Anyukám 2 hete halt meg, most hol van?

Fogadd részvétem!

Próbáld meg elengedni, hadd menjen a maga útján. Gondolj arra, hogy ő már nem érzi a test fájdalmait, nem nyomják a hétköznapi élet gondjai. Tudom, ez nem könnyű, nem is megy egyik napról a másikra, de ha idővel majd enyhül a te fájdalmad is.

Én úgy tudom, hogy minden lelket odafönt várnak, a családból már korábban elment lelkek elvezetik valami csodálatosan szép helyre, ahol megpihen.

Ennek ellenére az ittmaradottaknak bármikor szükségük van rá, (hogy hogyan csinálják azt nem tudom) megérzik, és rögtön ott teremnek, segítenek, velünk vannak.

Ülj le, csukd le a szemed, gondolj rá és érezni fogod, hogy veled van. Érezni fogod a melegséget, a szeretetet ami belőle árad. Érezni fogod, hogy sosem maradsz egyedül, bármikor akarod, ő mindig veled van és veled lesz.

Anyukád még nem valószínű,hogy elment.Közelebb lehet hozzád,mint gondolnád.Pontos napot nem tudok,talán 37-40 napig is itt lehetnek.Ha figyelsz a szokatlan jelenségekre,érezheted is a jelenlétét.Elmondhatod ,hogy mennyire szereted,köszönetet mondhatsz neki,és megkönnyítheted a távozását.Vigyázz,hiánya miatti szenvedésed az Ő szenvedése is.Engedd el Őt szeretettel.Álmaidban,ha szükséged lesz rá,megkapod az üzenetét.

Én is korán elveszítettem az Édesanyámat,tudom mit érzel.

„A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk

egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtam a megszokott nevemen, beszélj

velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is

beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess

ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel

a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne

árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba

kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a

folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,

hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok

a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.” 

Henry Scott: A szomszéd szoba

Én is 30 éves vagyok, mi anyunál laktunk, a kisfiam még egész pici volt, mikor elvesztettük anyut.

A szomszéd szoba, amit fent írtak, nagyon jó, én így képzelem, ahogy ott le van írva. Rengetegszer olvastam ezt a verset:)

Majdnem két hétig azt éreztem, h anyu itt van velünk, kisfiam is mondogatta, h ott van mama, aztán egyszer azt éreztem, h most már elment. De vigasztalásul írom, h mikor anyu meghalt, látta mamát, beszélt hozzá, szerintem nem csak az oxigénhiánytól. Papa és mama is látta a szüleit, mikor meghaltak, érte jöttek, papa majd két hétig volt olyan állapotban, h csak a meghalt szüleivel beszélt, velünk már alig, és mindig azt mondogatta, h el akar menni velük.

Mi anyuval megbeszéltük, h nem hagy magamra, ha meghal, hagy valamilyen jelet, ezt meg is kaptam.

Sőt azóta álmomban is volt itt nálam, én nagyon megörültem, ő pedig mondta, h már csak így jöhet, de vigyáz ránk, és nagyon szeret. Beszélt arról, h milyen fent, de szinte semmire sem emlékszem, mondta is, h ezeket majd el fogom felejteni.

Én hiszem, és tudom, h vár rám, ha eljön az időm, remélem nagyon soká lesz az, itt lesz értem, és segít átkelni.

Őszinte részvétem anyukád miatt, nekem még azért elég friss az emlék, másfél éve hagyott itt, nagyjából tudom, h min mész keresztül, adjon sok erőt a gyermeked, hiszen benne anyukád is tovább él. Mesélj neki anyukádról, még akkor is, ha borzasztóan fáj, én sokáig nem tudtam beszélni róla, kisfiam el is felejtette. Mesélj neki arról, h mennyire szerette őt, ma már én is tudok, kis apró történeteket mesélek, és este mindig elmondom neki, h van fent egy őrangyala, aki imádja, aki mindig vigyáz rá, az én édesanyám.