Új életünkkel együtt új tudatunk is lesz?
Életeink során arra törekszünk, hogy minél bölcsebbek legyünk. De amikor megszületik egy új ember, olyan mintha onnantól kezdene kifejlődni mindez. Ez akkor most hogy van?
Ha meghalunk, megszereztünk bizonyos tapasztalatokat, amit úgymond "elraktározunk" lelkünkben, és ha újjászületünk ezek feledésbe merülnek és más tapasztalások megismeréséért küzdünk? És ezáltal a minden földi életünk felett álló lelkünk gazdagodik, de egy életen belül csak az abban az életben megszerzett tapasztalatainkkal gazdálkodhatunk?
Vagy megvan bennünk minden eddigi bölcsességünk, csak a lelkünk mélyén van és nem tudjuk akarva felszínre hozni őket? Vagy hogy van ez?
Ez nagyon jó kérdés. Én úgy vettem észre, hogy még azok is, akik hisznek a lélekvándorlásban, különböző véleményen vannak ezzel kapcsolatban. A buddhisták pl ha jól tudom, úgy vélik, hogy a lélek fejlődik, és folyamatosan egyre "bölcsebb" leszel.
A krisnások viszont - megintcsak saját észrevétel, nem olvastam erről semmi konkrétat -, úgy gondolják szerintem, hogy a lélek az örök, nem változik.
Az biztosnak tűnik, hogy különbséget kell tenni a tudásformák között. Van a bölcsesség, az életfelfogás, ahogy látod az életet, ahogy hozzáállsz másokhoz, a problémákhoz. Itt igazából nincs jó és rossz út, ha csak a hatékonyságot nézzük. Mindenki más, és ezek a különbségek nem mérhetőek, nem írhatóak le igazán földi szerkezetekkel. De pont ezért lehet, hogy ez nem is változik meg soha. A változás ennek a dolognak talán nem természete.
Meg van az intelligencia, amit igazából bármelyik életben újratanulhatsz, és ezek az információk igazából nem fontosak, érdektelenek. Pl hogy kell kiszámolni a sebességet a megtett útból és az időből, vagy hasonlók. Ezek materiális dolgok, egy gép is megtanulja ezeket, ehhez nem kell lélek, csak agy. Egyszerűen látod hogy így jó így meg nem olyan jó, akkor azt fogod választani ami jobban működik.
a személyi tudatunk lesz "új", mivel más feladatok betöltésére születünk újból, s újból...itt a feladatokat fejlődés alatt értem, jellemfejlődés alatt. tehát a személyiséged "új" lesz...de Te magad nem, az Én mindig Én marad...s csak fejlődik mindaddig, amíg a személyisége teljessé nem válik, de mondhatjuk személytelenné válásnak is, mivel a tanulás végén az egyén teljesen egynek érzi magát tudatában az Egésszel...vagyis túljutott a születés-halál ciklusokon...de még mindig létezik mint "Én". :)
a hozzáfűzésedre válaszolva, igen, a bölcsesség, józanság, ami már felszínre tört az megmarad a következő életre, mivel ez a jellemhez tartozik...nem véletlenül vannak olyanok, akik megértik, hogy miért nem jó irigykedni például, és vannak olyanok, akiknek elég nagy a hajlamuk erre, és nem értik még, hogy is miért kéne abbahagyniuk az irigykedést. :)
üdv
26/F
LastOne.Left
Köszönöm a válaszokat mindenkinek!
LastOneLeft, ilyen választ vártam, neked külön köszönet.
Ha valaki még megosztaná véleményét, tegye meg nyugodtan, örömmel fogadok minden gondolatot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!