A lelkünk hogyan tudna fejlődni a nirvanáig miközben a viselkedésünk az részben tanult részben a személyiségünk formálja?

A lélek csupán a néző egy interaktív moziban, olyan megtapasztalásokkal körülvéve, amelyeket a szabad akarat illúzióján keresztül él azonosulva egy fizikai entitással. Ezt nevezhetjük megtapasztalásnak, bár egy lélek számára biztosan mást jelent egy élmény megélése, mint ahogy azt a saját bőrödben érzed most.

"Amit ti karmának neveztek az mind az egonk és a személyiségünk együttese alkotja amit még befolyásol a környezetben tanult viselkedési forma."

Az ego és a személyiség, a környezeti hatások csupán az út részei, amit ezen életed során meg fogsz tapasztalni, a játék része. Ez a lélek számára nem feltétlen meglepetés, mert előre láthatta ezt az életutat, a lényeg ennek a megtapasztalásán van, a "jó" és "rossz" egyaránt hasznos tapasztalat.

A karma csupán a folytatólagos dráma része, amit a lelkek egymással játszanak.

Egy bizonyos "szint" felett már nem vágysz a földi életre, és nem reinkarnálódsz. Az idő a lélek számára nem létezik, fölösleges időrendben tekinteni a fejlődés mivoltára.

Egyet biztosan tudok, amíg azon küzdesz/szenvedsz, hogy életed során elérj egy bizonyos tudatszintet, hogy tovább tudj lépni a földi mocsárból, addig biztosan itt a helyed (és nem beszélhetünk semmi tényleges lelki fejlődésről)!

Talán meg kellene érteni és elfogadni, hogy miért vagy itt, az lehet a továbbvezető út!

Ahogy én olvastam és gondolom:

A anyagi létezések közötti létben a szellemünk : az ÉN.

Az anyagi létben élő szellemünk : az én.

Az ÉN az igazi mivoltunk! Ennek a "lénynek" ,entitásnak, szellemnek kell fejlődnie amíg meg nem világosodik teljesen. Ezek vagyunk mi valójában!

Az ÉN-t a mindenségben csak a szeretet veszi körbe. Bármilyen viselkedést, gondolkodást,érzelmi hozzáállást csak konfliktusok megélésével,megtapasztalásával ,megértésével tudunk megváltoztatni,jobb irányba terelődni,fejlődni. Ezt az ÉN nem tudja ott ahol van megvalósítani ezért megalkotja a feladatát. Megalkotja azt a világot ahol azt a feladatot meg tudja tanulni. Megalkotja hozzá azokat az embereket(rokonok,ismerősök, családtagok,stb) és viszonyokat(munka,társadalom,baráti,stb) amelyek ennek a feladatnak a megélését ,megtanulását lehetővé teszik.

Majd mikor ez készen áll az "ÉN" leszületik (az általa kiválasztott anyához,apához,családhoz) mint "én".

A két én között az a különbség, hogy az "ÉN" ,életek alatt összeszedett tudásából,tapasztalatából,intelligenciájából csak azt hozza minimálisan magával az "én" tudatába,ami a kitűzött feladat teljesítéséhez feltétlenül szükséges.

Az "én" az emberi testeben és világban meg fog élni helyzeteket, konfliktusokat és ha megérti a helyzetet és megtanulja azt kezelni, tapasztalatot fog szerezni amivel a halál után ,visszatérve a "ÉN"-be "gyarapodni" fog és egy lépést tesz a megvilágosodás felé.

Amennyiben nem tanulja meg a "leckét" a feladat marad és újra le fog születni egy másik családhoz,egy másik rendszerbe (persze ezeket is az "ÉN" tervezi meg még a leszületés előtt ugyan úgy ahogy az előző életnél volt.) Csak úgy lehet tovább lépni ha megtanulta amit kitűzött.Amíg nem addig ugyan azzal a feladattal fog megszületni újra és újra.

Ha részletesebben akarsz erről olvasni ajánlom: Müller Péter : Kígyó és kereszt című könyvét.

Még egy szösszenet az előzőekhez! Érdemes elolvasni!

[link]

#4 voltam.

"A lelkünk hogyan tudna fejlődni a nirvanáig miközben a viselkedésünk az részben tanult részben a személyiségünk formálja?"

A viselkedésünk attól függ, hogy mennyire vagyunk tudatosak.

Ha a viselkedésedet a folyamatosan a tanult és a személyiséged formálja akkor te egyáltalán nem vagy tudatos.

Minél tudatosabb vagyok, annál kevésbé a tanult és ösztönös reakciók irányítják a cselekedeteim és a viselkedésemet.

Pl.: alapból nagyon ingerlékeny vagyok és könnyen kezdek el kiabálni az emberekkel. Beszól valaki a melóban, automatikusan elkezdenék kiabálni vele, de a másodperc töredéke alatt bevillan, hogy hetek óta ezen meditálok, próbálom legyőzni a tanult viselkedési formáimat, így nyelek egyet, elfordulok és kimegyek cigizni. A harag pedig egyszerűen elszáll.

Ez maga a tudatosság.

Ha minden egyes lépésedben képessé válasz erre a tudatosságra, akkor folytathatod az utadat tovább. :)