A meditálás után történő meglátásokkal érdemes foglalkozni?
Pl hogyha észrevettem hogy valaki mástól bocsánatot kéne kérnem valamiért. Vagy valakinek segítenem kéne. Viszont az illetőnek nem tudom ezeket kimondani, mert azt érzem hogy a múltunk miatt nem tudok engedni a saját igazamból.
Ilyenkor valahogy érdemes azért próbálkozni? Vagy inkább tovább kell meditálni és valamikor elég erőm lesz kimondani azt amire már rájöttem?
Talán az a fő kérdésem hogy a meditációból lesz erőm is? Vagy csak jobban átlátom a dolgokat?
válasza: válasza:Nem tudom mi a célod, de azért leírom.
Nem kell velük foglalkozni.
Mint megfigyelő legyél jelen ragaszkodás, sóvárgás nélkül, de végig a tudatodnál maradva, hogy lásd, mi-miért történik.
Ahogy mélyül a meditációd, érzések, érzetek, egyéb jelenségek is meg fognak jelenni.
Ebben az esetben is legyél szimplán, mint személytelen megfigyelő jelen, ugyancsak tudatosítva, hogy mi-miért történik.
Mintha a moziban ülnél.
Ahogy még mélyebb lesz a tapasztalás, meg fogod tapasztalni, milyen az, amikor “se kép, se hang”.
- Ez a fajta üresség arra való, hogy a maradék vágy, sóvárgás is elmúljon. -
Ha valóban nincs benned vágy és sóvárgás semmi iránt, akkor annyira kitisztul majd az elméd, hogy látni fogod, ahogy a természettörvények (sóvárgás, ragaszkodás, események, folyamatok és következményei stb.) működnek.
És nem csak látni fogod, hanem valóban meg is érted!
A meditáció által, vagyis, ahogy igazán kitisztul az elméd, végül olyasfajta nyugalmat, derűt, felszabadultságot, szabadságot fogsz tapasztalni, hogy még a halálfélelem is elmúlik.
Ezt nem lehet szavakban leírni.
válasza:A meditáció közben igyekszem erre törekedni, amiről 2-es ír. Néha van olyan hogy gondolatok közt szüneteket tapasztalok, bár ez szerintem messze van az ürességtől.
A meditáció befejtével viszont úgy tűnik mintha jobban átlátnám a dolgokat. Erről beszélt azt hiszem Chong An Sunim az egyik videóban. A látás általi megszabadulás . Vagy valami ilyesmi. Viszont nekem úgy tűnik ez hogy hiába látom jobban, mert még mindig nem változik semmi.
Az a helyzet viszont hogy én ezt az egészet egy tehernek élem meg, és az illető még rokonom is. Régen történtek dolgok (mindkettőnk részéről) amiket szerintem egyikőnk sem tudott elengedni, és így mérgezi a jelent ha épp együtt kellene csinálnunk valamit.
Hát valami majd csak lesz, de egy egyenlőre nem tudok odaállni elé és kimondani pár tök egyszerű mondatot.
A meditációt se régóta csinálom, és lehet idővel változnak a dolgok.
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek ment a zöld :)
válasza:“Az a helyzet viszont hogy én ezt az egészet egy tehernek élem meg, és az illető még rokonom is. Régen történtek dolgok (mindkettőnk részéről) amiket szerintem egyikőnk sem tudott elengedni, és így mérgezi a jelent ha épp együtt kellene csinálnunk valamit.”
Teher egy gondolat és érzelmi állapot, ami abból fakad, hogy még az a hiedelem van benned, hogy
- én vagyok a test, testi érzet,
- én vagyok az érzelem,
- én vagyok a gondolat,
- én vagyok az észlelő,
- én vagyok az, aki tudatába kerül a tudatosságának és a fenti dolgoknak.
De tapasztalni fogod, ahogy mélyül a meditációd, hogy a fentiek, folyamatok részei, mely műveletekből és műveletvégzőkből áll.
Az egész folyamat állapotok és a helyzetek váltakozása.
De te már nem vagy jelen bennük.
válasza:Még nem olvastam, de megtaláltam majd lehet elolvasom (csak nem nagyon szeretek olvasni). Itt a gyakorin is olvastam már pár dolgot, de inkább videókat néztem amik alapján kipróbáltam. A meditáció számomra egy egyszerű figyelés, egyféle tér érzékelés.
Abból indulok ki, hogy ami megfigyelhető az semmi nem lehet az, amit a meditációban keresek. Tehát mindent el kell engedni, és ami marad az a (tudatos jelenlét) a lényeg. De ezt nem lehet megfigyelni, mert ebben a térérzékelésben történik a megfigyelés.
Viszont ez nagyon magas szint, amiről írsz. Nem igazán hiszem hogy egyhamar eljutnák ennek a közelébe is :)
válasza:“A meditáció számomra egy egyszerű figyelés, egyféle tér érzékelés.
De ezt nem lehet megfigyelni, mert ebben a térérzékelésben történik a megfigyelés.”
Ezt a (tér)érzékelést is tudatosítanod kell, illetve nem szabad ragaszkodni, sóvárogni utána.
Így csak létezik önmagában.
válasza: válasza:"A látás általi megszabadulás" másképpen fogalmazva a tudás általi megszabadulás. Látás vagy tudás, teljesen mindegy, mert amit látsz azt tudod és amit tudsz, azt látod. Itt viszont már nem zavar be semmi vagy csak kevés dolog. Teljesen tiszta a képernyő, nem fut rajta semmi és pont ekkor történnek a felismerések. Ahogy átkapcsolsz, egy teljesen más összefüggésben látsz rá a dolgokra. A figyelemben feladod hogy bármi is érjen, minden kikapcsolsz, csak az marad, amit figyelsz, de ez ki is üresít. Az üresség azt jelenti, hogy egyre tisztább a képernyő, amiben ténylegesen meglátod a dolgokat, de nem (csak) a saját elmebéli konstrukcióidat. Nem egy-két nap, amíg ezeket leépíted. Karmától is függ, hogy mennyire fejlett a tudatod, mennyire vagy törekvő, évek-évtizedek, kinek mi. A következetes gyakorlás elhozza az eredményt. A figyelem az egyetlen dolog, ami által figyelhetsz és kiüresítheted magad. Aztán hogy mi lesz a figyelem tárgya, azt te döntöd el. Az egó nem bír figyelni.
Az elengedést sokkal jobban meg lehet érteni, ha megengedsz mindent a jelenben létezni, sajnos a kellemetlen dolgokat is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!