Ez nem zárja ki a lélek létezését?

Egy vallás nem arról szól, hogy "megtanítják nekünk, miben higyjünk". Ateista vagyok, de tudom, mi a vallások lényege. Ezen keresztül találják meg 'istent' az emberek, ami lényegében jó dolog, mivel a legtöbb vallásban ez pozitív életfelfogást jelent. (+ rengeteg nehéz helyzetben lévő embernek ez ad erőt a folytatásra, ezért önzőség lenne azt mondanom, hogy az egész sz*rt sem ér) DE! Minden embernek magának kell megtalálnia a benne rejlő istent, nem pedig mások teljes beleavatkozásával. Ez az egész csak manipuláció, amit az egyház is művel... Nézz csak vissza a történelemben.

Ne akarja már valaki nekem bemagyarázni, hogy erre iskola kell... csak a pénzt akarják belőle bizonyos emberek... Inkább járjanak a fiatalok normális iskolába, és kövessék a vallásukat úgy, hogy nem manipulálják őket.

De nem akarok tovább okoskodni, csak egyetlen egy kérdésem lenne.

Hol tartana a világ, ha mindenki olyan iskolába járna, amit te írtál?

Sztem tudod a választ...

Jó, igazad van, elkanyarodtunk egy kicsit a témától.

De am jobb, ha belegondol mindenki, aki a vallásokba menekül félelmében: a föld eddig az egyetlen olyan bolygó, ahol bizonyított az élet. Ezen a sárgolyón él az ember, ami ugyanolyan állatfaj, mint a többi, csak épp nekik/nekünk az intelligenciánk fejlődött, és ez miatt képesek lettünk a föld uralkodó fajává vállni. Kezdetben majomemberekként szaladgáltunk/mászkáltunk, és még beszélni sem tudtunk, csak jelezni, ha épp akartunk valamit. Azelött pedig a tengerben úszkáltunk egysejtűként ...

Most az evolúcióban lehet hinni, nem hinni, tudományosan bizonyított. (és egyébként, ha valakinek van egy kis józan esze, és LOGIKUSAN belegondol az eseményekbe, láthatja, mi is a lényege az egésznek)

Na szóval, arra akartam itt kilyukadni, hogy kezdetben, amikor még nem különböztünk az állatoktól, volt-e lelkünk sztetek? (abban az értelemben, amiben mondjátok) Mert ha igen, és nem pedig az evolúcióval fejlődött ki, akkor a mai világban is minden élőlénynek van lelke, kezdve a baktériumoktól, a bogarakon át az emlősökig mindenkit érintve. (mert miért ne lenne nekik? Csak annyiban különbözünk tőlük, hogy nekünk az évmilliók alatt az agyunk, nekik pedig a különböző érzékszerveik fejlődtek)

Tudjátok, hogy működik az emlékezet? (a pontos, biológiai menetet) Tudjátok, hogy működnek az érzéseink? Mitől függ a hangulatunk? Miért leszünk szerelmesek? Mi a lelkiismeret?

Ez mind biológia. Hormonok, eletromos impulzusok stb. egyvelege. (persze aki vakon hisz valamiben, azt nem érdekli a tudomány...)

Nézzetek utána, a neten bárhol megtalálhatók. És akkor megtudjátok, mi is a lélek valójában...

Igen, tudom miről beszélsz, és azt is hogy ezek valóban bizonyított tények! Csak..

Az emberben valóban különböző hormonok váltják ki az ingereket, de mi irányítja őket? Mi áll a folyamat mögött? Mert ugye (a keleti vallások szerint) a test, és így a hormonok, gének is csak egy eszköze a léleknek. Ezzel az eszközzel tud megnyilvánulni a fizikai világban.

Az hogy hormonokat választunk ki, és ezek kémiai úton hozzák létre az érzeteinket még nem zárja ki, hogy létezzen egy felsőbb dolog ami mindezt irányítja.

Annyit még hozzá, hogy atomjaira is szedhetjük az emberi testet, akkor sem fogod kézzel foghatóan megtalálni benne sem az elméd, sem a "belső" önmagad- nevezhetjük léleknek akár, mert ezek nem a DNS-ed apró darabjai mögött bújnak meg, ezek sokkal inkább energiák, és túlmutatnak az általunk érzékelt fizikai valóságon.

Sokszor kérdezik, mi erre a bizonyíték? A bizonyíték az hogy fel tudtuk tenni magunknak ezt a kérdést! Mert van bennünk más is mint kémia, nem a sejtjeinknek van elméje, sokkal inkább az elménknek vannak sejtjei, és teste.

Aki hisz a lélekben az elmondhatná nekem, hogy mi lakik egy agyvérzést szenvedett ember fejben, aki ennek hatására kemény személyiségváltozán esett át. Olyankor mit csinál a lélek?

Én szeretnék hinni a lélekben, de a lélek nem személyiség, energia, viselkedésminta, vagy hozzáállás. Definiálatlan, megfoghatatlan dolog.

Inkább valahogy úgy képzelem el az embert, mint egy számítógépet. Az operációs rendszer a vegetatív idegrendszer, ő működteti a harvert. Azán van a tudatalatti, ami olyan, mint amikor a windows-on vannak ezek szép ablakok, meg keretek (tehát a grafikus felület, ami elrejti a futó köódokat), és azon indulnak el a tudatos cselevések, meg az az érzelmi és tapasztalatmátrix, ami dönt, érzékel és felfog, és Én-nek nevezi magát, az pedig az operációs rendszeren egy nagyon komplex program.

(aztán vannak a több felhasználós emberek->skizoférnia)

Olvastam egyszer egy nyelvészeti tankönyvben az agy és a beszédközpont felépítéséről és elhelyezkedéséről. Van amikor úgy sérül az agy, hogy a személy a beszéd képességét veszíti el, de minden más megmarad, és vért izzad, amíg újra megtanul beszélni, és nagyon frusztrálja, hogy olyan egyszerű dolgok nem mennek neki, mint kérni egy pohár vizet. Ezt egy agyvérzést szenvedet pszichiáter írta le, aki úra megatnult beszélni. Na mindegy.

A halált valahogy úgy képzelem el, hogy nincs. Leáll a tested. Aztán szerintem valahogy úgy áll be az agyhalál, mint az agyvérzéses betegeknél, tehát leáll az egy egy része, és annyival kevesebb lesz a benne lakó tudat. Aztán leáll mondjuk az agytörzs, megszűnik a két agyfélteke közötti kommunikáció, és akkor ott két külön álló, "féltudat" jön létre, és ahogy az oxigénhiánytól elhalnak a sejtek szép lassan, úgy bomlik le egyre kisebb részekre a tudat, először még érzé, hogy nem tud felidézni egy emléket, aztán már nem tudja, hogyan kell emlékezni, majd olyan kicsi részekre szakad, hogy már nem tudja felfogni azt a fogalmat, hogy halál, megszűnnek az érzet ingerek, és csá Misi.

Remélem érthető lett.

Na ebbe a halálvíziómba nem fér bele momentán a lélek létezése. Pedig tényleg szertném.

Én is úgy írnám le az emberi testet, mint egy számítógépet.

A lélek, tudat, éntudat stb pedig a fejlett agyunk maga. Tehát ha megváltozik az agy, megváltozik a "lélek" is (pontosan ahogy az előző leírta).

Ha megkellene fogalmazzam végtelenül leegyszerűsítve, mi is a lélek szerintem, akkor a következő példát mondanám:

Mész az utcán, és meglátsz egy gyönyörű lányt, aki iránt egyből vonzalmat érzel. Valójában ez úgy történik, hogy a lány hatására az agyadban aktiválódik egy ősi ösztön (ami már születésedtől fogva benned van) arról, hogy ez az alany ideális lesz a fajfenntartásra. Az agyad kiküldi a megfelelő utasításokat, hogy te érezd a szerelmet iránta, így biztosítva a fajfenntartást.

Nem tudom, mennyire érthető, de minden így működik a szervezetünkben. Reakciók, válaszok, ösztönök, amik meghatározzák minden pillanatunkat. Értelmetlen azt keresni, hogy mi a lélek, vagy hogy létezik-e. Tudjuk magunkról, hogy minden cselekedetünk kémiai reakciók végtelenül bonyolult rendszere, amiből mi csak annyit érzékelünk, hogy boldog vagyok, szerelmes vagyok, bánatos vagyok, hiányzik valaki, lelkiismeretfurdalásom van stb.

Valójában minden érzésünk egy eredmény, egy reakció valamire. Az a baj, hogy sokan ezt képtelenek megérteni, nem képesek elfogadni azt a tényt, hogy a mi szervezetünk is egy olyan gépezet, amit talán egyszer az emberiség is képes lesz megépíteni.

Igazából most jöhetne a reklamálás, hogy de mi a lelkünk által vezetjük ezt a gépet. Ám ez pont fordítva van, a tudatunk a rendkívül fejlett elménk eredménye, míg az állatok csak annyit képesek felfogni a világból, amennyit az elméjük enged nekik, addig mi annyira túlnőttünk ezen a a fázison, hogy saját magunkat is képesek vagyunk megkérdőjelezni.

Egy egyszerű példa:

Van egy macska (tegyük fel, hogy neki nincs ilyen értelemben lelke, (nincs olyan éntudata, mint nekünk))

Ő ösztönökből cselekszik, mindig azt csinálja, amit az agya parancsol, érzékeli a külső ingereket, erre megvannak a belső szabályai, hogy melyik ingerre minek kell történnie, azt csinálja. Sosem fog elgondolkodni magáról, hogy ő ki is lehet valójában, mi a feladata a földön stb.

Egyszerűen nem elég fejlett ehhez az elméje.

Mi (az agyunk) az evolúció folyamán eljutottunk arra a szintre, ahol már képesek vagyunk felfogni azt, hogy az agyunk képes minket irányítani. Ha látunk egy tál kaját, nem megyünk oda egyből megenni, dönthetünk, mit teszünk. És mondhatnátok, hogy ez a lélek, hogy dönthetünk, mi irányítunk stb. DE! Ez az egész csak illúzió. Valójában ez is az agyunkban van, mert olyannyira fejlett, hogy ezt is képes irányítani. Minden döntésünk, amit azt hiszünk, hogy mi hozzuk, valójában rengeteg bonyolult kémiai reakció végeredménye.

Huh, remélem kihámozható a lényeg, amit mondani akartam :S

Én máshogy látom:

A lélek a testet használja a fizikai síkon történő megnyilvánulására, tehát ez a "járműve" a fizikai világban.

Ahhoz hogy jól tudjon működni sérülésmentesnek kell lennie a járműnek, azaz egészséges testre van szükség.

Ha pl az agy beszédközpont része sérül akkor egy olyan rész esett ki, ami a beszédért felelős, de a lélek nem varázsló, ő be van zárva ebbe a testbe, és nem, vagy csak nagyon erős elmével (placebo hatás!) tudja azt megjavítani.

A testünk évről-évre változik, 30-40 év múltán már nem is hasonlítunk egykori önmagunkra, sőt már egyetlen korábbi sejtünk sem létezik, mivel újak váltják fel az elhaltakat. De mi (nem a test) nem változtunk, emlékszünk a régi dolgokra, hogy milyen volt abban a gyerek testben élni, és részesei vagyunk a folyamatnak.

Ha halálunk előtt zavaros is a tudatunk, mert megzavarják a testünk betegségei, halálunkkor kilépünk az elhasznált "jármű" vezető üléséből, és ismét tiszta tudattal rendelkezünk.