Azt mondta egy látó nekem, hogy nem így terveztem az életem. Ti mit gondoltok erről? Többi lent.

Szerintem ezzel mindenki így van, pláne, hogy a "korszellem" is az úgynevezett FOMO, azaz a félelem, hogy lemaradsz a többi útról, amikor valami mellett döntesz. Mert a ma emberének nagyobb a választási lehetősége, és az élet csupa döntés, amiért te vagy felelős. De ez illúzió, hiszen ha nem döntesz, az is egy döntés és azért is felelős vagy. Úgyhogy szerintem akkor már jobb akár rosszul dönteni, és tanulni belőle, aztán kijavítani, mint félelemben élve halogatni és elásni a tálentumokat.

Gyerekek mellett is lehet ám továbbképezni is magadat. Nekem van kettő, hármat meg "lízingelek", mert mozaikcsalád vagyunk, de már 3 hós koruktól dolgoztam - persze ehhez olyan végzettség és némi mázlival olyan munka kellett. És van két barátnőm is, akik egyetemet végeztek gyed/gyes alatt több gyerek mellett.

Tudom, hogy a kisgyerekes korszak nehéz, mert valaki folyton rád van tapadva, pláne amikor még félkézzel tudsz csak főzni és végig visít, amíg vécére mész... de ez csak egy korszak és egyre hosszabb lesz a póráz köztetek. És valahol meg kicsit irigylem azt, aki teljesebb szívvel tudott csak a gyerekeire koncentrálni, mert én meg most gondolom úgy, ha születne még gyerekem, már nem annyira kötne le a munkám. Persze ezt is ki tudja élesben, mihez lenne türelmem :) De a bezártsággal 15-20 éve itthonról dolgozva viszont semmi bajom nincs (ez az én horoszkópomból látszik is :) és már gyerekkoromban is visszavonulva alkotós voltam). Bőven elég nekem az a szocializáció délutánonként, amikor vinni kell a srácokat ide-oda meg ha a barátaimmal sikerül találkozni, a munkámra meg sokkal jobban tudok egyedül koncentrálni és sokkal inkább élem meg ezt szabadságként, mintha idegenekhez kellene napi 8 órában alkalmazkodnom.

Szóval nincs tuti recept vagy vezetés az életre. Jók ezek az ezoterikus mankók, akár játékból, akár komolyabban, de inkább önismeretre, és érdemes fenntartással kezelni (teszteld le józansággal, és a jót tartsd meg, a rosszat vesd el) és végső soron benned van az iránytű, arra kell hallgatni. Minden döntés általában a legjobb, amit az akkori éned az akkori tudása szerint annak ítélt. Aztán persze változunk és változtatunk. De érdemesebb előre nézni, mint hátra - hátra csak annyira, hogy ne ragadj benne rossz mintákban.

#10

De mi az, hogy valaki nem bírja a "bezártságot"?

A gyerekvállalás nem ezzel jár?

Aha, inkább dobja be minél előbb a gyereket a bölcsibe, hogy ne kelljen még véletlenül se tölteni vele időt, hagy ne lássa az anyját egész nap nagyon max 5 órát 😂🤣

Komolyak vagytok, de tényleg.

Korábbi beírásomra utalva (4) itt nyilván nem az a gond, hogy valaki bezártságot érez, esetleg utólag megbán valamit az élete folyásával kapcsolatban. Másképp kellett volna irányítani dolgokat stb.

Ami szánalmas, hogy valaki ilyen asztrológiás marhaságokban hisz, vagy egyáltalán tekintetbe vesz. Tovább megyek, ez már felveti mentális problémák, épelméjűség kérdését.

Viszont melyik gyerek szeretne egy bolond mamát? Ebből még további gondok is lehetnek. Akkor viszont itt nem asztrológusra van szükség, hanem pszichiáterre.

"Én magasabb perspektívából tekintek az életre és aki az ezotéria kategóriába írogat valószínűleg hasonló szellemi síkon mozog mint én."

Ez nagyon jó. Bizonyítványt kiállottad.

Megoldható lenne, hogy ilyenek rám áldást ne osszanak?

Van egy problémám, én még annál is magasabb fizikai síkon látom a bolygók mozgását.

Ez egy nyilvános felület, ahol bárkinek jogosultsága van véleményt nyilvánítani, kulturált keretek között.

Más kérdés, még az sem jelent sajnos garanciát, hogy valaki nem lesz igazságtalan törlés áldozata.

A kérdések kikerülnek a főoldalra is, ahol szinte felkínálják, hogy írjon bárki, aki akar.

Ennek tükrében különösen méltatlan, amikor valaki nem csak megkérdőjelezi mások internetes szólásszabadságát, de néha még el is tűnnek olyan beírások, ami azért annyira nem volt súlyos, csak még igaz is volt, túl bántóan igaz. Ez így nem korrekt.

Végre valami megnyugtató.

Azért azt se felejtsük el, hosszú pályafutás során találkoztam "érdekes" emberekkel.

Nyilván mindenki azt mondja: én vagyok a normális, más (lehet) bolond.

Ez ugyanúgy vonatkozik rám is.

Gondolkodni...