Aki nem hisz a lélekben, az hogyan képzeli el a létét a halál után? Úgy, hogy a tudata megsemmisül, gondolatai élete, cselekedeteinek következménye egyszerűen semmissé válik? Logikus ez

Lélek nem létezik. A "lelki" jelenségeidet az agyad állítja elő biokémiai-elektromos alapokon. Ezért amikor meghalsz, és az agyad is meghal, akkor a "lelked" sem él tovább.

Ezt nagyon sok embernek nehezére esik elfogadni, mivel minden emberbe bele van kódolva az életösztön, ezért elhisznek egy számukra jobban tetsző kitalációt. Ettől jobban érzik magukat.

Pedig nem kell félni a nemlétezéstől, hiszen a születésed előtt egyfolytában nem léteztél, és ugye nem volt benne semmi rossz. A nemlétezés egyszerűen csak semmilyen.

"Tudd meg hát: a lélek kocsiban ül, a test pedig kocsi.

Az ész gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti.

Az érzékek a lovak, az út az érzékek érzéklete,

A tapasztaló alany a Lélek, az ész és az érzékek együttese."

(Katha-Upanishad 3/3-4)

"Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,

minden lényben a Lelket látva nincs oka félni.

Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,

Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?"

Ísa-upanishad 6-7.

* * * * * * *

(ja, aki meg nem hisz a lélekben, úgy beszél magabiztosan a halál utáni állapotról, mintha lenne valmilyen konkrét tapasztalása róla, pedig nincs)

"ha semmilyen 0 akkor, hogy lesz belőle 0 fölötti érték, tehát létezés?"

Semmiből nem lesz létezés.

A létezőket ma más létezők alakítják ki (anyagból).

Az első létező pedig magától alakult ki, szintén anyagból.