Halott magzatok lelke más testben születik meg?

ilyet nem állítottam, de a kérdésedben sem volt erről szó. arról volt szó, hogy miért kell a kicsinek már korán meghalnia, és hogy milyen kegyetlen, hogy szegény anyának esetleg holtan, vagy meg sem kell szülnie a picit. erre írtam, hogy ha az anya akadékoskodik ekkor, ragaszkodik, makacs, vágyik, akkor bizony önző, így kegyetlen, hiszen egy halottól vár el bármit is, egy halottal szemben értetlen, hogy miért kellett meghalnia, miért nem tudta megszülni. erre mondtam, hogy emiatt egy lecke az anyának, s nem kegyetlenségből, mert valójában sem az anya, sem a pici meg nem sérül. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

szerintem nem sérül az anya lelke...pontosabban az anya egója(rossz énje) sérül, vagyis kopik kicsit, s talán belátásra jut, de ez elég mély dolog. a valós énje az embereknek, az igazi lelke az nem sérül, csak folyamatosan fejlődik. úgy képzeld el, hogy két részből áll az emberi lélek. jóból és rosszból. a rossz van felszínen javarészt a földi halandók lelkében, és úgy fejlődnek, hogy a rossz kopik, és a jó kerül egyre jobban felszínre, jut egyre jobban érvényre. ahogyan a kis láng lankad, úgy lobban a nagy láng be.

üdv

26/F

LastOne.Left

02:17.

szerintem pedig amit te állítasz rólam és szavaimról, figyelmetlenségből táplálkozik. :)

senki sem mondott olyat, hogy azért szüli meg, hogy birtokolja(bár vannak ilyenek is)...én csak azt írtam, hogy ha nem sikerül megszülni valamilyen oknál fogva, akkor ha igazán szeret az anya, akkor megérti, elfogadja, és nem emészti magát, nem ragaszkodik a gyerekhez úgy, hogy nem is tudta megszülni, egyszerűen felfogja, hogy ez nem sikerült most...nem érzelmeskedik...mert tudod az érzelmeskedés az még mindig önzés...aki igazából szeret, az se nem érzéketlen, se nem érzelmes...ugyanis ezek ellentétek, és a szeretet van középen...:P

ragaszkodóan, vágyódva, akaratosan, győzködve, tukmálva jót cselekedni önzés, ezt azért jó ha tudod. a szándékból indul a dolog. egyébként egyetértek veled, hogy a gyermeknemzés maga egy önzetlen tett, hiszen egy egyénnek adunk lehetőséget a fejlődésre. de ha valamilyen oknál fogva ez nem jön össze, és ezen ki akad az anya, akkor az már áthágott önzésbe...ami nem a szeretet ellentéte, csak elhomályosítja azt, kissé más. S azt se felejtsük el, hogy ezt esetleg az anya direkt csinálná...ilyet sem állítottam. szóval most érzéketlen, vagy inkább túl egyszerű, amit állítok, és amiatt tűnik érzéketlennek? Főleg úgy, hogy a "lélek" léte örök és még baja sem lesz...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Te írtad: "esetleg holtan, vagy meg sem kell szülnie a picit. erre írtam, hogy ha az anya akadékoskodik ekkor, ragaszkodik, makacs, vágyik, akkor bizony önző"

Persze, hogy "akadékoskodik", hiszen szereti a gyermekét, és azt szeretné, hogy éljen. Attól még nem látom be, hogy miért lenne ez önzés.

ha tényleg szereti a gyermekét, akkor megérti miért nem jött világra.

találkoztam például pont ezen az oldalon egy olyan anyukával, akinek az első gyermeke nem tudott megszületni, és teljesen megértette, belátta, hogy a ragaszkodás a gyermekhez az annak birtoklása, és túltette magát, és sokkal jobba érzi magát, és utólag sem érez semmiféle sajnálatot, mert valójában szereti, és tudja, hogy a gyermek nem halott, habnem nagyon is él. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

próbáld megérteni, hogy nem hal meg senki valójában, csak a fizikai test...még ha kicsi magzat is. a "lélek" nem hal meg, a lélek örök. ha ezt tudatosítod magadban, akkor nem sajnálkozol, de nem is leszarod az egészet...azaz nem érzelmeskedsz, de nem is vagy érzéketlen...hanem együtt érző(ami középen van)...tudod, hogy mi van(tudod mi van a magzat lelkével, mi történik vele), és kész, de nem csinálsz belőle lelki ügyet...a sajnálat az egy érzelmi állapot, ami magunk által megkreált effekt és kellemetlen fájó érzés a szíven. amikor belerúgsz az asztallábba és fáj, azért érzed azt, mert az nem jó, azért érzed, hogy legközelebb ne tedd meg...a fájdalom a figyelmeztető, hogy az a rossz éle a dolognak...tehát a sajnálat érzete azért jön elő, hogy tudd az nem jó, így legközelebb ne sajnálkozz, mert csak magadat emészted(ami a környezetedre is kihat), és közben semmi nem lesz más...ettől függetlenül gyászolni, tiszteletet róni egy halottra más dolog, és ezt egy magzatra is meg lehet tenni...de nem magunkat hergelve, nem vágyva, nem sajnálkozva, hanem szimplán, nyugodtan, együtt érzően, tudatban törődve, segítve azt a lelket, aki nem jöhetett világra...:)

a kérdésedre a válaszom az, hogy én speciel igen, túltenném, és nem éreznék sajnálatot(ugyanis a sajnálatnál alacsonyabb rendbe rakom a másikat, holott egyenértékűen vagyunk), ahogyan vannak sokan mások is, de úgy sokkalta könnyebb, ha rendelkezel azzal a bizonyos tudással, ami a létezéssel kapcsolatos...és ezt persze tudatosítod magadban(elmédben). enélkül hajlamosabb az ember a sajnálkozásra, nem tagadom, de nem csak arra. :)

ui.: egyébként gondolhatod rólam, hogy egy érzéketlen tuskó vagyok, mert így látom, viszont ha teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mi a lélek valójában, mit csinál, "hol" van, amikor nem él, akkor megszűnik a szenvedés, önmagam emésztése. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

ez volt a karmája a magzatnak. lehet hogy előző életében elvetetett egy gyermeket, így ő sem jöhetett a világra

amúgy nemtudom