Tudok olyannal beszélni, akinek spirituális, tisztánlátò képessége van?

10# Nem. Ezt te illúzionáltad be. Én azt mondtam, a szenvedés betegség. Nem azt mondtam, hogy ezért vagy azért felesleges szomorkodni, hanem, hogy a kín, amit teremtesz magadnak, az oktalan. Ha nem éppen fizikailag megkínoznak, akkor nincs semmi okunk szenvedést teremteni magunknak. Vagy szerinted Jézus gyászolt, amikor meghalt az anyja? Szerintem konkrétan tudott vele beszélni halála után, nem hogy szenvedett volna, örült, hogy az anyja beteljesítette az életét.

Nem tudom milyen betegségre gondolsz, vagy mit mondtam róla, de ha azt mondtam, akkor azt megalapozottan, ha pedig nem, akkor ezt te látod bele ismét.

Nem szerintem ez a 3. életed. Akárhanyadik életed, ez nem vélemény, hanem megnéztem és láttam.

A lényeg testvérem, hogy amíg az arroganciádból és ignoranciádból építed az emberi kapcsolataidat akkor IS, amikor segítséget kérsz, akkor a sors nem fogja tudni neked megadni a kellő segítséget, mert tudat alatt elutasítod.

Valószínűleg nem én vagyok az első, aki felé kérdezés helyett megsértődtél.

Ez a baj. Magadról beszélsz, de egózól, és úgy beszélsz magadról, mintha minden létező, vagy legalább is minden emberként élő olyan lenne, mint te.

Nem mindenki olyan beteg, hogy szenvedést teremtsen, amikor elveszít valakit.

Segítek.:

"Amikor egy ember veszìti el a szerettét, nem tud vele többet beszélni, kommunikálni. Márpedig ez igenis szenvedést hoz, elindul egy gyászfolyamat."

Helyett.:

"Amikor én veszìtek el a szerettem, nem tudok vele többet beszélni, kommunikálni. Márpedig ez igenis szenvedést hoz számomra, elindul egy gyászfolyamat nekem."

Tudom miről beszélek, mert már halt meg olyan közeli családtagom, aki nagyon közel állt hozzám, sőt egyik legközelebb, és ő nevelt fel nagy részt. Még sem szenvedtem egy kicsit sem. Sőt örültem neki, hogy végig csinálta és halad tovább. Lehettem volna s lehetnék egészségesebb, de szenvedést nem teremtettem magamnak.

Amikor magadról beszélsz, tudd, hogy az te vagy, ne projektáld ki a te saját elmédet, minden emberére ezen a bolygón. Nem tiszteletteljes, sőt magaddal szemben még hűtlen is.

Ha nem vagy beteg, miért szenvedsz? A szenvedés jó? Akkor az nem szenvedés.

A szomorúság lehet jó, de ott nincs szenvedés. A szenvedés az konkrétan a rossz érzés/megélés valamilyen formája. Az hogy lenne jó, ami rossz? Ha rossz, miért tartod egészségességnek?

A szenvedés nem az élet, hanem a beteg elme velejárója.

Lehetnél nonstop boldog, de nem kell annak lenni, ahhoz, hogy ne szenvedj.

Ha számodra rossz a szomorúság, akkor azt is egészségtelenül éled meg, avagy betegen.