Hogy is van ez a reinkarnáció dolog?
Még mindig úgy hiszem, hogy minden bizonyítható racionálisan, csupán nem mindig ismerjük a választ, de érdeklődő ember vagyok, ezért amikor megvizsgálok valamit, szeretem és hasznos is olyan helyzetbe képzelni magam, ahol hiszek a vizsgált dolgokban, így ebben az esetben a reinkarnációban is. Nem igazán hiszek a reinkarnációban, de nem zárom ki a lehetőségét, hogy igaz.
Most azt a fajta reinkarnációs nézetet vegyük alapul, ahol ember csak emberré reinkarnálódhat vissza. Az érdekelne, hogy lehetséges e a tanok szerint mondjuk egy szegény családba reinkarnálódni, úgy, hogy előző életében a személy egy gazdag nemes volt, vagy király, esetleg hadvezér/diktátor. Illetve az, hogy az előző életbéli tapasztalatok vagy emlékeke mennyire jönnek e át? Vagy talán lehetséges az, hogy aki előző életében előkelő volt, az az új életében arra fog törekedni, hogy ugyanazt kiépítse?
Blacksword, nem emlékszel az előző életeidre, ezért nem lesz unalmas 10 000 élet sem.
Kérdező!
A reinkarnáció szerint lehetsz gazdag, vagy szegény családba született, nem ez az életed minőségének mérője, sem boldogságod forrása. (Hmm..de költői voltam..)
A gazdagság,és pénz csak a mi fogyasztói társadalmunkban egyenlő a boldogsággal, bár ha megnézzük, a gazdagok közt talán több is a depressziós, magányos, sérült lelkületű ember, mint pl egy földművelő Indiai nagycsaládban.
Hogy mit hoz a jövőd az csak rajtad múlik, mert a karma törvénye igazságos, mind a jó tettek, mind a rossz cselekedetek ugyanolyan mértékben fognak visszahatni rád, mint amilyen hatásuk volt, és ez nem múlik a gazdagságon, mert lehetsz te dús gazdag, ha mérhetetlen a fájdalmad, és lehetsz szegény is, ha megtalálod a boldogságot másban, mint a pénz.
Szerintem ez úgy működhet, hogy ami jó van benned, vagy sikerült oda fejlődni egy bizonyos szintre, annál alább nem mész, hacsak nem csináltál közben valami irtózatos bakit. Elvileg a rossz dolgok miatt kerülünk ugyanabba a helyzetbe és a korábbi hibákból kellene tanulnia az embernek. Amíg viszont nem tanul, nem fejlődik addig mókuskerékben marad.
Van egy hölgyemény ismerősöm aki nem a "szegény" srácokra hajt. De mindig mellényúl, mert csak a ruhájuk mutat némi magasabb szintet (a lelkük rendben van, sőt hozzá képest)
amit innen onnan sikerült beszerezni vagy ajándékba kaptak, közben pedig üres a pénztárcájuk. És több ilyen tapasztalat van már a háta mögött, mégis mindig a jól öltözött és "felszerelt" pasikkal foglalkozik csak. Szóba sem áll az átlag emberrel. Pedig szerintem nem anyagi, hanem lelki gazdagságú pasit kellene keresnie, mert annak már van önbecsülése, kitartása, esetleg kreatív is, és bármit megtud oldani az életben. De ő csak a saját feje után megy, nem képes tanulni a hibáiból és fejlődni. Lehet előző életében fösvény volt (ahogy ma is) és így bünteti a sors, hogy azt nem adja meg neki, amit annyira szeretne, mert előbb lélekben kellene gazdaggá válnia.
a reinkarnáció azért létezik, mert az egyének jellembeli hibájuk miatt kénytelenek újra megszületni, mivel az élet szellemi fejlődésnek teszi ki őket, hogy elérhessek a totális boldogság és szabadság állapotát elmében.
tehát pont ezért nincsenek korábbi életekről konkrét emlékek, mert azok igazság szerint nem mérvadóak, és csak bezavarják az ember hozzáállását, gondolkodásmódját, mivel a dolog a fejlődésről szól...persze lehetnek érzetek másokkal kapcsolatban, vagy előző életről...az egyén tehát azt fogja magában érvényre juttatni tárgyéletében, pontosabban azt a fajta személyiséget, aminek tulajdonságaiból tanulni kellene.
a reinkarnáció racionális bizonyításához pedig lenne egy mondanivalóm.
ami, mint emberi elmék és a világ létezésével kapcsolatban kétféle felállás létezik. ugye azt tudjuk, hogy amit megtapasztalunk az a testünk által megjelenített mentális képsor egy világgal abban szerepelve. az első verzióban úgy hisszük, hogy a világ változás és működése azért marad fent, amikor mi egyénenként nem koncentrálunk arra, mert van a tudatunkon kívül egy materiális világ, amiről közös élményeink vannak...ekkor ugye az elméinket a testtel azonosítjuk, az "anyag" termékének tartva, ami miatt teljesen elvethető a reinkarnáció, hiszen a test pusztulásával(működésének leállásával) az elme is odavész. ha így szemlélünk, akkor ugye tudatainknak a jel kívülről érkezik a világról.
na most van nekünk egy B verziónk is, amikor is meghagyjuk ismét ugyanazt, amit alapvetően tudunk, ugye az elme és a világérzet(közvetlen tapasztalat) neki, viszont a kinti világ helyett azt feltételezzük, hogy a világ változását és működését egy egyetemes Elme tartja fenn, amikor mi személyenként nem koncentrálunk rá. ha így szemlélünk, akkor pedig magunkat nem a testnek tartjuk, hanem az elmének, aminek a test csak eszköz, hogy legyen tapasztalat, vagyis a jel a világról nem kívülről érkezik, hanem belülről vetül ki, azaz a világ bennünk van, és nincsen kívül semmi. így az elme nem vész oda a test halálával, csak a gondolatsor változik csupán, amit az egyetlen Elme biztosít a továbbiakban egy "másik" testtel együtt, ugye álmunkban sem azzal a testtel érzékelünk, amivel ébrenlét alatt, ahogyan álomban nem feltételezünk semmiféle külső világot.
ha megértettük, hogy ez is tökéletesen logikus variáció, s egy értelmes, tudatos entitást teszünk meg irányító szerepbe, akkor kiderül, hogy van szándék a világ megjelenítése, és ezáltal a mi érvényre juttatásunkban...mégpedig az, hogy ez az Elme, amivel végső soron a mi elméink egyek, azaz azonosak Azzal minőségben, szóval, hogy megossza velünk tudását, boldogságát...de ehhez nyilván tapasztalatnak kell, minket kitegyen, ráadásul a tapasztalatban megjelenő viszonyulás végett tudhatjuk magunkról ,hogy létezünk, ha nincsen tapasztalat, nem tudjuk magunkat mihez viszonyítani, így nem jön létre az „én” érzet(lásd mély alvás(nem álom). és itt érünk el oda, amit a válaszom elején kijelentettem ,hogy az egyéneknek szüksége van a többszörös megszületésre, hogy a tapasztalás során megélt negatívumokból, amiket ráadásul tévedésükben kreálnak meg, tanuljanak, és túllépjenek azon, így elérve a tudatnak azt az állapotát, ahol már nem lesz szükség megszületésre és meghalásra, ahol a teljes szabadság és boldogság járja át az emberi elmét, amikor végre elfoglalhatja méltó helyét a létezésben az emberi elme, ugye az anyagi megnyilvánulás „felett”, mivel ez utóbbi csak eszköz.
ui.: egyébként érdekesség az, hogy a külső világ léte csupán hiten alapszik, viszont az elme az ami hisz, tehát ez lehet egyfajta bizonyíték arra, hogy melyik is az elsődleges…az elme, vagy az „anyag”…
üdv
26/F
LastOne.Left
A reinkarnáció a buddhizmusból ered, melynek istene sincs PONT AZÉRT, mert nem szeret elrugaszkodni a valóságtól, próbálja a spiritualitást megmagyarázni TUDOMÁNYOSAN, RACIONÁLISAN, tehát nem is vallás, nem is életfilozófia, én inkább nevezném a VALÓSÁGNAK, bár tényleg vannak mesebeli tanai, amikben én sem hiszek, még is a legszimpatikusabb "vallás", mert az IGAZSÁGOT mondja az Életről. Sajnos nem tudom visszaírni, mert nagyon hosszú a reinkarnáció való megmagyarázása e úton, "Az öt világvallás" c könyvben utána nézhetsz, ott pontosan benne van.
Válaszolva utolsó kérdéseidre, nem hiszem, hogy lehetséges lenne, mert nem a lélek építi ki a karrierjét, hanem az egó, ami közel sem ugyanaz, az csak a fantáziánk szüleménye. A lélek az erkölcsöt diktálja, a tudás alkalmazását, a létet és nemlétet, meg kifejthetném ezt 50 sorba, a lényeg, hogy a lelked ugyanaz marad mindig, de ameddig nem ismered fel, addig egy új ember leszel minden egyes reinkarnációdkor, vagyis az egód.
Elnézést, gy kiegészítés a válaszomhoz.
szóval az az Elme, amit megnevezek, az egy személytelen erő, ami tudatossággal bír, viszont személytelenségéből fakadóan nem önkényesen ad teret a létezőknek...a személyesség az egy általunk meggenerált tévedés, egy illúzió, s tulajdonképpen a személyi tudat az, ami elkülöníti magát az egésztől, vagyis attól kell megszabadulnia végső soron, a személyiségtől, hogy szabaddá, boldoggá váljunk elménkben.
üdv
26/F
LastOne.Left
Ha egy lélek reinkarnálódik, de elveszti az emlékeit, az már nem ugyanaz a lélek lesz, mert hát a lelkünket az általunk átéltek alakítják.
Kérdés mi a lélek? Szerintem más szóval a lélek az ember személyisége, azt meg jól tudjuk, ha egy embernek kitörlik az emlékeit akkor az teljesen más személyiség is lesz.
Én többek között ezért sem hiszek a reinkarnációban. Szememben csak ostoba babonás reménykedés az örök életben, vagy csak a haláltól való félelem elöli menekülés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!