatokban, tehát ott ahol én tudok tenni, javítani (magamon, nem másokon), ott azt én tegyem meg, vagy legalább próbáljam meg. De ha pl egy konfliktushelyzet megélése nem visz előre, akkor szerintem is inkább jobb kikerülni.

A karma jelentése az ok és okozat, tett és ellenhatás. Ha te megölsz egy szúnyogot, nem érdemled meg, hogy téged is megöljenek szúnyogként?

Nem az lenne akkor az igazság?

Miért várunk el jobbat valakitől, mint amit magunk tudunk adni?

Az igazi kérdés az, mi létezik?