Ez az álom lehet, hogy a jövőmet vetítette elő, és megkapom a büntetésemet, vagy a következményeit a bosszúm miatt?

Nagyon röviden megpróbálom leírni. Volt egy személy, aki 2 évvel ezelőtt nagyon csúnyán elárult, és nagyon-nagyon közel voltunk egymáshoz. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Tavaly nyáron próbáltam neki a legjobb oldalamat mutatni, és segítettem is neki. Azt hittem, hogy majd észreveszi a jóságot bennem, de megint ugyanúgy elárult, csak most nem volt lehetősége tönkretenni az életemet, mert már tönkretette. De ott valami elszakadt bennem, és az lett az eredménye, hogy addig sosem akartam neki ártani, de ezek után egyre növekvő és csillapíthatatlan bosszúvágyam lett.

Télen próbáltam vele megbeszélni ezt, hogy legyen valami, lehetőséget adtam neki a hibái helyrehozására, de ott is csak hazudozott, ígérgetett, majd eltűnt. Most nemrégen nagyon csúnyán bosszút álltam rajta.

Az ő szempontjából én nyilván sokkal rosszabb vagyok nála, de én meg úgy gondolom, hogy amit ő tett árulást, az megbocsáthatatlan egy kb. majdhogynem családtaggal szemben, tehát ő ezt egy állítólag nagyon magasan szeretett személlyel tette, én meg az ellenségemmel, és ráadásul ő döntött úgy, hogy azzá válik. Gyakorlati szempontból pedig mindketten tönkretettük a másik életét, csak neki nem nagyon volt mit tönkretennie, mert egyébként is egy romhalmaz volt az életem, de ami kevesem volt, azt elvette tőlem.

Most keltem fel nemrégen kb. 2 óra alvás után. Az álmomban láttam a facebook, vagy instagram fiókját. Láttam, ahogyan jó élete van, fényképezik, talán modell is volt. És talán megváltoztatta a nevét, nem találtam többé. Elvolt mentve a profilja valahol, de nem találtam sehol, és láttam, hogy nincs is elmentve. Nem aggódtam, mert megjegyeztem a nevét, és elkezdtem gondolkozni a legutóbbi nevén, hogy mire változtatta meg, de nem tudtam rá emlékezni. Meglepő, hogy az álomban sem tudtam rá emlékezni, és miután felébredtem, azonnal gondolkozni kezdtem, és számba vettem az álmot, de furcsa mód voltak részek, amikre ébren sem tudtam emlékezni. Tehát ami a lényeg, az álmomban azzal szembesültem, hogy elvesztettem, soha többé nem találom meg. Egyszerűen mintha csak kitörölték volna az életemből. Ezzel párhuzamosan pedig volt valamiféle belenyugvás, elfogadás. Eredetileg azt szerettem volna megkérdezni, hogy mit jelenthet ez az álom, de valamiért a következő részre vonatkozólag tettem fel a kérdést. A következő rész: valamiféle szellemvilágba, vagy nem tudom hová kerültem. Gyenge voltam, és nagyon bántottak, nagyon ellenségesek voltak velem. Tudtam, hogy elérkeztem egy olyan helyre, ahol szembesülök a tetteim következményeivel, de nem törtem össze, meg nem volt bennem semmiféle megbánás, vagy ijedtség, hanem csak reménytelenül harcoltam. Amikor felébredtem, meg talán még az álomban is azt gondoltam erről, hogy ezek az ő rokonai, akik csak rám vártak, hogy bántsanak. Én meg ezt tudomásul vettem, és szerintem még álmomban is arra gondoltam, hogy egyszer majd ott is megerősödöm, és rajtuk is bosszút fogok állni a bántásokért, és idővel én leszek az, aki bántani fogja őket. Egyébként a tettemről mindig is azt gondoltam, hogy lehet, majd megkapom érte a büntetésemet, de vállalni fogom. Úgy vagyok vele, hogyha az az igazságos, hogy kapjam vissza, akkor megérdemlem.

Szintén volt egy másik álmom. Bátyám és az egyik ismerőse a házunkban volt, de közben meg olyan volt, mintha egyidejűleg egy szántóföldön is lennénk. Bátyám haverja pedig mondott nekem valamit, én visszabeszéltem, nem hagytam magamat, erre ő elkezdett nagyon pontosan és precízen pont az arcom közepébe jó nagy földgolyókat dobálni. Hátráltam, de számomra is meglepő pontossággal ököllel kivédtem minden egyes golyót. Majd ezek után jött felém, lefogott, bántott. Én meg úgy voltam vele, hogy a bátyám ezt csinálta velem gyerekkoromban, de másnak nem tűröm el. Sokkal erősebb volt a személy, én meg kerestem valami kést abban a hitben, hogy ez önvédelem, és megtehetem. De nem akartam túlságosan bántani, ezért inkább egy kevésbé durva eszközt választottam. Van itthon cérna kibontására szolgáló, horgos végű eszköz, aminek a pengéje nagyon vékony, de alig van éle, és nem különösebben hegyes. Azzal elkezdtem jó sokszor megszurkálni. Nagyon ledöbbent, és azonnal abbahagyta. Érdekes módon a rám támadó erős férfi egy gyenge nővé változott. Úgy bánt velem, mintha még én támadt volna rá, vagy mintha ő csak valami kis semmiséget tett volna, én pedig nagyon túlreagálom. Ezt mondta: "majd ha normális leszel, akkor találkozhatunk újra", vagy valami ilyesmit, nem emlékszem pontosan. Még elkezdett valami visszabeszélni, háborogni, miközben ment el, én pedig erre még egy párszor megszurkáltam. Talán volt bennem emiatt egy minimális bűntudat, de nem vagyok biztos benne, és elkezdtem aggódni, hogy ebből az önvédelemből esetleg nekem is származhat bajom. Jó sok idő volt leírni, és jó hosszúra sikeredett. Azt hittem, hogy ötöd ennyi lesz mennyiségileg. Köszönöm szépen, ha mégis elolvastad!