Lehetséges, hogy nekem a bosszúállás a karmám, ez a feladatom az életben?
Majdnem 3 évvel ezelőtt mély ponton voltam, és még az alvás sem ment egyáltalán, 4 napig nem aludtam... A sok feszültséget a családomon vezettem le.
Én nem akarom, hogy ideges legyek, de közben meg másokat idegesítek, ez így nem működik. Szóval inkább meghaltam volna a sok mocsoktól, ami bennem volt, mintsem hogy másra kenjem.
Aztán több mint fél évre rá úgy tűnik, hogy sínem van az életem, szeretnek az emberek, van sok haverom, de egy személy nagyon csúnyán elárult. Én próbáltam megtudni az okát, de mindhiába. Tavaly nyáron találkoztam vele, és megbocsátottam, holott bocsánatot sem kért, és őszintén, jóindulatúan segítettem neki. Utána persze megint elárult. Akkor ott eltört bennem valami, és ha olyan szinten gyűlöltem, hogyha egy kis kárt tudtam volna okozni neki a halálom árán, akkor boldogan megtettem volna. Később lehetőségem lett volna a bosszúállásra, de az empátia még mindig ott volt bennem. A legelső árulás nagyon felemésztett, még most is emészt, de már kevésbé, ugyanis bosszút álltam 2 hónappal ezelőtt, aztán még csúnyábban 1 hónappal ezelőtt. A legelső árulásakor kaptam tanácsokat, hogy meditáljak, sétáljak sokat, foglalkozzak a dologgal, ne nyomjam el magamban, mert az akkor ott mélyen legbelül fog mérhetetlen károkat okozni. Én pedig volt, hogy a probléma kezelésére napi 5 órát is rászántam. Boldog voltam a jó tanácsokkal, a relaxációs gyakorlatokkal, és azt hittem, hogy ezek megoldanak mindent, de nem.
Egyszerűen nem lett semmivel sem jobb. Majd redditen olvastam, hogy valaki bosszút állt, és helyreállt az érzelmi egyensúlya, gondoltam akkor én is megpróbálom ezt az utat. Annyira felőrölt mindez, hogy valami kiutat próbáltam keresni. Most már egyébként sokkal jobb, de még mindig nem teljesen.
Rólam annyit kell tudni, hogy általános iskolában nagyon bosszúálló voltam, emiatt csesztettek is. Középsuliban ezen változtattam, és nem álltam bosszút sosem, de ekkor visszaéltek vele, gyengének tartottak.
A dédipapám volt ilyen, hogy érte egy nagy igazságtalanság az életben, ő pedig élete végéig a bosszúra vált, emiatt nagyon sokáig élt. Mondták is a családomban, hogy a bosszú tartotta életben. Én is ilyen lennék?
Egyébként tegnap jöttem rá, hogy a sérelmeket sosem tudtam elengedni. Középsuli első fél évében történt valami, ami miatt nagyon kiközösítettek. Esélyem sem volt havert szerezni ezek után. És én hülye mit csináltam?? Az utolsó év utolsó napjáig bíztam abban, hogy ez meg fog változni, és igazából tegnap jöttem rá arra, hogy ezt a személyt sem tudtam elengedni, és a sosem eljövő változásra várok. Ez így a tegnapi napon világosodott meg bennem, azelőtt pedig mindig büszke voltam arra, hogy sosem adom fel, én vagyok az állandóan reménykedő. Ez lehet karmikus?
válasza: válasza:És nagyapádnak boldog élete volt? Nem hiszem. Ez egy feneketlen zsák, amibe töltöd az időd, energiád és pont rossz "karmát" gyűjtesz vele. A megbocsájtás meg nem azt jelenti, hogy visszamész még egy pofonért. Hanem hogy ha kidühöngted magad, eldöntöd, hogy fityiszt mutatsz az egésznek, nem irányítja az életed az, hogy a másik hogyan láthat, mit gondolhat rólad. Aztán az érzelmek majd követik. Ha ez visszatérő téma az életben, akkor az a feladatod, hogy fejlődj ebben az elengedésben, úgy tanulj önvédelmet, hogy ne kelljen hozzá évekig álmatlanul forgolódnod a méregtől, hanem őszintén és azonnal húzd meg a határaid. A harag is lehet értelmes, jogos önvédelem, a bosszú viszont szorongásból, félelemből jön és csak a hatalomról szól. És pont nem vagy jobb a másiknál, ha lemész a szintjére és átveszed az eszközeit.
Egyébként inkább erősen transzgenerációs örökségnek vélem ezt a bosszúállósdit - biztos példaképként szeretted a nagyapád és meg akarod harcolni helyette, ami neki nem sikerült, hogy átvedd a terheit és szeressen téged. Pedig jobb lenne, ha a saját életed élnéd és tudnál fejlődni, nem tartanád ezt kötelező összetevőnek az életedbe, mert akkor valahogy biztos újra és újra kapsz majd olyanokat, akik átvernek, hogy "gyakorolhass".
válasza:"A megbocsájtás meg nem azt jelenti, hogy visszamész még egy pofonért."
Pontosan! Fel kell dolgozni, és el kell engedni érzelmileg. Valamint figyelni, hogy máskor ne lépj bele ugyanebbe a "verembe". Onnan tudod, hogy sikerült a megbocsátás, hogy az érzelmi életed felszabadul, mintha hatalmas, nehéz vasak zuhantak volna le a válladról.
válasza: válasza: válasza:1-es, 12-es, 13-as pedig kifejezetten értelmes volt.
Tanulj meg szelektálni! Senki nem kívánja itt a halálodat, nem kell mindenen kiakadni!
válasza: válasza:Na de nem csak te szerepelsz a történetedben.
Az áldozattá válás elkerülése pl. az, hogy egyszer már nem adta vissza, akkor nem adok neki újra kölcsön. Ha gúnyolódik velem és lenyúlja a cuccaim, nem barátkozom pont vele. Ha veszekszünk, bánt, csalódom benne, rosszul érzem magam vele, lehúz, akkor nem maradok vele, hanem elköltözöm. Ha meglop, megver, nem visszalopom, megverem fél év múlva, hanem azonnal feljelentem a rendőrségen.
A bosszú az egóról, sértettségről, hatalomról szól. Szerintem ki akartad próbálni, hogy te is tudsz-e ilyet, van-e ilyen részed, csak nem merted. Hát mindenkinek van.
Persze nem tudom megítélni, ki mit csinált, mert nem írtál konkrétumot. De tök természetes, hogy az egyszeri ember nem egy Buddha vagy Jézus Krisztus. Ha ennyire emészt, akkor viszont nem a bosszúállás a te utad, nem azon az oldalon és szinten akarsz állni. Hanem hogy meghúzd a határaid, pl. egyenes, szemtől szembe kommunikációval, vagy hogy kizárod az életedből azt, aki - pláne sorozatosan - kárt okoz benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!