Létezik a szenvedésen keresztüli tanulás? Miért igen? vagy Miért nem?

Nem fog tetszeni de az alkímia (átalakulás művészete) tanához tartozik az "ólomból aranyat" kifejezés, a lélek megnemesülése, egy nagyon komoly tanulási folyamat.

Ez azt is kimondja hogy a szenvedés egy megismerési út.

Szenvedés nélkül nincs megváltás (szabadság), halál nélkül nincs feltámadás.

A halált azt itt nem szó szerint kell érteni.

Ez lehet az egód halála is: sok kis egó-halál.

Kérdezd meg ezt attól aki sajnos olyan mint én, hogy sokkot kap ha valami igazán rossz történik vele és az elméje kizárja a dolgot hogy tovább tudjak létezni…

Többször is előfordult már hogy történt valami nagyon rossz és csak hosszu évekkel később valamilyen trigger előhozta belőlem ami akár 7 évvel azelőtt történt és akkor kezdtem félig meddig felfogni….

Persze emiatt csak még mélyebbre süllyedtem lelkileg

Hát ilyen alkattal nehéz lesz tanulni belőle.

Meg védekezni vagy megbosszulni is az adott helyzetben ha egyszer lefagyok minden sokkoló helyzetben.

Védekezni meg csak úgy tudok ha nem megyek sehova mert mindenhol a baj ér.

Átok vizsgálat nem lenne rossz ilyenkor…

Kérdező

Az okokat senki sem rejti el előled, azok mindig megtalálhatóak, ha hajlandó vagy legalább minimális önkritikát gyakorolni. Ha okokat keresel, mindig fogsz találni. Az energia, amit a keresésbe kell fektetni változhat, attól függően, mennyire nyilvánvaló az ok.

Szenvedés (mint a háborúk is) az evolúciós program logikus része, misztikus talányokat ne keress benne.

Nincsenek misztikus talányok, a spiritualizmus döglött eszme már csak manapság.