Miért van az, hogy az élet DIREKT a legfájdalmasabb pontjaidba tenyerel bele?

Nem tudom ebből hogyan jön hogy hárítom az önismeretet, mert szerintem meg nem, de mindegy, ne menjünk bele a vitába.

Dehogy várom ezt. Irónikusan írtam, hogy attól hogy odavágnak egyet még nem fogom tudni, hogy akkor mégis mit várnak tőlem, így meg nem mondható terelgetésnek.

Inkább csak maga ellen fordít

Ennyi válaszból meg lehet ítélni hogy mennyi önismerettel foglalkoztam? Mert szerintme nem.

Magamnak nem kell bizonyítgatnom, mert tudom, masnak meg nem fogom, mert felesleges, mert 1 válasz alapján úgyis eldől.

"Látszik a válaszodból hogy a szembesítést vitaként értelmezed"

???

Ez megint nem tudom, honnan jött...Nem fogok belemenni egy "nem foglalkozol önismerettel", "de igen", "de nem", "de igen" stb. beszelgetésbe, mert felesleges.

Ebből lett az, hogy engem nem lehet szembesíteni...

Na mindegy, akkor szótlanul hagyom hadd nyúzzanak 🙃

És ha nem veszem észre akkor lehet nyúzni?

Vagy majd ha pofozgat az élet, akkor észreveszem?

Jelentem: nem.

Mindegy, higgy, amit szeretnél, áldásom rá!

Már megvolt a törés, nem is egy. Amit lehetett megtanultam belőle, levontam a tanulságot.

Csak ebből sajnos nem / nem mindig következik, hogy nem lesz újabb törés.

Lehet mondani, hogy akkor azért mert nem látom.

Mitől kéne látnom? Nem vállat rándítottam, és tovább mentem, mint az úthenger, hanem mindegyiket megvizsgáltam, és próbaltam leszűrni belőle hogy miért, én hogyan járultam ehhez hozzá...

De voltak helyzetek amiknél, ha minden tőlem telhetőt megtettem, az sem volt elég.

És ez az, amin fennakadok, mert mindenhol az a fáma, hogy többet úgysem követelnek, mint amire képes vagy.

És voltak helyzetek, amiknél nagyon nem ezt tapasztaltam, mert a tőlem telhetőt megtettem, és nem volt elég...

Ilyenkor gondolkozom el, hogy akkor hogyan is működik ez az egész...

"ezt a mintát mások is megsínylik, nem csak te"

Az biztos 😂

Van aki jobban benne van mint én. És pont ők azok, akik aztan tényleg nem látnak semmit. Na nekik tényleg idegen szó az önreflexió, ezért nemcsak magam után, hanem utánuk is én viszem el a balhét, ha akarom ha nem, csak azért mert én a saját részemet hajlandó vagyok elismerni és vállalni érte a felelősséget.

Nekik meg kapóra jön.

Ha magamban nem választanám szét, hogy mi az amiért én tehetek amire én figyeljek, és ami tőlem függ, és mi az amivel nem nekem van dolgom, akkor már kidőltem volna.