Lehetséges, hogy utolért a karma?

A karma törvénye

A KARMA TÖRVÉNYE az az egyetemes törvény, amely az összes lényre hat, főleg a dualitáson keresztül (például fájdalom és öröm). E törvény alapján, minden gondolat, szándék, szó vagy cselekedet, amit a durva illetve kifinomult testeink által cselekszünk, vissza kell térjen hozzánk. Az élet olyan, mint egy tükör, mely visszatükrözi felénk mindazt, amit mi kibocsátunk, hogy aztán láthassuk tükröződésként a körülöttünk lévőkben. Ha rosszat teszünk, ugyanúgy nekünk is rosszat tesznek. Ha szeretünk, hasonlóképpen minket is szeretni fognak. Egyszerűen tehát, amit mi teszünk másokkal, ugyanolyan arányban később velünk is azt teszik majd.

Ennek a törvénynek a segítségével megtanulhatjuk azt, hogy ne hibázzunk. Amikor szenvedünk, megérthetjük, mit éreznek mások, amikor mi cselekszünk úgy, hogy ők szenvedjenek. És fordítva, amikor boldogok vagyunk, megtapasztalhatjuk, mit éreznek mások, amikor boldoggá tesszük őket. De általában a karma törvénye segítségével tanulni – hosszú és fájdalmas folyamat. Ezért minél tovább haladunk a spirituális gyakorlásban, annál hamarabb túlléphetünk a karmikus behatároltságon és tudatosan fejlődhetünk a végső cél eléréséig, a végső felszabadulásig.

Ok és okozat

Bármely cselekvés, gondolat, szándék annak megfelelő és arányos hatást vált ki. Minden eredmény valamely okból ered. Minden impulzus előbb vagy utóbb visszatér ahhoz, aki gerjesztette. Az életünk során velünk történő egyetlen esemény sem véletlenszerű.

Bármilyen esemény, kellemes vagy kellemetlen, hűen tükrözi múltbeli gondolatainkat vagy cselekedeteinket, szavainkat vagy szándékunkat. Ezért soha nem beszélhetünk igazságtalanságról, és nincs bocsánat az elkeseredésre, rosszaságra, féltékenységre, kevélységre, mert ezek nem mások, mint a múltban általunk elkövetett cselekedetek hatásai.

A továbbiakban nézzük, hogyan történik ez a folyamat. Patandzsali a „Jóga szútrák”-ban magyarázza azt, hogy karmikus cselekedeteink sokasága gerjeszti előző és jövőbeli életeink minden tapasztalását. Ez a Patandzsali által említett karmikus raktár az emberi lény okozati teste. A kauzális (okozati) testünk úgy működik, mint egy univerzális (kozmikus) számítógép, hűen feljegyez minden cselekedetet, gondolatot, szándékot, szót vagy tapasztalatot, amit a lélek inkarnációi során a Földre vetített. Ezek a cselekedetek bizonyos szubtilis bevésődésekként, úgynevezett SAMSKARÁK-ként raktározódnak. Ahogyan magnószalagra rögzíthetünk bizonyos hangokat, ugyanígy cselekedeteink, vágyaink, tapasztalásaink is, hűen és azonnal feljegyzésre kerülnek szubtilis benyomások, samskarák formájában kauzális testünkben, és ezek a samskarák ebben vagy jövőbeli életeinkben kifejezésre jutnak.

Ez a folyamat addig történik, amíg meg nem tanulunk elkülönülten, kötődések nélkül cselekedni. Amikor nem létezik többé egónk által diktált kötődés, többé nem jegyződik fel semmi, és ha már nem léteznek szubtilis bevésődések, samskarák, nincs szükség újabb reinkarnációra. A szalag letörlődik, és mi teljesen szabadokká válunk.

A szellem soha nem tapasztalja a karmát

Úgy tűnik, hogy a Mindenható illúziójának (MAYA) ereje révén a szellem fogságban van a különböző testekben. A szellemhez legközelebb álló test, a kauzális, vagyis az, amelyben a karmikus bevésődések, a samskarák vannak elraktározva. Ezt követi a BUDDHI, vagyis a tiszta intellektus.

Ez a két test együtt marad a szellemmel akkor is, amikor az elhagyja a fizikai testeket, amelyeket megnyilvánít. Eképpen a kauzális test és a Buddhi, amit léleknek nevezhetünk, elkisérnek bármely életünkbe, legyen az jelen, múlt vagy jövőbeli. Az új reinkarnációban a szellem és lélek egy új mentális kombinációt és egy új fizikai testet gerjeszt. Ezt követően ezeknek az új életeknek a cselekedetei íródnak fel hűen a kauzális testben.

Ezen feljegyzett szubtilis bevésődések képezik a jövőbeli reinkarnációk behatároló tényezőit, melyek a karma törvénye révén valósulnak meg. Tehát fontos, hogy megjegyezzük és megértsük, hogy a Szellemnek nincs karmája, és nem is tapasztal meg semmilyen karmát. Ő a lény középpontjában van, fix, tökéletes, változatlan, örökkévaló, mozdulatlan. A kerék forog, a játék a szabályokat követi, de a Szellem az isteni boldogságban pihen, a legvégső középpontban, időn és téren túl. Ezáltal a látszólag különálló életek mégis össze vannak kötve a kauzális test és a Buddhi (tiszta intellektus) által, amelyek közösek bennük, és ezek felelősek a cselekedetek hű feljegyzésért és az összes cselekvés hatásainak megkülönböztetéséért, ami a felszabaduláshoz, a végső igazsághoz vezet.

Patandzsali kifejtette, hogy ezek a karmikus rögzülések a tudatlanságból (AVIDYA) és a fizikai testünkkel való azonosulásból (ASMITA) erednek. A Jóga-szútrákban ezeket Patandzsali a szevedés gyökereinek nevezi. Az igazi, isteni Önvalónk tagadása arra késztet, hogy cselekedeteink eredményeit, gyümölcseit keressük, ami szubtilis bevésődéseket, samskarákat gerjeszt, melyek majd a megfelelő időben jövőbeli tudatlanságunkat és kötődéseinket eredményezik. Így a bűvös kör folytatódik, tapasztalatok és szenvedések által, mindaddig, amíg végül fel nem ismerjük múlandó és téves azonosulásunkat. Ettől a pillanattól indulhatunk neki reménnyel telten a felhalmozott KARMA tudatos elégetésének, ahelyett, hogy folytatnánk felhalmozását tudatlan cselekedeteink által.

Mennyire és hogyan befolyásol a múlt?

Patandzsali úgy magyarázza, hogy amíg a tudatlanság forrása (gyökere) bennünk él, számos, különböző szociális osztályokban megélt életre, változatos tapasztalásokra van szükség ahhoz, hogy a tudatlanság elfogyjon. A gyökerek arra a samskarákra vonatkoznak, amelyek meghatározzák a test típusát, kinézetünket és a személyiséget a következő életben, hogy optimális körülményeket biztosítsanak ahhoz, amit abban az életben meg kell tanulnunk.

Tehát a lélek választja meg a nemet, a szülőket, a test és az értelem erősségeit és gyengeségeit, a különböző tapasztalatokat, vagy elsődleges irányultságukat az életünk során, fontos párkapcsolatokat és néha életünk időtartamát is. A karma törvénye alapján mindezek a tényezők a születés előtt meg vannak határozva. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az egyénnek nincs esélye arra, hogy túllépjen rajtuk és megváltoztassa ezeket a behatároló tényezőket, akár saját spirituális erőfeszítése révén, akár az Isteni Kegyelem megnyilvánulása által. Ugyan életünk legfontosabb eseményei egyéni cselekedeteink által előirányzottak, saját szabadságunk nagymértékben függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek igénybe venni szabad választási lehetőségünket és képesek vagyunk-e határozottan és konzekvensen reagálni bizonyos történésekre, másként, mint ahogy a karma meghatározta volna. Tehát amikor megtanulunk elkülönülten, kötődések nélkül cselekedni, megbocsátással, megértéssel, szeretettel viseltetni a körülöttünk levők iránt, megszüntetjük a karmikus körforgás fenntartását.

Amikor főleg gyűlölettel, kevélységgel, rosszindulattal, egotikusan, arroganciával, intoleranciával, túlzott ragaszkodással reagálunk, folytatjuk a karma gerjesztését, úgy saját magunk, mint környezetünk számára, akiket cselekedeteink által befolyásolunk. Jelen tapasztalataink múltbeli viselkedésünktől függnek, a jövőbeliek pedig JELEN és múltbeli hozzáállásunktól.

Transzcendálhatjuk-e a karmát?

A legfontosabb csomópont, ahol végérvényesen meg lehet változtatni és transzcendálni lehet a behatároltságokat, mindig a jelen pillanatban van. Természetesen nem minden samskarát lehet egyetlen élet alatt megszüntetni. Egy részük a jelen élet kifejeződésére és individualizálódására lett kiválasztva. Amikor ez a kiválasztott karma-rész kiegyenlítődik, az egyén szabaddá válik és képes lesz arra, hogy elhatárolódjon, elkülönüljön a fizikai testtől. Addig viszont sokszor a fizikai test által behatárolt, hogy elégesse karmáját. Ebből a szempontból háromféle karma létezik:

1. Az a teljes karma, ami a kauzális testünkben van elraktározva azért, hogy a jövőben el legyen égetve.

2. Az a karma, ami egy bizonyos életre lett kiválasztva, hogy abban fogyasszuk el.

3. Az a bizonyos karma, amit a jelen élet bármely pillanatában elfogyaszthatunk.

Amikor tudatába kerülünk annak, hogy a karma törvénye hogyan hat, sokkal könnyebb lesz sorsunkat ellenőriznünk. Ugyanis, ha ráébredsz arra, hogy az a probléma, amivel most szembesülsz, egy múltbeli hibád következménye, sokkal könnyebben cselekedhetsz a hiba kijavítása érdekében, változtatva magatartásodon, vagy ráébredve arra, hogyan hozhatod helyre.

Hogyan keletkezik a karma?

Felvetődhet bennünk a kérdés, vajon tulajdonképpen hogyan kezdődött ez a karmikus játék. Hogyan és főleg miért jelent meg az első samskára? Az emberek nagyon sokszor feltették ezt a kérdést a megvilágosodott mestereknek és guruknak. Mind azt felelték, hogy erre nem lehet szavakban válaszolni, de a válasz megtapasztalható a racionális gondolkodás teljes transzcendálásával, átlényegítésével. Mégis, ha szavakban szeretnénk kifejezni, a következőket mondhatjuk:

„Amikor a tudat kapcsolatba kerül az anyaggal, egyidejűleg megszületik a tudatlanság is. Ekkor kezdődik a relatív formával való azonosulás, és fokozatosan, egyenként megjelennek a samskarák. A vonzás és taszítás különböző formái különböző mértékben jelen vannak a fejlődés legkezdetibb szakaszaiban is, az ásványi, növényi, állati szakaszban, végül az, aki elérte az emberi formát (természetesen miután végigment minden szakaszon), magában hordozza az előző fejlődési szakaszok lenyomatait, még ha ezek többsége látens formában van is jelen. Például a nyugati pszihológia is elismeri, hogy az állati ösztönök jelen vannak a tudattalanunkban; időleges megnyilvánulásuk a bennünk jelen lévő, fejlődésünk során felhalmozott samskaráknak tudható be.“

Miközben különböző létformákon megy keresztül, a lélek fokozatosan fejlődik. Az emberben ez a fejlődés szándékai, szokásai és magatartása megtisztulásán mérhető, amíg egy olyan magas fejlődési fokra nem jut, amikor is képes lesz a látens állapotban benne levő isteni lény kinyilatkoztatására.