Akik úgy hiszik, hogy vissza születünk szerintük miért születünk vissza? A keresztényeknek a legjobb mert azonnal vár rájuk a nirvana és az náluk úgy van hogy a tudatod halálod után teljesen megvilágosodik.

Ez egy fejlődés. 1 élet nem csak kevés, hogy a semmiből az eredeti formánkba emelkedjünk, de önellentmondásos is. Nem gondolom, hogy van olyan élet, ami egy baktérium szintjén kezd és addig él, amíg már testre sincs szüksége, hogy akkor képes legyen azt elhagyni, és onnan tovább fejlődni.

Ez nem csak a megtapasztalásról szól, hanem a teljes összeolvadásról. Nem csak megtapasztalni, hanem abszolút mesterévé vágyunk válni mindennek, hisz mi vagyunk az a minden. Egy fa nem fogja megérteni milyen a szerelem, a komplikációkon való töprengés, ahogy egy ember sem értheti meg milyen egy nagy bölcsességből segíteni a fizikai létben élőket, akik még csak a szeretetnek sem mesterei, csak kutatják, hogy mi a létezés fő lényege, teljessége.

A nirvanában nincs gondolkodás, csak abszolút végtelen egység.

Hat nem tudom a keresztény szerintem pont emiatt szr. Már bocsanat, megvagyok keresztezve jártam hittanra de sose éreztem azt, hogy a bűnbocsánatért való imadkozas bármilyen hatással lenne ram. Én beismerem loptam, hazudtam megbántottam és megaláztam embereket. Fizikailag és verbálisan is… az ima itt ezeknél sosem segített, a bűntudat megmaradt addig amíg nem beszéltem az illetővel. S nem próbáltam megérteni hogy ő miert váltotta ki ezeket belőlem. Mi kényszerített azokra a tettekre miert volt jó lopni csokit a boltból ha utánna kellemetlenül éreztem magam?…

Szoval az fix hogy a keresztény vonalon én a pokolra jutok, mivel megbántam és megadta az élet a büntetést a bűnbánatot és a lebszást, és az illetőtől meg az Úrtól is bocsánatot kertem gondolom enyhébb lesz a túlvilági bünti.

De a végén a pokol után kinezem hogy nem a menybe kerülök hiába igyekszem azóta a tisztább becsületesebb életre. Hanem visszaküld, tesztelni. Tanultam e belőle? És nem kell tudnom róla csak itt bent a szívben érezzem és ertsem mi miert nem jó.

Ezt én méltóbbnak tartom.

Hogy ezekért nem kell az orokke valóság ig bűnhődnöm, és a bűnökért nem elég egy bocsanat.

Pl nem egy megeroszakolos sztori van asszem a jehovaknál de mindegy melyik keresztény szektánál. Hogy elkövet valamit és az áldozatnak meg kell bocsájtania mert a bűnös bocsánatot kert…

Én inkább szenvedek a tűzben, ami jár az jár. És újjászületnék hogy egy teljesen tiszta életet eljek

A keresztény mennyország nem azonos a nirvanával. Az egyén a mennybe jut, de nem válik egyé az istennel. A megvilágosodott igen. Jobban mondva ráébred, hogy mindig is része volt az istennek, az sosem hagyta őt magára.

Ami ezt a felismerést akadályozza, az a téves képzet, amit az érzékek, érzések, és gondolatok általi tapasztalat mutat, miszerint az ember, és az isten elkülönültek egymástól, vagy éppen az, hogy nincsen isten. Ha az egyén nem ismeri fel életében a valóságot, akkor olyan cselekedeteket fog halmozni, amik a lelkét nem engedik eggyé válni az istenséggel, hanem visszarántják a körforgásba. A körgorgás addig tart, amíg az egyén meg nem tapasztalja az igazságot. Ha ez nem megy most, akkor újra megszületik, és ismét meglesz az esély rá, hogy megtapasztalja. Ez nem cél, hanem lehetőség. Az istenség senkit nem kényszerít, vagy késztet, hogy ezt elérje, de a lehetőség nyitva van. Senkit sem büntet, aki nem él a lehetőséggel. Az emberek épp eleget büntetik magukat a tetteik által.

A tapasztalás nem cél. Akadály. Ha a látszólagos valóságot tapasztalja meg az egyén, akkor azt látja, hogy minden különbözik az istentől, ő maga is. A valóság ennek az ellentéte.

Teljesen mindegy, hogy te mit gondolsz, keresztény vagy, vagy Hindu, úgyis csak egy vége lesz mindenkinek. Meghalsz és kész.

Tehát csak annyiban számít, hogy mivel nyugtatod a saját lelkedet, ha még nem állsz készen a valóságra.

És ezért sem szabad másokat térítgetni, mert a lelkükbe gázolsz bele.

Az más kérdés, ha valaki pl. A gyermekére akár ráerőltetni egy vallást, és ez sajnos gyakori, de tiltani kellene.

Nekem is van olyan ismerősöm, aki annyira sikertelen az élet minden területén, hogy jobb is, hogy hisz a túlvilágban, mert így van miért élnie. Ha szembe nézne a saját nyomorával, már felkötötte volna magát.