Ez így élet - napi 8 vagy 12 óra meló a semmire, semminek?

6 Heti 4x4 órára még nagyon nincsen kész a világ. Se nincs eléggé robotizálva a termelés, se mentálisan nem érett még meg rá a tömeg (igen direkt nem társadalmat írtam).

Már az is hatalmas előrelépés lenne ha fizetés vesztés nélkül 5x6 órás munkahetet képesek lennénk összehozni. Egyes országokban már aktívan tesznek is ezért, máshol viszont sokkal rosszabb a helyzet mint hazánkban és ez sajnos sokkal gyakoribb.

Az hogy az emberiség ennyi hasznos holmit,kacatot,szolgáltatást,infrastruktúrát akar használni,fenn tartani + ételt termelni, a gazdaságot növelni a végtelenségig (ami amúgy lehetetlen) és mind ezt úgy hogy jól profitáljon bizony rengeteg munkaerőbe kerül.

Kérdező ha nem tetszik akkor aktívan tegyél azért hogy változzon. Tanulj új szakmát. Lehetőleg figyelembe véve azt hogy mit csinálnál szívesen, mire lennél képes, és mennyi pénzre van szükséged.Esetleg tanulj nyelvet és költözz el külföldre. Szerencsésnek mondhatod magad ilyen szempontból hisz az Eu-ba születtél tehát bőven van választék és jogi akadály (határ) nincs előtted.

Én ha a régi diákmunkámat a Mc-t is bele számolom akkor most fogok 3. jára szakmát váltani. Minden egyes váltásnál több pénzt kerestem már kezdéskor, hozzám közelebb álló ezáltal kényelmesebb munkát végeztem. Sőt még a munkaidőm is csökkent.

Tehát nekem az a véleményem, tapasztalatom hogy ha valaki képes a panaszkodásra akkor a változtatásra is. Csak sajnos az sokkal kényelmetlenebb mert több energia befektetésbe kerül.

A városi élet megeszi az emberek szabad idejét. Napi 2 óra elmegy utazásra, még ha boltba kell menni, az plusz idő. Otthon főzöl, takarítasz, megint idő. Marad 3 óra "szórakozni" a 8-ból. Ami általában döglés a tv előtt vagy önsajnálat a neten.

Keress home office melót, tízezreket spórolsz az utazáson és hogy nem járkálsz boltokba fölöslegesen. Nem beszélve az időről...

én azt hittem kiégtem, de úgy el tinglitangliztam az életben, aztán egy nő totál depresszióba taszított, de valahogy fel tudtam kelni, valahogy talpraálltam, és most sokkal jobban szeretem magam, konkrétan olyan videókat nézek hogy öli meg a fehérvérsejt a baktériumokat a szervezetben, hát nem király dolog? Valakik azért küzdenek és áldozzák fel magukat, hogy te egészséges legyél ...

Szóval ez lehet hülyén hangzik, de nekem egy trauma után sikerült valahogy jobban megszeretni magam, nem azt mondom, hogy most törd el a karod vagy ilyesmi, csak azt, hogy lehet csak azért érzed így magad, mert még nem tapasztaltad meg milyen is igazán szarul lenni. Amikor a padlón voltam a csaj elvesztése miatt, ha a rádióban meghallottam pl a "gyerekvállalás" szót, hiába voltam normális állapotban egyszer csak elkapott a sírás. Ja, és férfi vagyok, és nem tinédzser... szóval tényleg nagyon-nagyon a padlón voltam, ez nem az a tipikus szakítós brühühü volt amit a nők szoktak minden férfi után... még az öngyilkosság gondolata is sokszor felmerült.

Azt mondják, akit az istenek szeretnek:

1. Meghagyják gyereknek.

2. Adnak neki időt.

Ha belegondolsz, hány ember veszítette el a gyermeki mivoltát és ideje sincs semmire! Ez maga a pokol!