Ha "színház az egész világ", akkor hogy van, hogy valaki szeret a szerepében lenni valaki meg nem?
Egy lélek eljátsza, hogy ebben az életben ő az Aladár, egy másik meg hogy ő a Béla, és egyik szereti ezt az egész színházasdit, a másik nem.
Mindketten tudnak arrol, hogy ez csak egy szerep, de pl Aladár imád Aladár lenni, elvezi, hogy ő most Aladár, és 180%-ig belemerül az egészbe.
Közbe meg Béla ugyanúgy tudja mi a pálya, de úgy van vele, hogy ő nem akar játszani, nem is élvezi, és neki egy kényszer, hogy mégis kell.
Aladár úgy kezeli az egeszet, mint valami farsangot, ahol ő épp beöltözött Aladárnak, és milyen jó, Béla meg úgy kezeli, hogy be lett öltöztetve Bélának, mert ő nem akart beöltözni, meg amúgy is kenyelmetlen a jelmez, meg hülyén is néz ki, és röhej az egész.
Mi dönt abban, hogy a lelek így vagy úgy kezeli ezt?
Miért nem szeret az egyik "szerepelni", a másik meg élvezi a reflektorfényt (mintha lenne)?
Ha így lenne akkor senki nem szenvedne, mert mindenki átírja, ugy ahogy neki jó.
De mivel ennél joval tőbb ember szenved, feltételezem, hogy vagy nincs így vagy nem tudják higyan kell. Utóbbi esetben pedig felmerül a kérdés, hogy miért van elzarva előlünk hogy ezt megtegyük, azaz miért lenne valami lehetsďges, hogy aztán senki ne tudja negcsinálni/nagyon kevesen.
Az alapfeltevés nem tőlem származik. Én mondjuk látok benne igazságot. Sajnos.
Kinek mi...
Te biztosan jobban tudod. :-)
Mert akkor Te jobban tudod? Nem mindegy, hogy kitől jött? Miért ne lehetne megkérdőjelezni az igazságát?
Kezdésképp vezesd le, hogy miben hasonlít a világ és egy színház. Mert a színházakban színészek vannak, akiknek ez a hivatásuk. De ha xy Claudiust játszotta az nap, attól ő még nem lesz gyilkos. Hazamegy, szabadidejében éli a maga életét.
Ezzel szemben a világ, maga társadalmi konstrukcióival is a nagybetűs VALÓSÁG. Színészkedésnek írod azt, ha az ember betölt bizonyos szerepet, de mi alapján? Mire fel kettőződ meg a valóságot, feltételezel bármi valódibbat amögé, amit látsz?
#6 Megkerdőjelezheted az igazságát. Csak ne akard, hogy ugyanabban higyjek, meg egyetértsek.
Én sem várom el tőled.
#7 Igen, így is meg lehet közelíteni.
#8: ki mondta, hogy azt szeretném?
Feltettél egy kérdést. Most nem az őszinte véleményünk érdekelt, mert akkor ráderőltetem a véleményem?
A színház az egész világ kifejezés nagyon nem erre utal, ahogy már fentebb is kifejtették. Hanem az élet mindenütt felfedezhető apró alakoskodásaira.
Az, hogy ki hogyan éli életét, nem sokat változtat szerintem a végkifejleten, a bejárandó útján. Ami sokaknak gondterhes, nem hiába. Mások meg beleszületnek a jóba, és alig szenvednek. Ez a sors, a karma, stb. Amibe csak látszólag van beleszólásunk. De amin át kell menjünk, azt nem tudjuk megkerülni. Az élet egy iskola, és mindenki mást jött ide tanulni. Ez a reinkarnáció tana is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!