Női (tehát passzív, el/befogadó) energiaként érdemes tűrni egy megalázó helyzetet?
A magáért való kiállás kényszerét, tehát a maszkulin viselkedést ugyanúgy életkudarcként fogja fel az illető. Vezethet-e ez egy új sorshelyzethez vagy marad élete végéig a megaláztatás, ez az ő sorsa?
Na jó, tehát végülis rólam van szó: ha úgy kell már kérni, hogy könyörögni kell érte, akkor már nem is esik olyan jól esete. Szeretném elengedni magam, csak érezni, hogy zuhanok és zuhanok és élvezni, hogy megtartanak. De mi van, ha nem tartanak meg, akkor hová fogok zuhanni? Lehet ennek pozitív kifeljlete is, vagy minden esetben negatív?
Az önbecsülés fog megtartani ha engedsz a "kényszernek" és a jövőben a környezet is ezt fogja visszatükrözni,így nem csinálsz magadnak sorsot áldozati szerepekből....sem női sem férfi minőségként nem kell eltűrni megalázó helyzeteket,ha ott van a "harag" mint felhajtóerő és jogos érzelem,ez nem "életkudarc" hanem az energiák átlendítése,a gödörből való kimászás fegyvere....
Ha te azt várod,hogy jöjjön valaki és a sztereotíp férfimintától mentesen elkapjon ha elengeded a belső kontrollt akkor az angyali létezők közt kell keresgélned..A színpadunk másról szól,itt mindenki bukdácsol és ha nincs elég bátorságod szembenézni a sötétebb enegiáiddal (vagy a környezetből meríteni) akkor bizony eltaposnak..
Energetikailag az indíttatásukra tudatlan személyeknél ez ellenpóluskeresésben fog kicsapódni...Az áldozat vonzza a szadistát, empátianövesztésre az erőszakos a gyengét és teszik ezt egészen addig amíg valamelyikük felismeréseiben meg nem érik az elengedésre...
itt tudattalan mintákat követsz és bármikor átírhatod...
Asszertív típus vagyok, se nem áldozat, de agresszív se. Ha valami fontos, simán beleállok a konfliktusba, bár kevés dolgot tartok fontosnak, és általában már azt is kudarcként élem meg, ha eljut a dolog egy olyan szintig, ahol már személyesen kell konfrontálódni valakivel, szeretem inkább a helyzeteimet úgy alakítani, hogy erre ne is legyen szükség.
De nagy elvárás lenne, főleg egy párkapcsolatban, hogy a nő, mint olyan elengedhesse magát, és ne kelljen gondoskodnia semmiről, legalább az adott helyzetben. Csak mondanom kell konkrétumot, remélem ettől még nem raknak át a családi kategóriába :D Tehát bemegyek mondjuk a párommal egy étterembe, akkor én passzív szereplő szeretnék lenni az egészben, a párom kommunikáljon a pincérrel, ő döntse el, hová üljünk, legfeljebb gyorsan odafordul, hogy jó lesz-e nekem. Ha probléma van ő rendezze le. Ne tegye fel a lábát az asztalra stb illedelmesen viselkedjen. Most ha én elkezdem utasítgatni, hogy vegye le a lábát, akkor az anyjává válok, nem a párjává. Meg hát a minimum, hogy ha elkezd vele flörtölni a női pincér, akkor azt is rendezze. Mondjuk vegyük a flörtölést. Egy ilyen helyzetben mit jelent, hogy "álljak ki magamért". Bármit is, attól már a helyzet egyszerűen nem jó marad, vesztettem a nőiességemből. Rászólok, hogy ne flörtölj a pincérrel? Megint az anyja vagyok. Azt mondom, hogy elment az étvágyam, és menjünk haza? Megint férfiként kellett reagálnom egy helyzetre. Vagy egy ilyen helyzetben mást nem jelenthet a magamért való kiállás, mint hogy ha nem vagyok elégedett a párom reakciójával, akkor szakítás. Így meg lehet hajkurászni a tökéletest, egy életen át.
Vagy egy másik példa, hogy pl apósomat az ő anyja mindig akkor utasította valami munkára, amikor tudta, hogy anyósomnak alkalmatlan (családi ünnepek, vagy hétvégi program miatt). Ilyenkor ha anyósom még ki is áll magáért, akkor is milyen már az egész. Jó megjelenik, ahol kell, az anyját meg elhalasztja, de látszik, hogy lelkiismeret furdalása van, megy a duzzogás. Apósomnak magától kéne eldöntenie ezt. Anyósom nem csak azt várja el nőként, hogy jelenjen meg a programokon. Mivel neki kellet kiállnia ezért vesztett a nőiességéből. Szerintem. De ha meg nem akar kilépni a női szerepéből és rábízza magát 100% az apósomra, akkor marad az a verzió, hogy az anyukája teljesen igába hajtja, anyósom meg le van pattintva egész életében.
Ezek hétköznapi példák és még mindig a rossz mintákon van a hangsúly..ezt akarod mélyíteni?Egyik férfi sem a hatékony életvezetés vagy irányítás mintapéldája...Szerintem nyugodtan lehetnél állandó passzív helyett időnként aktív nőies minőség,ráboríthatod az asztalt a párodra és akkor nem kerülnél apósod csapdájába..vagy végleg kilépsz ha meguntad ez rajtad áll..
És nem a tökéletest kell hajkurászni csak egy felnőtt férfit..
Szívesen.. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!