Létezik a szenvedésen keresztüli tanulás? Miért igen? vagy Miért nem?
Ha irgalmatlan pocsék és szenvedésteli időszakot él valaki, akkor az szokott lenni a tuti amit megmondanak spirituális berkekben, hogy "tanító időszak"?
Tud-e valamit tanítani egyáltalan az ilyen időszak az ízes káromkodások repertoárjának bővítésén kívül?
"Ha okokat keresel, mindig fogsz találni. Az energia, amit a keresésbe kell fektetni"
Ez nagyon igaz amit Grimfox mond!
Itt bukik is a dolog a spiri körökben
Akkor azt is mondják már meg, hogy halmozottan traumatikus időszakból hogy lehet tanulni.
Csak egy roncs marad utána az ember.
Azon ne csodálkozz ha a nagy művészek korán meghalnak, akár önkezűleg, akár pszichés probléma miatti betegség miatt…
Ez ilyen. Művész, főleg nagy művész nem tudsz lenni anélkül hogy extra érzékeny, depresszív alkat legyél, marpedig annak szinte mindig korai halál lesz a vége.
Attól még nem biztos hogy spirituálisak voltak.
Én magam is fixen művészlélek vagyok, persze a nagy tehetség nélkül és nem tudom hogy ebből fakad e a depresszió meg az hogy rosszul vagyok a monoton szürke világtól, vagy azért van ez mert muveszlelek vagyok, de én is tudom hogy nem lesz hosszú itt a sorsom.
Bár én ezt nem is adnám oda semmiért… el nem tudom képzelni magam egy unalmas nem eufóriát érző gazdagsági iskolába járó emberként. Marad a depresszió és az eufória.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!