Mennyire kell spirituálisan fejlettnek lennem, hogy következő életemben egy magasabb szintű dimenzióban reinkarnálódhassak újra?

Ha létezik is a lélek és a reinkarnáció, még akkor is lényegében az 1esnek van igaza.

Te már nem születsz újra. Ezt értsd úgy hogy jelenleg se emlékszel az előző életedre, nem egyezik meg a két inkarnáció személye.

Ha te meghalsz akkor te végleg megszűnsz létezni hisz a 3 alkotóelemedből, lélek/test/egó(személyiség,szellem) 2 örökké megszűnik.

Még ha a lélek tovább is létezik és viszi magával a karmádat egy új inkarnációba, az nem te leszel.

Inkább ahhoz hasonlítanám mintha születne egy gyereked. Örököl valamit a "sorsodból", de más személyiség más test,tudat.

Az ő életével,nehézségeivel nem te fogsz megbirkózni, nem te fogod megélni, ettől függetlenül megkönnyítheted a jelenedben az ő jövőbeli útját. De ez olyan mint egy befektetés aminek pl csak az unokád fogja majd a hasznát látni.

"Még ha a lélek tovább is létezik és viszi magával a karmádat egy új inkarnációba, az nem te leszel."

Mivel maga a lélek (valamint szellemi szintű információ is) vagyunk, ezért halálunk után is tovább létezünk. Az igaz, hogy az elme és ego által működő személyiségünk megszűnik, de ez csak egy olyan apró rész, amit csak a fizikai létezésünkben használunk.

"A halálkor a tudatunk (amit a neuronok generálnak) megsemmisül, aztán a testünk is megsemmisül/elrohad."

Csakhogy, a tudatunkat a lélek generálja, ami (ahogy fentebb már kifejtettem) mi magunk vagyunk. Butaság azt képzelni, hogy a halott anyag teremt életet, vagy ébred öntudatra. Pont a fordítottja igaz, a lélek tartja fenn a testet és amikor elhagyja azt (halál pillanata) akkor a test (fenntartó energia nélkül) gyorsan bomlásnak indul. :)

"Mennyire kell spirituálisan fejlettnek lennem, hogy következő életemben egy magasabb szintű dimenzióban reinkarnálódhassak újra?"

Az álom hasonlatával lehet némileg körül írni hogy mi történik a test halálakor és hogy mik is valójában a dimenziók/létsíkok. Amikor az ember álmodik éjszaka, akkor egy álomvilág jön benne létre, ahol több álomkarakter is jelen van az álomban, és nekünk is van egy álomtestünk ami által benne vagyunk az álomban mint szereplő, tehát álmunkban lehet hogy egy szép környezetben éppen szerelmesek leszünk, de az is lehet hogy egy zord környezetben szörnyek üldöznek. Amikor felébredünk az álomból mit mondanánk mi volt valós az álomban? Semmi. Hiszen már ébren vagyunk az álom pedig csupán álom volt, de egy valami mégis valós volt az álomban, a figyelmünk ami teret adott a tudatalatti tartalomnak, ahol vágyak és félelmek öltöttek testet ezáltal és létre tudott jönni az azonosság az álombéli karakterünkkel. Tehát teret adtunk a képzeteknek miközben mi a figyelem voltunk nem pedig az álomtest. Aztán itt az anyaginak tűnő világ amiről kiderült hogy atomokból áll, az atomok pedig 99,99999999%-ban üresek, de maradjunk az egyéni tapasztalatunknál, tehát itt ez az anyagi világ, ahol minden mindennel kölcsönhatásban van, bármit teszünk is ebben a világban, az ki fog váltani belőlünk valamilyen érzést, jót, rosszat, semlegest... és rengeteg gondolatot. Mivel a testtel érezzük magunkat azonosnak, és a test által kiváltott érzésekkel és gondolatokkal vagyunk azonosságban, így mindig egy érzelmi/lelki állapotban vagyunk, de mi az ami valójában előbb van mint a gondolat és az érzés? A figyelem ami teret adott az érzésnek és a gondolatnak. Aztán elérkezik a testi halál, a test aminek érzékeltük magunkat halott, de a test által megélt érzések és gondolatok mint egy film még leperegnek, ez maga az elmetartalom amivel emberként azonosságban éltünk, egy életnyi történet ez, megélt érzések és gondolatok egymásba fűzve időrendben mint egy film, de ezt az életfilmet már nem egyéni szemszögből érzékeljük mint emberként, hanem mintha a figyelem itt nagyon éber lenne és mindenre rálátna, mintha a mindenség szemével látnánk az életünk történéseit, így nem csak azt érzékeljük hogy milyen érzéseket és gondolatokat éltünk meg, hanem azt is hogy a cselekedeteinkkel, másokból milyen érzéseket váltottunk ki, és emiatt újabb érzések kerülnek felszínre, mert ott lesz a bűnbánat ha ártottunk valakinek és a felemelő érzések ha segítettünk. Mire véget ér az életfilm nem marad semmi, a semmi pedig olyan mint elveszni/elmúlni, elmúlni pedig félelmetes, ezért az életfilm által keletkező érzelmi/lelkiállapottal fogunk megélni azonosságot, ha az kellemes akkor kellemes világba születünk, ha kellemetlen akkor kellemetlen világba, bárhová is születünk és bármilyen érzéssel élünk meg azonosságot, csak a figyelem ami valós, minden más ami létezik, csak időleges, de a figyelem az időtlen, benne jön létre az időleges létforma, azaz az idő és tér kombinációja, amit univerzumnak nevezünk, a Buddha ezt nevezte létforgatagnak, és karmának az érzésekhez való ragaszkodást ami új testet öltést eredményez. A bibliai történet pedig a tudás fájáról beszélt aminek ettünk a gyümölcséből és emiatt kikerültünk az édenből, ez a történet persze az akkori kor embereinek lett jelképesen szánva. A tudás fája az elmére utal, amiben létrejön az egyéni ragaszkodás hogy ez jó számomra az pedig nem, az érzések maga a gyümölcs, a mai napig ezt majszolja az emberiség és egyéni szemszögben elkülönültséget él meg az egység helyett, mert ragaszkodik a gyümölcshöz, az érzésekhez. Ha ráébredünk itt életünkben vagy a testi halál pillanatában hogy nincs mihez ragaszkodni, mert mi valójában a figyelem vagyunk, akkor szabadok leszünk, azaz ráébredünk hogy soha nem is voltunk fogságban. Hogy a spirituális zuhanás és felemelkedés a figyelem terében zajlott le és mi mindvégig a figyelem voltunk, világok létrejöttének és pusztulásának voltunk tanúi figyelemként. Ami vagyunk, AZ EGYTELEN FIGYELEM, aminek a terében gondolatfolyamok keletkeznek, míg a figyelem időtlen, addig a gondolatfolyam az időben létezik, és újra és újra azonosul egy érzelmi formával ami újra és újra testet ölt, így a létforgatagban létezik, ki van téve születésnek és elmúlásnak. Tehát visszakanyarodva a kérdésre, nem a személy vagy, nem a test által létrejött én tudat vagy, mert az a test halálával véget, ekkor a figyelem vagy a forrására ébred, azaz végső önmagára ami nem megnyilvánult (anyagtalan) lét tudat, lét érzet, egyszerűen fogalmazva VAGYOK, vagy pedig azonosságba kerül az emberi élet utáni érzéshalmazzal lelki állapottal és újra leszületik egy létformába, ahol újra kialakul az én ez a test vagyok képzet, és újra az érzelmek mozgatják ezt a testet, a karmikus programok, ami életről életre változik, míg az én tudat mindig új, tehát a személy nem éli túl a halált, de nem is valós, csak időleges tapasztalás halmaz amivel azonosság jön létre, és ez így leírva elég szörnyen hangzik, de ha ráébredsz hogy valójában te az örök figyelem vagy ami teret adott mindennek, akkor az egész hasonló mint az álom, aminek álmunkban teret adunk, csak az álomtest rövid életű, míg az anyagi létforma tartós, és emiatt egyetlen valóságnak tekintjük. Tehát mind egyetlen létező vagyunk, az elkülönültség illúzióját megélve a létformákon áttekintve. Minden létforma egyetlen figyelem terében jelenik meg, és minden létformából egyetlen figyelem néz ki, majd ezt követi az azonosulás hogy én ez a test vagyok, ezt tapasztaltam, tanultam, ezt szeretem, azt nem stb, de ezek csak időleges dolgok, míg a figyelem időtlen öröklétű.

4 Nem értek egyet. A kérdésben önmagára utal a kérdező. Az én akik most vagyunk ennek a három dolognak az egyvelege. Ha ebből a tényezőből 2-t kiveszünk akkor az már soha többé nem lesz ugyan az.

Azzal se értek egyet hogy olyan kicsi része lenne az egyénünknek,személyiségünknek a test,tudat.

Rettentő módon megváltoztatná egy ember viselkedését, a világhoz vagy önmagához való hozzáállását, gondolkodásmódját ha egy rettentően ronda, rossz egészségű, gyenge fizikumú unintelligens testből átkerülne egy rettentően jóképű, makk egészséges, erőtől duzzadó intelligens testbe, vagy fordítva. Az is megváltoztatná az emberünk jellemét ha egy varázspálcával vissza vinnénk az időben és egy gazdag, szeretetteljes családból átraknánk egy nyomorban tengődő primitív erőszakos családi környezetbe.

Az hogy mi a lélek és mi nem az hit kérdése. Feltételezem ha létezik a karma akkor azt biztos hogy viszi magával.

Továbbá erősen kétlem hogy két leszületés között bármit is "használnánk". Hisz test, és anyagi létező hiányában konkrétan a vágyak,félelmek,fizikai,kémiai hatások/behatások nem léteznek.Mit használnánk,miért,hogyan és mire?

Arra utaló jelet még nem találtam hogy életünk alatt bármi más képes lenne a tudatunk tárolására, gondolkozásra, érzékelésre mint az agyunk.

Arra viszont rengeteg bizonyíték létezik hogy ezek mind befolyásolhatóak fizikai,kémiai,biológiai behatásokkal.

Szerintem ha van lélek nem ő generálja a tudatot. Inkább olyan kapcsolat van közte és a test között mint a hidrogén és az oxigén között. Egyikük se generálja a vizet. Mindkettőből szükség van a víz létrejöttéhez.

4-es!

"Csakhogy, a tudatunkat a lélek generálja"

Bizonyítékot mutass erre!

Ez csak hit, amiben te hiszel - semmi több.

Nincsen semmiféle reinkarnáció meg ilyen marhaság.

Az ember biológiai folyamatok összessége.

Az agyról roppant keveset tudunk, éppen ezért még felfogni sem tudjuk, hogy az érzések hogyan jönnek létre, bár már erre is van tudományos bizonyíték - de természetesen nem 100%-osan.

Pár napja olvastam a Bucsecs-hegységről, és az ott talált dolgokról.

Ez is, hogy mennyire igaz nem tudni.

Viszont azt írták ezzel az esettel kapcsolatban, hogy amit ott találtak az az emberiség történetét mutatta meg.

Hogy honnan származunk, és hogy miképpen vagyunk itt a földön.

Viszont ez akkora megrázkódtatás lenne az emberiségnek és annak hitrendszerének, hogy ezt nem merték nyilvánosságra hozni.

Illetve szinte alig lehet tudni valamit az esetről.

Utána lehet olvasni egyébként!

Szóval, ha ez igaz, akkor feltételezhető, hogy azért nem merték közölni ezt mert akkor kiderült volna, hogy nincsen Isten, nincsen lélek - ergo semmi sincsen.

Valakik alkottak minket és ennyi.

Majd létrehoztak egy csomó életformát.

És akik ekkora tudással rendelkeztek, azok tisztában is voltak milyen lesz az emberi faj.

Ugyanis csak az ember van olyan tudati szinten ezen a világon, hogy tudja, megfog halni egyszer!

Erre kellett kitalálni a vallásokat, és egyéb spirituális dolgokat.

Gondolj bele, hogy az emberek miképpen élnének ha tudnák, ténylegesen tudnák, hogy egyszer csak szimplán meghalnak, és akkor csak ennyi volt.

Nem lenne egy rakat embernek motivációja az életben.

Ki lett ez találva de nagyon.

Nem tudom biztosan 100%-ra, de ennyi bizonyíték tulajdonában, nyilván, hogy az ember egy biomassza ami ha meghalt az életben nem születik újjá.

És semmi lélek nem bújt az emberbe.

Az, hogy te mennyire leszel az életedben kemény, vagy gyenge érzelmű ember, az azon múlik ami körülvesz téged a csecsemő korodtól.

Azon múlik, hogy milyen behatások érik az agyat.

Ami aztán a felfogóképességen keresztül feldolgozza a folyamatokat.

Az agy roppant bonyolult, komplex dolog, és feltehetően soha nem fogjuk megismerni 100%-ban.

500-1000 évvel ezelőtt még az esőt és a villámlást is az isteneknek tulajdonítottuk - ma már, mivel fejlettebb a civilizációnk, már tudjuk, hogy ez nem így van.

Ebből is kifog nőni az emberiség, mármint a reinkarnációs katyvaszokból.

Csak kellően fejlettnek kell majd lennünk ehhez.

500 éven belül felszámolódik szerintem ez.

Amiért az ufók egyre többet megjelennek szerintem ennek is oka van.

Majd akkor fognak feltehetően valóban kapcsolatot létesíteni nyilvánosan is az emberiséggel, mikor már mindenki tudhat róluk, amikor már azon a szinten leszünk, hogy tudatában leszünk annak, hogy egy életünk van!

Leszünk olyan fejlettségi szinten.

Egyébként azt mondják az ufókról is, hogy csak mesterséges intelligenciák.

Feltehetően ők már régen eljutottak arra szintre, hogy tudják egy életük van, ezért átültették az agyukat, tudatukat valami gépszerű biotestbe.

Ez arra enged következtetni, hogy ők tisztában vannak vele, hogy nincsen lélek meg reinkarnáció, hogy csak egy élet van - viszont a technológiájuk segítségével feltehetően örökké élhetnek már!

Persze ez is csak hipotézis, de egyre jobban elterjed a földönkívüli létezés bizonyossága.

Eleve értelmetlen és megmagyarázhatatlan, hogy eleve mikor az agyad és a jellemed megsemmisül, hogyan kerülsz te egy másik testbe.

Az már nem te vagy, hanem egy másik ember.

És minek köszönhetően vagy egy másik ember?

Hát annak, hogy az agyad egy másik az lesz, egy másik élettel, más megtapasztalásokkal.

Amit az agy felfog és tapasztal, az leszel te.

Ott van Scumacher!

Az agysérülés következtében egy ágyban éli az életét már nagyon régóta.

Beszélni sem tud, illetve nem olyan állapotban van mint a balesete előtt.

Persze a lélek vígan ficánkol benne, miközben tulajdonképpen agyhalott.

Na hagyjuk ezt!

Az, hogy te hiszel a reinkarnációban, amiről egyébként nem is tudnál, ha kitettek volna egy szigeten a születésed óta, és nem kerültél volna civilizáció közelébe - szóval az agyad által tudsz csak erről, mivel életedben találkoztál már ezzel a dologgal.

Szétcseszik az emberek agyát, az internet egyébként erre jött létre.

Persze tudom, régi dolog ez a lélekvándorlás, de minden ami körülötted van azt az agyadnak köszönheted, a hitedet is!