Milyen emlékeitek vannak az előző élete (i) tekből?

Egy magyarul is megjelent könyv:

dr. Ian Stevenson: Húsz eset, melyek a reinkarnációra utalnak

Persze, aki rávágja, hogy a reinkarnáció marhaság, az Ian Stevenson-ra is rávágja, hogy hazudik, vagy hogy hülye.

De még nekik is érdekes olvasmány lehet.

Hogy hogyan és miért van, az egyelőre egy elég nehéz kérdés. Mivel nekem nincsenek olyan élményeim, mint a 20 gyerekek, sem olyan megfigyeléseim, mint Stevensonnak, nem tenném fel az életemet arra, hogy márpedig ez létezik. De azért együgyűség azt mondani, hogy nem létezik.

Ráadásul nem csak Stevenson foglalkozott/foglalkozik a reinkarnációval.

Joel Whitton, a Torontói Egyetem pszichiátriaprofesszora

A svéd John Björkhem és az angol Alexander Cannon munkásságuk során reinkarnációs hipnózissal óriási mennyiségű, előző élettel kapcsolatos anyagot hoztak fel a mélyből.

"Semmilyenek, mert sem nekem sem másnak nincs előző élete, mivel Isten teremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára!"

1) A kereszténység Istene nem létezik.

2) Ha a saját képére teremtette az embert az nem zárná ki a reinkarnációt.

Úgy tűnik, hogy én adom az egyik értékelhető választ.

Szóval, mentem az utcán hazafelé, és füstöt éreztem. Ekkor beugrott egy emlék, hogy egy kazán mellett állok, valamilyen gyárféleségben, ahol sok faáru van, vagy nem áru, hanem tüzifa, és én ott dolgozom már 30 éve. Félhomály volt, és rajtam koszos, durva munkaruha volt. Az emlékben úgy tűnt, hogy Angliában vagyok, mégpedig az 1700-as 1800-as évek környékén. Azóta az emlék nem jött elő.

Lehet, hogy ez nem előző élet volt, hanem mondjuk az agyam kreálta. De akkor is különleges az, hogy:

- az emlékemben életérzés volt, hogy évtizedekig, talán egész életemben ott dolgoztam

- az életérzés időszakot és földrajzi helyet is tartalmazott.

- akkor úgy éreztem, hogy én erre mindig is emlékeztem, csak pár évtizedig (a mostani életemben) felejtődött el.

Kommentáljátok, lehetőleg konstruktívan.

A 15. válaszoló vagyok. Leírok még egyet:

Szintén az utcán mentem korán reggel, és kutyaugatást hallottam messziről egy udvarról. Ekkor beugrott egy érzés/életérzés/emlék, hogy körülbelül 1-2 éves vagyok, rendkívül gazdag az érzelemvilágom, és boldog (!) vagyok.

A felnőttkorom boldogtalanul telik.

Tehát ebben az emlékben azt éreztem, hogy kb. 10x annyi "érzelmem", 10x _annyiféle_ érzelmem van, mint most, felnőttkoromban. Mintha a szabad levegőn lettem volna, sütött volna a nap, és mások is ott lettek volna. Az emlékben nem volt látvány, nem láttam semmit.

Nektek volt ilyesmi?