Hogyan tudom eldönteni, hogy kell-e tanulnunk valamit egymástól, vagy hagynunk kéne egymást?

Ő egómanó és önfejű, folyton csalódásokat okoz. Esetleg épp ez lenne a lecke számomra valamivel kapcsolatosan? Vagy ő még, hogy ekkora az egója tudna-e, esetleg valamikor hajlandó lenne-e tőlem vajon tanulni kis bármit? Tök simán tök pro tudna lenni, ha nem lenne ilyen kis önfejű, így viszont lehet, hogy nem is érdekelné a véleményem; plusz örökké mindennek csak ésszel akar neki menni, ez nem biztos, hogy jó ötlet, és rá szeretnék neki világítani egy-két dologra. Csak mindig olyan rossz, amikor csalódom benne; és ezáltal tudom őáltala is búslakodásra pazarolni az energiáimat, és nem magammal foglalkozok. És 50%-ban őmiatta, 50%-ban magam miatt szeretnék vele megérttetni 1-2 dolgot. Mert kifelé ő meg amúgy elvileg szeretne fejlődni, de most énszerintem megállt egy ponton, ahol most azt hiszi," ő a király", szóval hát szerintem saját magának se vallja be, hogy most áll egy ponton, de kifele persze fejlődni szeretne, ha meg lenne kérdezve róla. Meg hát ugye nem bírom, hogy annyira erős az egója, és még növelni akarja, hogy másokat lenyom; mert ő az a fajta, akinek van is termetes egója, és még mindig agyal, és mindig azt hiszi, igaza van, amitől megint nől. Szóval, hogy tényleg nekem rosszul esik időnként, hogy milyen következtetései vannak, legrosszabbakat szokta feltételezni közben mindenkiről, tényleg, másokról is; de amúgy igazából meg sem próbál megérteni szerintem senkit, csak elkönyvelget csomó mindenkit hobbiból valami söpredéknek-most jobb szó híján-. De amúgy nem tudja magáról talán, hogy ilyen egós, meg kedvesen szokott szólni mindenkihez. Ja és én meg tesómnak tartom őt, alapból nem az, de én annak tartom, mert valamiért mégis szeretem. Ő meg engem valószínűleg picit lenéz, úgyhogy fura ez. Én 20+os, ő 30+os.