Hogyan lehet elérni valakinél, hogy a tudatalatti rossz beidegződéseit rossz viselkedéseit tudatosítsa magában illetve ezeken változtasson?

Nem könnyű kérdés. Egy haverommal jártam így. Felhívtam figyelmét a hibáira, és szépen fokozatosan lekoptatott. Pedig tudja rólam, hogy jóindulatú ember vagyok,

és ha nem támad rám adott személy, akkor kritikát is csak segítőleg szoktam közölni. Az ismerősöm személyeskedésnek vette, ezen kívül csak terelte a szót, és egyre ritkábban tartotta velem a kapcsolatot.

Én magam szívesen fogadom a jóindulatú kritikát, legfeljebb megvitatom, hogy mennyiben értek egyet az illetővel.

Nem értem én se, hogy ha valaki önmagától nem hajlandó bizonyos vonatkozásokban megváltozni, akkor mire fel akad fenn mások segítő kritikáján, főleg ha tudja, hogy adott ismerőse nem bántásból közli...

Ha túlérzékeny is egyben, akkor arra is érvényes, hogy vagy önmaga megoldja, vagy fogadja el, hogy más segít neki változnia. Úgy gondolom.

De hogy miként lehet változásra a környezetünkben élőket, az általában nehéz kérdés, amennyiben kamasz korú, vagy nagykorú az illető.

Köszönjük a közhelyparádét,második válaszoló!

Ezt sajnos neki kell belátnia,hogy változtatnia kell. A személyisége a sok nehézség miatt alakulhatott így,hiszen írod,hogy jólelkű amúgy,tehát nem valószínű,hogy ő egy rossz ember vagy direkt meg akar bántani. Mondok a saját életemből egy példát:

A nagyapám detto ugyanilyen volt,mint a párod. Mondtuk neki rengetegszer szépen,néha csúnyábban kértük,hogy próbáljon egy kicsit változni,mert nagyon bántó tud lenni. Ezekre ő csak mérgesen legyintett és volt olyan,hogy pár napig alig szólt hozzánk,teljesen elzárkózott tőlünk. Pedig tényleg nem akartunk neki rosszat. Aztán már nem kértük tovább,hiszen láttuk,hogy semmit nem ér. Szép lassan eltávolodtunk egymástól,se a gyerekek,se az unokák nem jártak el hozzájuk,nem beszéltünk telefonon sem. Emiatt Mama is megharagudott rá és nagyon viharossá vált a kapcsolatuk. Nagyapa egyedül maradt és felfogta,hogy mit tett. De itt még nincs vége,sajnos ez nem ilyen egyszerű. Pár hónap után összeültünk,ő maga kérte. Azt mondta,hogy szeretne változni,de ehhez segítségre van szüksége, nem akarja,hogy az öreg korát a családja nélkül kelljen eltöltenie. Kerestünk neki egy pszichológust terápia céljával. Nagyon nem akart menni,de nem volt más választása,a szeretteit nem akarta elveszíteni. Hosszú időbe telt,hiszen nem volt már olyan fiatal,sok minden történt vele,ami ilyenné formálta. 3 és fél év rendszeres terápia után teljesen átalakult. Ő volt,a régi jó tulajdonságai megmaradtak és a rosszak teljesen eltűntek. Lehet,ez most csúnya lesz,de hogy őszinte legyek,magam sem hittem,hogy valaha is megváltozik. Hiszen senkire nem hallgatott,megharagudott ránk,ha segíteni próbáltunk neki.

Ezzel csak azt akarom mondani kérdező,hogy valószínűleg a párod is szenved elég sokat. Le kellene ülnöd vele és megpróbálni rávenni,hogy kezdjen el tenni ezellen,mert a környezetét is bántja és magát is. Ha ezt is sértésnek veszi,nem tudsz mit tenni (szerintem)... El kell jöjjön az a pont,amikor már nem érzi elviselhetőnek,mert addig nem biztos,hogy jelentősen változtatna..

Kitartást neked,a párodnak pedig felismerést! :) Remélem,tudtam segíteni!

#4 Leírtam egy részletes történetet a saját életemből,nem értem,hogy miért lenne kifejtve a közhelyparádéd. :D

Ha arra ismertél rá a leírt szövegben,hogy "aki hülye,az is marad",meg "mindenki a saját sorsa kovácsa","ezen nem tudsz változtatni",akkor neked nagyon nem jött át a lényeg és nem vagy valami okos. Dehát ez a te gondod. :)

"Mindenki a saját sorsa kovácsa. Ezen nem tudsz változtatni. Aki hülye az is marad."

Kedves hozzászóló, téged be kellene rakni egy háborúval sújtott országba, vagy akár Magyarországon, ha visszaforgathatnánk az időt, és kisgyermek lennél -bár alap esetben NEM kívánom- pszichopata szülők gyerekének, aztán majd kinyílna a szemed a saját magad Pogácsált Pogácsa agyad valóságáról...

Előző, csak most kezdtél e kérdésnél pontosan fogalmazni - ebben már sok igazság van, én is nagyjából így látom, ahogy MOST AZ ELŐBBINÉL megfogalmaztad meglátásod.

Ahogy először odavetetted a sablonos, túláltalánosított mondást -amiből kihagytad a nehéz körülmények között élőket, akik NEM tehetnek sorsukról, és kihagytad először azt is, hogy aki megtehetné a körülményei miatt, hogy javítson helyzetén, mégse teszi (ő már tehet az aktuális problémáiról)-, addig az féligazság volt. Márpedig a féligazságok még a hazugságnál is veszélyesebbek.