A halál után élet vagy lét van?

"amíg tétlen, addig szinte nem is létezik"

Ezzel nem értek egyet. Ennyi erővel akkor alvás közben is tetlen vagyok, és nem letezek. Bár most az ágyban heverészek, akkor talán most se létezek? Szerintem nem érdemes összekötni a létezést a tettekkel, mert pont azért nem áll meg ez a rohanó világ, mert fél hogyha éppen adódna olyan helyzet ahol épp nem csinál semmit akkor létezni is megszűnik. Pedig nem. Akkor lenne ideje feldolgozni azt az adathalmazt amit a 21.század lenyom a torkán.

Ha test nélkül nincs létezés, akkor a nirvánának sincs értelme, mert aki ott van, nem létezik. Ha a nirvánának sincs értelme akkor a nirvánába való eljutásnak sincs, tehát akkor felesleges is törekedni az életben. Ha felesleges törekedni, akkor meg aztán tényleg csak úgy van.

Attól, hogy a tudatod például mélyalvásban lekapcsol, nem leszel tétlen. A tested, és a nem tudatos éned ugyanúgy gőzerővel dolgozik. A tested bizonyos részei, funkciói éppen ilyenkor fokozzák a működést. A valódi tétlenségtől ez messze van. Egy élőlény képtelen teljesen tétlenné válni. A lélek is képtelen teljesen tétlenné válni, mindaddig, amíg része a körforgásnak. Pont ezért volt a mondatban a "szinte" kifejezés.

Test nélkül is van létezés, cselekvés nincs. A lélek számára legalább is. Ha a nirvana azt jelenti, hogy a lélek ráébred, hogy sosem különbözött a forrástól, akkor a nirvanába való eljutás az egyetlen dolog, aminek van értelme, mert a dolgok forrása tevékeny, anélkül, hogy teste lenne-avagy a teremtés maga a test, amin keresztül tevékeny. Ezért mondják a nirvana állapotára, hogy egyé válás a mindenséggel.

Szerintem a reinkarnáció mindenképpen értelmetlen. Jelenleg 8 milliárd ember él a földön, 100 évvel ezelőtt kb 1 milliárd élt. Ha a reinkarnáció igaz lenne, akkor nem ugyanannyi embernek kéne a földön élnie?

Szerintem ha van is valami a halál után és tényleg elszakad a lelkünk a testünktől, abból nem fogunk semmit sem érzékelni. Mint amikor elájulunk, velem már előfordult párszor és olyan mintha a kiesett negyed óra meg se történt volna. Kikapcsolt az agyam és semmire nem emlékeztem. Úgy éreztem, hogy folyamatosan tudatomnál vagyok mégis egyik pillanatban megbotlok, másikban már egy matracon fekszem, ahol körbeállnak és valaki tartja a lábaim a magasba.

"Szerintem a reinkarnáció mindenképpen értelmetlen. Jelenleg 8 milliárd ember él a földön, 100 évvel ezelőtt kb 1 milliárd élt. Ha a reinkarnáció igaz lenne, akkor nem ugyanannyi embernek kéne a földön élnie?"

Több megvilágosodott mester is leírta (Buddha, Ramana Maharsi, Papaji stb, hogy a megvilágosodás pillanatában lepergett minden élete amit csak megélt, leírták hogy eleinte kezdetleges létformákba születtek, aztán különböző állatokba, majd sok sok emberi létformába, míg az utolsó életeiket a tudat feltárására nem fordították emberként, míg végül elérték a megvilágosodást, tehát ez alapján nincs jelentősége az emberek számának.

Persze míg az ember saját maga nem tapasztalja ezt meg, addig ezek az írások nem tekinthetők bizonyítéknak, a bizonyíték mindenkiben ott van, csak fel kell tárni.

Nekem volt halálközeli betekintésem egy baleset során, és úgy ébredtem fel az emberi létből mint egy éjszakai álomból, de mivel ez a saját tapasztalatom, így megint csak nem bizonyíték senkinek. Az eset után több mint 20 évet meditáltam rendszeresen, mire újra megtörtént a felébredés/kilépés, számomra nem hit kérdése mindez és ezzel sokan vagyunk így, de nem mindenkinek van dolga az ébredéssel, sok embernek még meg kell élnie rengeteg világi vágyat mire elkezd időt szánni a tudatra, és elkezd azzal dolgozni.