Párom látta a kiskutyánk szellemét?
Igazából ez nem kérdés, tény.
Márciusban eltávozott tőlünk, és rendkívül szoros lelki kötelék volt kettőnk között. Olyan volt nekem, mint a gyermekem..Azóta sem tudtam teljesen feldolgozni, nagyon hiányzik.
Úgy történt hogy párom egyik este kiment kaját adni a többi kutyának, és meglátott egy fehér kutyafeneket amint megy előtte (kb 5 méterrel). -> A kutyusunk fehér volt.
Aztán csak egy pillanatra nézett el hogy felkapcsolja a villanyt, de már sehol sem volt.
Elszaladni nem tudott olyan gyorsan semmi, ráadásul alapból nem is szaladt, csak totyogott.
És párom azt mondja teljesen olyan volt mint a mi kiskutyusunk.. a farka, a járása, a kis totyogása..és mintha fényesen világító lett volna a kutya. Nem olyan volt mint esti szürkületben látni egy fehér kutyát, hanem kicsit mintha fénylene, hófehér volt.
Egy percig sem kételkedett benne hogy ő volt az.
Én is szoktam érezni erősen a jelenlétét néha, és olykor még az ugatását is hallom az udvarról.
Halála után egyik reggel mentem ki az udvarra, és a helyéről vakkantott egyet.
És rendszeres álmaim is szoktak lenni vele azokon a napokon, amikor nagyon magam alatt vagyok a hiánya miatt.
Ilyenkor mindig eljön hozzám álmomban és megsimogathatom.
És még az a durva hogy mikor meghalt, kértem tőle hogy jelezzen ha jó helyen van, legalább ugatással vagy az álmomban. És lám...
Ezután 1 hónappal pedig szintén hallottam az ugatását a teraszról. Teljesen tisztán, élesen vakkantott. Kétség sem fér ahhoz hogy ő volt..
Ezzel egy időben(tehát mikor én hallottam őt ugatni) - öcsém látta őt a teraszon amint testvérünk lábához ugrik fel farkát csóválva.
Mondta hogy alig hiszi el, de látta.
Kérdeztem hogy de hogy láttad? homályosan? hogy?
Azt mondja "hát nem tudom..Őt láttam.
és csak épp egy villanás volt,1 mp."
Nem kérem ki senki véleményét történetem hitelességéről, nem kérek ehez kommentárt. Tudom mi történt.
Ehez kapcsolódóan lenne a kérdésem, mert olvastam multkor egy sztorit az állatok lelkéről, pontosabban a reinkarnációról.
A sztori:
"Van olyan ismerősöm, akinek a kutyája egész addig vele volt, míg nem lett egy másik kölyökkutyája, és (nem fogod elhinni biztosan) az új kutya testébe költözött (inkarnált, mert már kutyaszellem volt, és vállalta a gazdájáért az új inkarnációt is) ..szóval sokminden lehetséges, a szeretet nem ismer korlátokat és határokat...(és én ezeket el is hiszem , mert nincsen okom kételkedni benne, úgy vagyok vele, miért is ne lehetne igaz...és bármi amit hittel hiszünk bizony megvalósulhat (ez Isten ajándéka az emberi nemnek, mert a saját hasonlatosságára teremtette azt...)
Ez az ismerősöm médiumi kegyelmet kapott, és így megérzi a lélekminőséget, és így megtapasztalta, hogy az azonos, az eltávozott szeretett kutyájával...sőt ezt én is megtapasztaltam, a viselkedéséből, mert ugyanazokat a dolgokat tette, mint az előző kutya....és még azt is tudta, az új kutyában is, hogy én nem tűröm meg a lakásban (nagyon okos kutya volt)...:)"
"Ha az allatok meghalnak ugyan ugy elnek az eteri testben egy ket napot itt a föld közelben is, ilyenkor kepesek vagyunk a jelenletüket erezni es tudunk esetleg velük kommunikálni(tudatilag). "
De az én kutyám 3 hónap elteltével is megjelent, és ugatott...és szoktam érezni is.
Akkor "mit keres még itt" ?
Én ezért is hiszem, és bízom benne hogy a kiskutyám azért van itt még velünk, mert vár arra hogy újra leszülethessen közénk.
És azt tudom hogy állat nem költözhet emberbe-és fordítva. Na de állat egy más fajta állatéba? Vagy kutya csak kutya testbe, vagy pl macskába is?
Egyrészt megosztani szerettem volna veletek történetemet, másrészt
KÉREM CSAK AZOK VÁLASZOLJANAK, akik jártasak ebben a témában és elmélyültek a szellemi tanításokban, vagy akik hasonlót tapasztaltak. Köszönöm.
Nekem az a verzióm erre, hogy nagyon erős volt az érzelmi kötődés a kutyushoz. Ezért nagyon nagy fájdalmat okozott az elvesztése. Az, hogy ezeket a dolgokat átéltétek, tehát az emlékezetetekben úgy maradt meg, mint valós dolog, ez hihető. Ugyanakkor én inkább gyanakszom a tudatalattitok fura játékára, mint valós szellemjárásra.
Amúgy sajnálom, hogy elvesztetted a kutyust.
Nyugi, nem szellem volt. Ha lennének is szellemek, hogyan adnának ki hangot? Az egy fizikai jelenség, szükség van rá a kutya kézzel fogható szerveire. Fényes dolgot sem láthatsz csak úgy, kell lennie fényforrásnak. Ezzel a bukik az egész sztory.
Volt egy barátnőm, akibe nagyon szerelmes voltam. Érdekes szakításunk volt, nem is lényeges, a fő, hogy nehezen tudtam feldolgozni. Egészen hasonlóan éltem meg én is a veszteséget, mint te, annyi különbséggel, hogy nem pont úgy láttam őt mindenhol, ahogy te. Hang, álmok, mindenhol őt láttam, volt minden, amit akarsz. A gyász egy nagyon intenzív érzelem, amit az agy önvédelemből, vagy ki tudja miért, a fent vázolt módon kezel. Volt egy cicám, akit szintén nagyon nagyon szerettem, mikor meghalt, nagyon nehéz volt, és ugyanígy gyászoltam. Csak saját magaddal tolsz ki, ha ilyen butaságokat magyarázol bele.
"Nyugi, nem szellem volt. Ha lennének is szellemek, hogyan adnának ki hangot? Az egy fizikai jelenség, szükség van rá a kutya kézzel fogható szerveire. Fényes dolgot sem láthatsz csak úgy, kell lennie fényforrásnak. Ezzel a bukik az egész sztory."
Elég keveset tudsz a jelenségről, annál pedig végképp kevesebbet, minthogy kijelenthess bármit is. A szellemek megfelelő energia birtokában képesek materializálódni. Ilyenkor teljesen "normális" fizikai testet ölthetnek, tehát össze lehet keverni őket akár "élő" emberrel is. Egyáltalán nem ritka az ilyen jelenség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!