A vadzsrajána buddhisták közül honnan tudják, hogy bizonyos tantrákban leírt erkölcstelen, tisztátalan dolgokat, nem szó szerint kell értelmezni?

Vitatom hogy lennének ilyen útmutatások egy hiteles buddhista úton.

Ha ilyesmi hozzá lett írva valamely pozitív irányzathoz, az egészen biztosan negatív szándékú beavatkozás, vagy ennek kompenzációs része volt.

De bevallom sosem találkoztam ilyennel.

"Na most: honnan tudják, hogy ezt a valamennyi említést metaforikusan, átvitt értelemben kell értelmezni, és max. vizualizációra lehet használni?"

Onnan tudják, mert maga a vizualizációs gyakorlat, egyfajta kontrasztot hoz létre benned, mint például hallgass kellemes zenét, majd sistergő recsegő ropogó zajt, egyél finom ételeket, majd keserű rossz ízű ételeket, így felmerülnek benned a kellemes érzések, majd ezt követően a rossz érzések. A gyilkolás például elég felfokozott érzéseket válthat ki, ezért egy könnyen megfigyelhető érzés válik belőle, de természetesen nem az érzés a lényeg, hanem a tiszta jelenlét amiben az érzés felmerül.

Az összes igaz tan a tiszta jelenlétre tanít, az elképzelések és gyakorlatok amikbe belevisznek ezek a tanok, mind ezt a célt szolgálják.

"Miért? Pl. a gyilkolás mit vált ki? Vagy mit vált ki a paráznaság? Vagy a lopás? Stb."

Olyan érzéseket vált ki, amik megkötnek minket.

A vágyak/érzések kötnek ehhez a világhoz.

Amikor a test meghal, akkor az életben megélt érzések és gondolatok leperegnek, ez olyan mint egy életfilm, egy nagyon részletes élet újraélés, csakhogy ilyenkor már nem az egyéni szemszögből éljük meg mint életünkben, hanem egy nagyobb tudatosságból látunk rá az életünk eseményeire, ezáltal nem csak azok az érzések merülnek fel bennünk amiket megéltünk, hanem azok is amiket másokból kiváltottunk a cselekedeteinkkel. Így például ha gyilkolsz akkor elszenveded a meggyilkolt érzéseit, amik új érzéseket váltanak ki benned, mint például ezesetben a bűnbánat, sajnálat stb, és ahogy az életfilm véget ér nem marad semmi amivel azonosságot élhetnénk meg, a test már halott, nincs kapcsolódás, így ezzel az érzéshalmazzal, lelkiállapottal élünk meg azonosságot ami az életfilm megélése után marad, ez az érzelmi állapot egy neki megfelelő érzelmi közegbe fog leszületni és ez az érzelmi háttér lesz a következő élet mozgatórugója. Amikor megszületünk akkor csak a jelenlétünk van, az üres tekintete van csak egy újszülöttnek, aztán a szülei megtanítják hogy mi a neve, mikor született, aztán az életben megtanul és megtapasztal egy rakás dolgot, ezek összessége alkotja az én tudatot, de az életben adott reakció az az érzelmi háttértől függ, hogy valaki gyilkos gondolatokkal jár kel a világban vagy az együttérzés, félénkség, harag, stb mozgatja vagy blokkolja e. Az én tudat a test halálával véget ér, de az érzelmi lenyomat megmarad, ami vágyak és elutasítások halmaza, ami újra és újra leszületik, míg rá nem ébred a tiszta jelenlétre, a jelenlét üres terére amiben ez a körforgás zajlik. Minden gyakorlat a jelenlét üres terére akar ráébreszteni, ez Buddha üressége, amiben születés és elmúlás követi egymást. Mind ez az üresség vagyunk, a tanú nélküli tanú. Az emberi életünk során kialakult tudat múlandó, nevezhetjük kis tudatnak is, az üresség ami az alapja és tiszta tudatnak is nevezik, örök és időtlen. A tiszta tudat terében amikor megjelenik az univerzum és az összes létforma, az kitölti az ürességet, azaz létrejön a tér, és mivel ennek van keletkezési és elmúlási ideje, ezzel létrejött az idő fogalma is, tér+idő=univerzum, de az alapja a tiszta tudat független ettől, túl van a tér és idő fogalmán, erre a tiszta tudatra ráébredni maga a megvilágosodás. Az örök jelenlét vagyunk, ami egy ideig a múlandóságban időzik.